Helyi szakemberek szerint már több éve nem fordult elő Új-Zélandon, hogy bálnák ilyen tömegesen partra vetődtek volna, noha minden évben megtörténik ez néhány egyeddel. Ilyenkor félő, hogy miután visszajuttatták őket a nyílt tengerre, ismét visszaúsznak a partra. A mostani eset az Északi-szigeten található Whangarei várostól északra történt. Bálnák legtömegesebb partra vetődése 1918-ban történt az országban: mintegy ezer egyed járt szerencsétlenül – tudósít az MTI.
A tudósok körében több feltételezés is van azzal kapcsolatban, hogy miért vetődnek partra a bálnák. Úgy tartják, hogy számos ilyen esetért az ember tehető felelőssé. A halászat során a hálóba beakadt, sebesült vagy beteg állatok is gyakran kisodródnak. Egyre gyakoribb jelenség, hogy a növekvő zajterhelés (hajófogalom, olajfúró platformok) miatt a bálnák elveszítik tájékozódó képességüket, és eltévednek. Letérnek a rég bevált vándorútról, és a sekély vizekbe jutva elpusztulnak. Ennek oka, hogy mivel leginkább hallás útján tájékozódnak, a sekély, homokos, iszapos aljzatú vizekben a hanghullámok rosszul terjednek.
Tavaly tavasszal Klaus Vanselow fizikus és Klaus Ricklefs geológus, a busumi Kutató és Technológia Központ munkatársai rámutattak arra, hogy az Északi-tengerben 1712 és 2003 között előforduló esetek 90 százaléka összefüggésbe hozható az intenzív naptevékenységgel. Ez ugyanis megváltoztatja a Föld mágneses terét, a bálnák tájékozódási „berendezése” viszont egyrészt pont a mágneses téren alapul alapul – írja a National Geographic Online.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
