A havas sportok szerelmesei számára az idei tél egyik csúcspontja a mátraszentistváni Sípark már felújított részének átadása. A magántőke által finanszírozott több száz millió forintos beruházás eredményeképpen magyar viszonylatban igen színvonalas sportcentrumot hoztak létre új felvonóval, hóágyúkkal, esti kivilágítással. A fejlesztéseknek pedig még távolról sincs vége. A befektetők derűlátását jelzi, hogy több irányú bővítésben gondolkodnak, terveik között szerepel kártyás beléptető-rendszer, síóvoda, élmény-szánkópálya és gyorsétterem kialakítása is.
Állami gondatlanság
A mátraszentistvánihoz hasonló beruházásoknak köszönhetően javult ugyan valamelyest az elmúlt pár évben a magyar síterepek színvonala, összességében azonban jóindulattal is csupán felemásnak nevezhető a helyzet – és akkor még nincs szó az időjárásról. Az állam évtizedekkel ezelőtt elengedte a síbarátok kezét, a pénztelenség és gondozatlanság pedig kevés dolognak tesz jót, a sípályák pedig semmiképpen sem tartoznak ebbe a csoportba.
|
Az említetteken kívül még közel huszonöt „hivatalosan jegyzett” sípálya üzemel, ám többségükön még mindig komoly gondot jelent a színvonalas karbantartás hiánya, márpedig a balesetveszélyes és a felszerelések élettartamát is jócskán megrövidítő sípályáktól nem lehet sokat várni.
Hazai esélyek
Persze ki tudja, mennyit kell várni? Földrajzi helyzetünk folytán hazánk amúgy sem versenyezhet e téren a szomszédos (és valamivel távolabbi) sínagyhatalmakkal. Ha enyhül az időjárás, nálunk olvad el először a hó, a magyar lejtők pedig nem csupán hosszukat, hanem teherbírásukat tekintve sem rúgnak labdába a külföldi síparadicsomok mellett – mutatott rá legfőbb hiányosságainkra a FigyelőNet kérdésére Pignitzky Péter a Magyar Sí Szövetség főtitkára.
Amatőr lécesek és a profitra vadászó beruházók egyaránt abban bízhatnak, hogy hazánk földrajzi adottságaihoz és a keresleti oldal igényeihez illeszkedve sikerül a hazai pályák infrastruktúráján lépésről lépésre, minél több magántőke bevonásával javítani.
A magyar síterepek ebben az esetben sem lehetnek komoly riválisai az osztrák, francia, olasz vagy szlovák síparadicsomoknak, viszont sikerrel hódíthatják el azt a réteget, amely hajlik rá, hogy legalább esetenként „a hazait” válassza. Hisz bármekkora is a különbség azoknak, akik munka után csupán egy-két órás csúszkálásra vágynak, vagy épp csak ismerkednek a síléccel, kapóra jöhet, ha nem kell eurót vagy épp koronát váltaniuk ahhoz, hogy átéljék a síelés élményét.
|