Újpesti gyógyfürdő, a vasbeton

Az Újpesti fürdő, talán kijelenthetjük, a legújabb gyógyfürdő a fővárosban, és egészen biztosan kijelenthetjük, hogy a legrondább. Nem egy patinás vagy történelmi épületről, hanem egy kétszintes betontömbről van szó, melyet látszólag teljes egészében befednek a betontáblák. Csak ha jobban megnézi az ember, derül ki, hogy a betonelemek között ablakokat helyeztek el, melyek körbe futnak az épületen. Mégis sikerült olyan ügyetlenül beépíteni a különben látványelemnek sem utolsó nyílászárókat, hogy alig lehet észrevenni őket, létük mintegy mellékesnek tűnik, minek következtében az egész épület egy nagy darab ablaktalan téglatestté válik.

A bejáratot három kétszárnyú alumíniumajtó alkotja, melyhez a moziknál, szállodáknál gyakran előforduló méretes előtető csatlakozik, nem kisebb, mint a New York-i Waldorf Astoria esetében. Méreteit tekintve talán indokolatlan az alkalmazása, mert az üres lobby a hordozható klozet méretű pénztáros bódéval és a túró rudi automatával egyáltalán nem az a katartikus látványelem, melyet gigantikus előtetővel kell előkészíteni.

Minek ide berendezés?

Az előtér se nem barátságos, se nem szép, tágasnak talán lehetne nevezni, de valójában csak üres. Nincsenek székek és asztalok, padok vagy fotelek, horribile dictu egy helyes sarok, ahova az emberek leülhetnének fürdés után vagy előtt, mindez kellemesebbé tennék a helyiséget. Az öltözőkhöz lépcső vezet fel – szocialista formatörténeti elképzelések érhetőek tetten. Fent, az emeleten karzat található rengeteg-rengeteg virággal, páfrányokkal, fikuszokkal, anyósnyelvekkel, körben elhelyezett bordó műbőr kerevetekkel. Föléjük helyezték el a neonokat, melyek közül több kiégett, és nem világít.

Kis üzlet is van az emeleten, jó érzékkel pontosan a lépcsőfeljárattal szemben nyitott, illatszereket és fürdősapkát árul. A karzat falát, téglalapokból, négyzetekből és háromszögekből megalkotott mozaikkompozíció „díszíti”, mintha valami geometrikus drogos rémálom elevenedett volna meg, harsány és kellemetlen színek kergetőznek a falakon, talán várost ábrázol, talán semmit. Alternatívaként az ablakon kibámulva a szemben álló panelházakban gyönyörködhetünk.

Három medence egy szauna

Az épület egyik sarkában helyezkedik el a társas gyógyfürdő. Itt sem bízzák a vendégre az öltözőszekrények zárását, nyitását, erről külön személyzet gondoskodik. Az öltöző vegyes használatú, kabinokban kell vetkőzni, majd egy ember magasságú szekrényben elhelyezni a holmit. A FigyelőNet fürdőlátogató újságírója már annyit gyalázta ezt a lassú, körülményes és feleslegesen embert foglalkoztató rendszert, hogy ezúttal kommentár nélkül továbbhalad. Rövid szakasz után a medencetérben találja magát az ember.

A két közepes méretű harmincnégy és harmincnyolc fokos gyógyvizes medencét egymás mellé süllyesztették a földbe, hozzájuk képest középen helyezkedik el a hideg vizes kis medence, mely a maga – kiírás szerint – tizenhárom-tizenhat fokával igazi kihívás a fürdő közönségének: egy kis téblábolás erőgyűjtés céljából mindig van a lépcső tetején alámerülés előtt. A mozaikok itt is egyeduralkodók, a falakat és a mennyezetet szürke és kék színű kövek fedik. A medencék burkolata az ismerős világoskék színű csempe.

A csarnok egyik fala üvegből készült. Az üveg, mint anyag szép is, modern is, egy baj van csak vele, rendszeresen tisztítani kell, különben elkoszolódik, és nem csak visszataszító lesz, hanem funkcióját is – nevezetesen fényáteresztő képességét – elveszíti. Az újpesti gyógyfürdőben pontosan ez a helyzet, az ablakok annyira piszkosak, hogy kis sem lehet látni rajtuk. Az ablak alatt faltól falig kő pad húzódik, mögötte a fűtőtest gondoskodik a jó közérzetről. A mozaikos zuhanyzók nyitottak, elöregedettek, nincs külön női és férfi, így alapos mosdásra sincs lehetőség, pedig azt hinné az ember, néhány nő- és bőrgyógyászati rendelőben tett látogatás után, hogy ez higiéniai alapkövetelmény lenne egy közfürdőben.

Kiegészítő szolgáltatásként szaunával bír Újpest, mely a tábla állítása szerint 50-70 fokos, az FN látogatásakor azonban kilencven fokon állt a hőmérő mutatója. Véletlen vagy sem, komolyan kell venni a feliratot: csak egészséges emberek használhatják. A pihenő termet tucatnyi matracos heverőjével korrekt csend és félhomály jellemzi.

Hullámok között

Az Újpesti gyógyfürdő uszoda is egyben, mitöbb, az ezer forintos belépőjegy feljogosít mindkét létesítmény használatára. Az épület termálhoz képest ellenkező szárnyában foglal helyet az uszoda. Egy huszonöt méteres és egy kisebb tan- vagy gyerekmedence készült ide, sajnos egyik sem feszített víztükrű, ezért hullámzik, de valakinek pont ez adja a hely varázsát. Egy körülbelül hét-nyolc méter belmagasságú, talán ötven méter széles és ugyanilyen hosszú teret kell elképzelni közepén az egyik, jobbra a másik medencével. Cserepes virágok és a fal melletti hosszú kőpad képezik az egyetlen berendezést, utóbbi itt kevésbé szerencsés választás, az uszoda ugyanis hűvösebb, a kövön való ülés kellemetlen, és felfázással fenyeget. A büfét kell még megemlíteni, hogy teljes legyen a kép. Műanyag, sárga reklámszékeket választottak ülőgarnitúrának a büféhez, a hozzá tartozó nemkülönben sárga és műanyag asztalokkal, de legalább le lehet ülni.

Az Újpesti Gyógyfürdőt és Uszodát azoknak ajánljuk, akik fütyülnek arra, hogy milyen környezetben fürdenek, azoknak, akik közvetlenül a fürdő mellett laknak, és végül azoknak, akik szívesen úsznak is, mielőtt beülnek a brüggbe.