Jay Chiat 1921-ben született New Yorkban, Bronxban, ahol apja tisztítócéget és éttermeket üzemeltetett. A kis Chiat apja mellett tanulta meg a kemény és kitartó munkát, ami élete végéig jellemezte. 1953-ban végzett a Rutgers Egyetemen, és felesége, valamint kisfia eltartása miatt égető szüksége lett a munkára. Miután dolgozott egy magazinnak, majd az NBC-nek, munkába állt a légierőnél, ahol felettesei Dél-Kaliforniába vezényelték információs szolgálatba. Itt szerzett ismeretségének köszönhetően egy aerodinamikával foglalkozó cég alkalmazottjaként a vállalat reklámügynökségéhez helyezték, hogy az álláskereséssel kapcsolatos ügyintézésben segítsen. Így Jay Chiat megkapta élete első reklámos állását: copywriter lett a Leland Oliver Company-nál.
Jay Chiat itt fedezte fel azt a világot, ami később beszippantotta. Észrevette, hogy Dél-Kalifornia szinte szűz terület a reklámügynökségek számára, akik akkoriban Chicagóra vagy New Yorkra összpontosították energiájukat. A megfigyelést hamarosan tett követte: 1962-ben 4000 dollár hitelt vett fel, és elindította saját kis ügynökségét. Hat évvel később egy másik fiatal titánnal és reklámügynökség-tulajdonossal, Guy Day-jel összeolvasztották kettejük két kis reklámcégét, és megalakult a Chiat/Day.
Kalózhajóból haditengerészet
Két évtizeden belül a Chiat/Day reklámbutikból egy több mint egymilliárd dolláros, meghatározó vállalattá növekedett. Sorra nyíltak az irodák New Yorkban, Torontóban, San Franciscóban és Londonban, a központ pedig Los Angeles lett. Impozáns ügyfélkört építettek ki: a Nike, Apple, Honda, Reebok, Nickelodeon, Nissan, Energizer nevek fémjelezte ügynökséghálózat a reklámipar nagy játékosává fejlődött. A baj azonban már ott tornyosult a fejük fölött: miután megvették a Mojo nevű ausztrál ügynökséget, képtelenek voltak kezelni a Nissan ottani munkáit. A pénzügyi nehézségek csúcspontján, 1995-ben egy huszonkilencmilliós kölcsön viszszafizetési határideje, és a fenyegető pénzügyi csőd elkeseredett lépésre késztette Chiatékat: eladták a céget az Omnicom holdingnak, és az egykor független reklámügynökség egyesült a TBWA lánccal. Ezzel Jay Chiat több mint két évtizedes, a függetlenség megőrzéséért vívott küzdelme zárult le.
Chiat ezek után az elsők között fordult az új idők médiája, az internet felé. Megalakította az Internet Content nevű tartalomszolgáltató céget, és 1998-ban a vezérigazgatói székbe is beült. A folyamatos szolgáltatásbővítések miatt a cég neve először Screa-ming Media-ra, majd Pinnacor-ra változott. 2002 áprilisában Jay Chiat az utolsó, legfontosabb ütközetét veszítette el, és hosszan tartó, súlyos betegség után örök nyugalomra tért.
A Chiat/Day-ben dolgozni nem volt könnyű, mégis, a jelentkezők sokszor még alacsonyabb fizetésért is eljöttek korábbi munkahelyükről, hogy itt a kreatív reklámnak szentelhessék idejüket. Egy időben az ügynökséget csak Chiat/Day and Night-nak nevezték: a sok tender miatt gyakran napokig dolgoztak a kreatívok, előfordult, hogy nemcsak a pizza, de a fodrász is házhoz jött.
Chiat megvetette a szokásokat, lenézte a tradíciókat. Az embereit állandóan azzal üldözte, hogy még mindig nem elég jó, amit csinálnak. Zseniket nevelt fel, olyan szakembereket, akik ma is a világ legfontosabb reklámügynökségeinek élén állnak, például az egykori szörfös, Lee Clow, a reklámtörténelem egyik legkiemelkedőbb kreatívigazgatója.
Áttörő siker
Ha csak egyetlen hirdetést lehetne kiválasztani Jay Chiat munkái közül, az minden bizonnyal az „1984″ lenne. Az Apple Macintosh pont ugyanabban az évben állt elő merészen új gépével, mint amelyben George Orwell híres antiutópiája játszódik. A csak a Super Bowl döntőjében levetített, Ridley Scott rendezte spot a híres regény világát idézte fel. Az artisztikus látásmód, a nem reklámszerű megjelenítés, maga a termékfotó teljes hiánya, a monumentalitás és a komoly attitűd miatt ez a film a reklám fogalmát új magasságokba emelte.
Jay Chiatről még sokat lehetne írni: elsők között használta az account plannert, különc épületet terveztetett ügynöksége számára, és kísérletezett a virtuális iroda létrehozásával. Ô volt az az ember, aki szándékosan kitágította a reklám határait; egy új nemzedék került ki a szárnyai alól.
Egész életében olyan volt, mint másik híres kampányhőse, az Energizer nyuszi, aki csak „megy és megy és megy”.
„Ért ennyit ez a politikai bosszú?” – hiába próbáltak hozzájutni az uniós pénzekhez független polgármesterek, most a fideszesek megkapták
Velence és Pusztaszabolcs korábbi polgármestere túszul ejtett pénzekről beszél, míg a kormánypárti politikusok újrahangolt, jó együttműködésről az új, fideszes vezetőkkel.
