Adott egy, a Kisszínház színpadához méretesen látványos, kevéssé funkcionális, ám feltűnően nyikorgó, valóságos lifttel hitelesített ódon lépcsőházi díszlettere. Ezt töltik be a sorsuk lepukkant lakásaiban küszködő pasik és ismerőseik, ide érkező s távozó, valóságos- és mű-nők, férfiak. Vannak még szeretkezési komplexusokkal bajlódó szomszédok, elkeseredett robbantók, naiv mellszobrászok, nyugtalan szülői házaspárok.
Az aktuális színdarab mottója pedig egy feltűnő, „csak 16 éven felüli nézőknek” korlátozásra figyelmeztető kör – a színlapon.
Ez utóbbi a nézők várakozásának felcsigázására szolgál. Heveny kíváncsiságuk pedig többnyire kielégítésre is kerül az előadás folyamán, – elsősorban a bornírt poénok és a magános férfiak testi vágyainak levezetésére irányuló kísérletek és más jópofi bemondások révén. Elektromos porszívó, falimosdó és egyéb kétes eszközök pótolják a szomjúhozott női ölek nyugtalanító hiányát.
Figyelmező anyáink régi szóhasználata egyszerűen disznólkodásnak nevezné az efféle beszédeket, célzásokat – de ez a kor régen a múlté. Messzire vagyunk már a verbális és valóságos szexuális szabadosságok ilyedén való megítélésétől.
Petr Zelenka cseh szerző Hétköznapi őrületek c. komédiájának helyszíne ez. A darab viszont minden alkalmi nevetetési kényszer ellenére is inkább laza szövegű szomorújáték, vagy tragikomédia. Nem abszurd történet, nem perverz társadalombírálat, nem kiagyaltan polgárpukkasztó, vagy szabados kabaré, – sokkal inkább megindítóan valóságos.
A cseh irodalomnak ez a szinte egyedülállóan sajátos világlátása és témakezelése nem újdonság. E szerint a modern valóság groteszk. Humoros és tragikus életelemekre egyszerre hangszerelt regények, színdarabok, filmek már több mint egy évszázada teremtenek hagyományt Prága tágas környékén. Svejktől, az ismert KUK katonától, Capeken, Menzelen, Smočeken át, Hrabal életművéig, vagy éppen Vaclav Havelig ér a szerzők hosszú sora. Mindnyájan mesterei a cseh (morva, szlovák) kisemberi élethelyzetekből fakadó, röhögtetően komikus élethelyzetek fájdalmasan köznapi, máskor felemelő tragédiákba torkolló sorsok, történetek realista megjelenítésének.
E klasszikus cseh vonulat alakjai között sajátos rangot érdemelt ki a tévé sorozatok, sikerfilmek és színdarabok szerzőjeként, rendezőjeként is elismert Petr Zelenka is. A Hétköznapi őrületek hagyománykövető stílusa, gondolkozásmódja jól szervesült volna, egy prágai társulat előadásában. A szegedi együttes tagjai viszont nem kevés nehézséggel, főként stiláris problémával küszködtek: milyen felfogásban játsszák a darabot.
Abszurd elemeket hangsúlyozva, expresszionista túlzásokkal, nyafogásokkal, hőbörgésekkel túlozva a komikus helyzeteket, avagy pedig egyszerű, hétköznapi módon. Mintha minden történés megszokott emberi dolog lenne.
Nem adhatott sok tanácsot ez ügyben a színházi alkotóközösség sem. Az idei bemutatók sorát most a vendég, volt pécsi direktor, Balikó Tamás rendezése gazdagítja. Egyúttal azonban így újféle stílusigény, újféle elvárások, színház és drámaértelmezési kihívások érkeztek általa. Színészember / asszony legyen a talpán, aki társulati tagként most ismét szokatlan rendezői igényekkel, színpadi világrenddel maradéktalanul tud azonosulni.
Előre kell bocsátanunk, jó, élvezetes és hasznos előadás született a kisszínházban, a szerző célja ugyanis jól játszható, hatásos szerepek modern összedrótozása volt, mégpedig úgy, hogy a közönség tetszése folytatólagos maradjon. Ám, a szereplők egy hányadától távol állt a groteszk jelenetek megformálásához szükséges, jól kitalált gesztusrendszer. Megbillent a színpad, a színészek többsége realista eszközökkel, mások pedig túlhangsúlyozott mimikai eszközrendszerrel töltötték meg a szerepeket.
Az eredmény pedig egy olcsó hatásokra és mély tartalmakra egyszerre, de nem egy időben alapozó produkció lett.
