Milton 1948 és 1983 között (nyugalomba vonulásáig) a chicagói egyetem közgazdaságtan professzora volt, a gazdasági liberalizmus eszméjét felelevenítő, neoliberális tanokat hirdető „chicagói iskola” vezéralakja. A keynes-i közgazdaságtan kritikusaként és a reagani neokonzervatív ideológia egyik atyjaként vált ismertté.
A mennyiségi pénzelméletre alapozó monetarizmus irányzatának fő képviselőjének számított. A fogyasztási struktúrát elemző, pénzelméleti és a gazdasági stabilizációval foglalkozó tanulmányaiért részesült 1976-ban közgazdasági Nobel-díjban. Nixontól Reaganig több amerikai elnök, 1973-74-ben Pinochet chilei diktátor gazdasági tanácsadójaként dolgozott.
