Egy hideg, ám napsütéses hétvégére beszéltük meg a találkozót. Meleg, habos, mandulás forró csokival vártam a kávézóban, és nem lepődtem meg, hogy az elfoglalt fiatal táncos időben érkezett. Rolandhoz mindjárt kérdést szegeztem, hiszen kíváncsi voltam, hogy az X-faktor produkcióban feltűnő aranylábú fiú, hogyan és mikor került kapcsolatba a ritmus nyelvével.
Nagyon nehezen találtam meg az utamat, középiskolában sem volt konkrét elképzelésem, hogy milyen pályát válasszak magamnak, ezért is mentem gimnáziumba. De a tánc valahogy mindig is vonzott, barátaimmal már 8-9 éves korunkban próbálgattunk különböző koreográfiákat. 11 éves lehettem, amikor társaimmal elindultunk az első győrszemerei Ki-mit tudon. Óriási sikerünk volt, megnyertük a versenyt és akkor anyukám feltette a kérdést: nem kellene valamit előrelépni a tánc terén?
És mi volt a válasz?
Természetesen igen mondtam, és nem sokkal később be is iratkoztam az egyik legmenőbb győri tánciskolába. Nagyon élveztem amit akkor és ott tanultam, de az örök lázadás már bennem volt, és a küzdősport irányába is kicsit kacsingattam. Persze hamar rájöttem, hogy a karate nem az én világom, és visszamentem táncolni. Aztán belépett egy új egyesület is az életembe, és emellett saját magam is elkezdtem tanítani. Győrszemerén az egészen kis korosztálytól, a fiatal felnőttekig mindenki járt hozzám táncolni, ami nemcsak egy hatalmas muníciót, hanem elismerést is jelentett a karrieremben.
Teltek az évek, elvégezted a gimnáziumot, és ott álltál érettségivel a kezedben. Hogy láttad a jövődet, mihez kezdtél suli után?
Hát nem volt könnyű…(nevet) Beiratkoztam egy ügyintéző-emberi erőforrás szakra, amivel egészen addig nem volt problémám, míg nem kerültem el gyakorlatra egy céghez, ahol kamatoztathattam tudásomat. Az irodában ülve. Nos, ez volt a gond: ülnöm kellett és egyszerűen meguntam. Végül jelentkeztem főiskolára, de ez is téves próbálkozás volt, így nem meglepő módon, visszatértem a tánchoz.
Akkor a tánc a te kereszted…
Lehetséges, hiszen a tánc segítségével kezdtem Budapesthez is közeledni. Megismerkedtem egy pesti oktatóval és elkezdtem a fővárosban egy társulathoz járni. És aztán egyszer csak jött a sorsdöntő pillanat, castingot hirdettek az X-faktorba. Aznap mikor mentem a válogatásra hajnali 4-ig talpon voltam, és már reggel 6-kor elindultam otthonról, hogy időben odaérjek a nagy bemutatkozásra. Nem is hittem a szememnek mikor a helyszínére értem, több mint 200-an vártak arra, hogy megvillantsák tehetségüket.
Hogyan zajlott a casting?
Két részből állt. Először két féle stílusban, zenére kellett improvizálnunk, majd egy komplett koreográfiát kellett elsajátítanunk. Végül 8 fiút válogattak be a jelentkezők közül, többek között engem is. Azt hiszem, máig nem tudom megfogalmazni, hogy mit éreztem akkor.
Mikor tűntél fel aztán a képernyőn?
A második adásban szerepeltem először. A próbák minden héten, míg futott az X-faktor, nagyon kemények voltak. Nemegyszer napi 12 órát gyakoroltunk. Az első komolyabb kihívás talán az volt, amikor Muri Enikő mellett kortárs balettot kellett táncolnom, nos azért bevallom őszintén, kicsit megijedtem a feladattól, hiszen soha nem képeztem magam komolyabban. De sikerült. Abban az adásban az extra produkcióban, Tóth Gabi oldalán is feltűntem, és igyekeztem a maximumot nyújtani. A 6. héttől aztán már folyamatosan szerepeltem a műsorban, volt, hogy több számban is színpadra léptem.
A X-faktornak decemberben vége lett, mihez kezdtél azután?
Már korábban felköltöztem Pestre és úgy döntöttem nem megyek haza, próbálkozom inkább a fővárosban. A tévés produkció egyik koreográfusával is jó barátságot kötöttem, aki azóta is segíti a munkámat. Most például az Eurovíziós Dalfesztiválra készülök, de erről elöljáróban csak ennyit, nem szeretnék előre ünnepelni…
Akkor evezzünk más vizekre. Hiszen a tánc mellett a modellkedés is hangsúlyt kap az életedben. Hogyan tudod a kettőt összehangolni?
A modellkedéssel úgy voltam, mint minden mással. Ebbe is egy kicsit belekaptam. Elmentem egy ügynökséghez, azt mondták a magasságom nem megfelelő, így lemondtam a dologról. Aztán egyszer csak megszólalt bennem a kisördög, és készítettem egy portfóliót. Itt is, mint a táncban csak a saját fejem után mentem, magam építettem fel az elképzeléseimet. Elmentem egy magazin naptár fotózására és megkaptam márciust. Persze sok felkérés érkezett azóta, de ezek nagy része csak barter munka: sokszor nincs anyagi vonzata, de a képek miatt legalább van referencia. Szerencsére most egyre több megbízást kapok, remélem sikerül itt is révbe érnem.
A carpe diem életfelfogásodat hallgatva, félve kérdezem meg: hogy képzeled el a jövődet?
Most abban a periódusban vagyok, hogy nem gondolkozom, csak elfogadom amit az élet diktál, és ez vonz. De talán a távoli cél az, hogy kijussak külföldre, ahol a katalógusfotózásban látom az esélyem. Természetesen a táncot sem szeretném hanyagolni, hiszen az életem mindig azt igazolta, hogy a ritmusban, a pörgésben találom meg önmagamat.
