A TÁRKI 2005-ben végzett Európai Társadalmak Összehasonlító Vizsgálatában részt vevő több mint 45 ezer kérdezettnek egy 10 fokú skálán kellett magát elhelyeznie a szerint, hogy mennyire érzi boldognak magát (a magasabb pontszám nagyobb fokú boldogságot jelölt). A most közzétett adatok azt mutatják, hogy összességében véve a 23 ország lakosai elégedettek az életükkel, hiszen válaszaik átlaga 7,27 pontnak adódik a maximális 10 pontból.
A legboldogabbak a svájciak és a skandinávok
Ha megnézzük országonkénti bontásban a boldogságskálára adott átlagpontokat; akkor azt mondhatjuk, hogy Magyarország európai viszonylatban nagyon hátul helyezkedik el. Bár a magyar lakosok arra a kérdésre, hogy mennyire érzik magukat boldognak 6,48-as átlagpontot adtak a tízfokú skálán, ami inkább a skála boldog végéhez van közelebb, ugyanakkor az országok sorrendjét tekintve 20 ország lakosai körében is magasabb átlagpontot tapasztalhatunk, mint nálunk. Ez azt jelenti, hogy mindössze 3 ország van, amelynek lakosai kevésbé érzik magukat boldognak, mint mi (Észtország, Szlovákia és Ukrajna). Az ukránok tartják magukat legkevésbé boldognak (átlagpont: 5,56), míg a svájciak, a finnek, az izlandiak és a dánok a legboldogabbak (átlagpontjuk 8-nál magasabb érték).
Boldogtalan Észak-Magyarország
A kutatás szerint Magyarországon a 18 és 39 év közöttiek, a felsőfokú végzettségűek és a Közép-Dunántúlon élők mindent egybevetve boldogabbnak érzik magukat az átlagosnál. Míg a középkorúak, az alapfokú végzettségűek és az észak-magyarországi régió lakosai tartják magukat a leginkább boldogtalannak az országos átlaghoz képest. A Tárki-vizsgálatból kiderül, hogy az élénkebb társasági-közösségi élet, illetve a személyes gondjainkat is meghallgató társ megléte boldogabbá tesz.
18,4 millió depressziós felnőtt az EU-ban
Európában minden negyedik embernek lesz életében legalább egy jelentős mentális megbetegedése. Az Európai Unióban 18,4 millió 18 és 65 év közötti ember szenved súlyos depresszióban, évente 58 000 uniós polgár vet önszántából véget életének, és ennél tízszer nagyobb az öngyilkossági kísérletek száma. Amellett, hogy a rossz mentális egészség a társadalmi kirekesztés és megbélyegzés forrása, a mentális betegségek óriási gazdasági költséget is jelentenek: egyes becslések szerint ez az EU GDP-jének 3–4 százalékát is eléri – áll az Európai Parlament által szerdán tárgyalt jelentésben.
EU-s stratégia készül
Az Európai Bizottság 2005-ben zöld könyvet adott ki „A népesség mentális egészségének javításáról. Az Európai Unió mentális egészségügyi stratégiája felé” címmel. Szerdán erre reagált az EP, John Bowis (néppárti, brit) saját kezdeményezésű jelentésének elfogadásával.
A neuropszichiátriai zavarok felelősek a fogyatékosságok egyharmadáért, a kórházi ellátási költségek 15 százalékáért, a gyógyszerköltségek közel egynegyedéért, a szociális munkások terhelésének feléért, és egyedül Nagy-Britanniában minden évben 90 millió munkanap kiesését jelentik.
A jelentéstevő szerint „a kábítószer-függősség, a bűnözés, a részegség, a balesetek, a munkakerülés, a vandalizmus, a hajléktalanság és számos más társadalmi probléma valójában a mentális egészségi problémákkal van összefüggésben”.
Az új tagállamokban különösen rossz az ellátás
A jelentés egy elfogadott módosítás értelmében „felhívja a figyelmet arra, hogy néhány tagállamban, különösen néhány új tagállamban, sok gyermek nő fel állami gondozó intézetekben”. A képviselők arra ösztönzik a bizottságot, „támogassa a reformok folytatását azon tagállamokban, ahol korábban pszichiátriai visszaélésekre került sor, túlgyógyszerezést, elzárást vagy olyan embertelen módszereket alkalmaztak, mint például a ketrecágyak, vagy az elkülönítő túlzott használata, főképp az új tagállamokban”.
A szövegben az áll, hogy egyes új tagállamokban „a mentális egészségre vonatkozó mutatók rossz irányba mozdulnak el, gyakori az öngyilkosság, az erőszak és a függőségek, különösen az alkoholfüggőség”. A képviselők szerint „ezek az országok olyan nem megfelelő mentális egészségügyi ellátó rendszereket és nagyméretű pszichiátriai és ellátó intézményeket örököltek, amelyek erősítik a szociális kirekesztést és a megbélyegzést, ugyanakkor hiányoznak a közösségi szolgáltatások, amelyeket be kellene építeni az általános egészségügyi és szociális védelmi rendszerekbe”.