Hogy miért éppen ő? A Magyar Rovartani Társaság által kiválasztott Év rovara számos szempontnak kell, hogy megfeleljen. Például legyen szabad szemmel is jól felismerhető, jellegzetes külsejű, legyen közismert a szakemberek és a laikusok körében is, és lehetőleg szerepeljen az iskolai tananyagban.
Nevével ellentétben 2012 rovara nem tartozik a sáskák közé, sőt még nem is rokona azoknak. Nincsenek vaskos hátulsó combjai, amelyekkel ugrálna, nem növényevő, hanem ragadozó, és persze ciripelni sem tud. Ha már a rokonságát keressük, leginkább a csótányokhoz, termeszekhez áll közel. A fogólábúak (Mantoptera) rendjébe tartozik – e csoport nagyjából 2000 fajának többsége a trópusokon él, Közép-Európában egyedül a mi imádkozó sáskánk honos, de Dél-Európában is csupán egy-két további fogólábúfajt találunk.
A lomha járású és röptű állat ártatlan külseje félelmetes ragadozót takar: ha egy rovar téved a közelébe, tövises fogólábait bicskaszerűen előrevágva elkapja áldozatát, mégpedig olyan sebességgel, hogy azt az emberi szem nem is érzékeli.
Az imádkozó sáskák hírhedtek arról, hogy a nőstényeik a párzás során elfogyasztják a hímeket. Ilyesmire néha valóban sor kerül, de azért az esetek nagy részében a hím élve megússza a légyottot, főleg, ha elég ügyes, és ha a nőstény jóllakott. Ha pedig áldozatul esik, testének tápanyagait a nőstény jól hasznosítja, ugyanis a potrohmirigyeiben termelt elég sok váladékból a levegőn megszilárduló habot készít, és ebbe helyezi a petéit. A kövek oldalára, kórókra erősített petetokból tavasszal kelnek ki a lárvák, amelyek már a szüleikre hasonlítanak, de szárnyuk és ivarszerveik még nincsenek.
