Ez is jelzi, mennyire nem bízunk abban, hogy sikerül állást találnunk. A KutatóCentrum a CV&More multimédiás karrierportál megbízásából készült kutatásból az is kiderült: az állást keresők kevesebb mint egyharmada tartja fontosnak, hogy minél többet megmutasson magából a kiválasztás során. Annak is utána jártak, mennyire függ a korunktól, hogyan gondolkodunk az álláshirdetésekről és az önéletrajzok hatékonyságáról.
Harminc alattiak
Nekik fontos az álláskeresésnél, hogy minél többet mutathassanak meg magukból. Önmagukban bíznak és nem a körülöttük lévő kapcsolati hálókban. “Az állásokat sokszor kevésbé alkalmas pályázók kapják meg” kijelentést ez a korosztály tartotta a legkevésbé jellemzőnek. Szerintük az önéletrajzból kiderül a szakmai hozzáértés, valamint a munkához való pozitív hozzáállás is.
Fotó: MTI / Kálmándy Ferenc
A karrierportál HR-szakértője, Marton Krisztina szerint e korosztály pályázói magabiztosak, tudatos karrierépítők. Határozottan képviselik elveiket, egyéni érdekeiket, fontos számukra a munka-magánélet egyensúlya. Mottójuk: ”Azért dolgozom, hogy éljek, nem azért élek, hogy dolgozzak!” Nem gondolják, hogy a rangidős kollégát illeti feltétlen az előrelépés joga, sokkal inkább a rátermettét! Sokan közöttük saját vállalkozást vezetnek.
A harminc és negyven közöttiek
A pozíciókban és a társadalmi hierarchiában hisznek leginkább. Például jól alkalmazkodnak a multinacionális vállalatok szabályrendszeréhez, és elfogadják azokat, ha ezen keresztül előrelépésre számíthatnak. Fontos nekik a kölcsönös szimpátia és a csapatmunka.
Ők azok egyébként, akik leginkább “szépítenek” az önéletrajzukban azért, hogy minél jobb benyomást tegyenek. Úgy vélik, a motiváció, a megbízhatóság és a személyiség nem derül ki az önéletrajzból, így inkább a személyes meggyőzésben hisznek. A munka-magánélet egyensúlyát nehezen tudják belőni (különösen a nők) és nehezen viselik a fiatalabbak sokszor törtető ambícióit.
Negyven felett, ötvenöt alatt
Nem a kölcsönös szimpátia fontos a számukra, hanem a hosszabb távú karrierút. Ők gondolják a leginkább (45 százalékban), hogy az állásokat sokszor a kevésbé alkalmas pályázók kapják meg. A siker elérése szerintük nem azon múlik, hogy minél többet mutathassanak meg önmagukból. Ők inkább a kapcsolatok emberei, és az alapján intézik az álláskeresést is.
Jellemző a korosztályra a kiégés, különösen hosszabb vállalati karrierrel a hátuk mögött. Ilyenkor merülhet fel a radikális változtatás igénye: még éreznek időt és energiát magukban, hogy új helyen kipróbálják magukat. Az önéletrajz szerintük nem alkalmas arra, hogy a valós szakmai hozzáértést és a gyakorlatot közvetítse, viszont bíznak abban, hogy a személyiségüket megmutatja.
Ötvenöt felett
A többség a személyes kapcsolatban hisz, az önéletrajzban nem. A korosztály szűk kisebbsége magas karriercélt ért el, jelentős hatalom koncentrálódik a kezében, ehhez ragaszkodik is. Tulajdonosként nem szívesen foglalkoznak az utódlás kérdésével, nehezen adják át a stafétabotot. Az a bővebb réteg, amely nem tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez – nyelvtudás, szakmai, IT-ismeretek híján -, sajnos jelentős lecsúszást ért meg.
A felmérést készítők szerint a cégek tehetnének azért, hogy jobban bízzunk az álláshirdetésekben. Például azzal, hogy rendszeres visszajelzéseket adnak a pályázóknak. A kialakult helyzetért nemcsak a HR a felelős, de a megoldáson nekik is kellene gondolkodniuk.
