„1958-ban születtem Szegeden. Itt tanultam meg magyarul szögediesen, itt jártam iskolába, itt értek azt első, szenvedéllyel sodró, életre szóló élmények, fellángolások, sikerek, csalódások, egyszóval minden olyan behatás, amit az életem indító és egyben meghatározó szakaszának nevezhetek. Szegednek szinte nincs olyan zuga, amely ne idézne fel egy történetet, dalt, verset, mosolyt vagy könnyet. Szeged és én örök kötődésre ítéltettünk.”
Ezeket a szép mondatokat Savanya István Kanadában, egészen pontosan Calgaryban élő költő Adj jelet című kötetéből idéztem, amelyben Sárhegyi Erika és Székely-Nagy Gábor versei is szerepelnek. A Savanya István nevét és Kanadát olvasva minden bizonnyal többen is felkapják fejüket a szögedi középkorosztályból azt kérdezve: nocsak, talán ő „az a Savanya”? És igennel válaszolhatok: az a bizonyos Savanya István, aki Szeged és az ország egyik ismert és kedvelt előadó művésze volt a nyolcvanas éveiben. És aki a Szögedön nehezen kimondható nevű, de annál nagyobb örömmel hallgatható Bluegrass Pilgrims Band nevű zenekar tagjaként „amerikás” zenével szórakoztatta az akkori ifjakat, fellépve az ország építőtáboraiban, művelődési házaiban, egyetemi klubjaiban és fesztiváljain. Csodálatos hangú felesége, Várkonyi Eszter is eljutott az országos hírnévig, de a nagy berobbanás végül nem jött el.
– 1983-ban úgy éreztük, nem sok esélyünk maradt Szegeden a boldogulásra – mesélt a közel harminc évvel ezelőtti világról minap a Szegedre hazalátogató költő. – Földrajz-angol szakos tanárként egyikünk sem tudott biztos álláshoz jutni, az akkor már szegényedő Magyarországon a kultúrára egyre kevesebb pénz jutott, fellépéseink száma is radikális lecsökkent. Ezért döntöttünk úgy, hogy ha fájó szívvel is, de a világ egy másik pontján próbálunk szerencsét. Választásunk Kanadára esett, mert úgy véltük, ott egy szebb életet, nyugodtabb világot kínáló országot találunk.
A kezdeti évek nehézségei után Savanya István és Várkonyi Eszter otthonra lelt Szegedtől sok ezer kilométernyire, két gyermekük is született. De milyen érdekes a sors: az angoltanárként dolgozó fiatalok, akik itthon az amerikai zenét népszerűsítették, a tengeren túl találtak rá „magyar hangjukra”.
– Elszakadva a szülőföldtől, szüleinktől, barátainktól, a számunkra oly kedves utcáktól, terektől, a magyar beszédtől, egyre inkább úgy éreztük, egy olyan kulturális vákuumba kerültünk, amiből csak az otthon szavai, dallamai menekíthetnek ki. Ekkor kezdtünk el magyar népdalokkal foglalkozni, és tanári munkámk mellett, fellépéseink során mind több magyar dalt előadni. Érdekes módon a kanadai közönség nagyon nagy szeretettel fogadta ezt a számára egzotikus hangzást, így egyre több helyre hívtak meg. Gondolataimat később már saját versekben öntöttem formába, és így mára már koncertjeimet kizárólag megzenésített verseimből állítom össze – mondta el Savanya István, aki az elmúlt hetekben az ország számos pontján fellépett már.
Tegyük hozzá: Savanya István olyan magas szinten beszéli az angol nyelvet, hogy az sem okoz gondot számára, ha érzéseit, vágyait angolul írt versekben kell papírra vetnie. Annyira nem, hogy az elmúlt években háromszor is jelülték Kanadában az év költője címre, és bár végül egyszer sem sikerült a díjat megkapni, nagy elismerésként éli meg, hogy ennyire kedvelik, elismerik választott hazájában. Számos antológiába beválogatták, rendszeres vendége a Kanadában népszerű és gyakori költői fesztiváloknak, míg első önálló magyar nyelvű kötete „ A fénynek háttal” címmel jelent meg 2011-ben.
– Szerencsére egyre gyakrabban látogatok haza, és örömmel látom, hogy szülővárosom mennyit szépült az elmúlt évek során. Ugyanakkor rendkívül aggaszt, hogy harminc év alatt egy valami nem változott. Azoknak a fiataloknak nagy része, akik értékes, szép, anyagilag és erkölcsileg is megbecsült életpályát szeretnének befutni, változatlanul, sőt még inkább és egyre nagyobb számban külföldön keresik a boldogulást. Nagyon bízom abban, hogy az ország és benne Szeged városa megerősödik gazdaságilag annyira, hogy ez a haza saját polgárainak a határain belül kínálja majd a boldogulást – öntötte szavakba reményeit Savanya István. Aki vasárnap délután fél 7-kor A Reök palota előtti téren tartja verses, zenés könyvbemutatóját „A fénynek háttal” című műsora keretében.
