Akár normálisan is működhetne a szelektív hulladékgyűjtés Magyarországon, mint Európa annyi városában, de nálunk e téren is az „abnormitás” az általános. A környezettudatos állampolgár a konyhájában külön szatyrokban gyűjti a pet-palackokat, az üvegeket, a papírt és az egyéb háztartási hulladékot, jóleső érzés tölti el, valamit tett a világért, s időről-időre három- négy megrakott nylonzacskóval indul el otthonról – már ha van ideje – a legközelebbi hulladékgyűjtő szigethez, hogy a különválogatott szemetet a megfelelő konténerbe dobja.
A probléma ott kezdődik, hogy a rohanásban nem mindig tud fél órás kerülőt tenni a szelektív gyűjtés „kedvéért”, ezért előfordul, hogy a több napon át tartó gondos válogatás eredménye a lépcsőház aljában kihelyezett kukában végzi. Már ez is lelkiismeret-furdalást okoz neki, nagyobb trauma érheti azonban, ha el is jut a szelektív konténerekig. A látvány nem mindennapi. Patkányok, rovarok futkároznak a környékükön, oldalukhoz támasztva műanyag szatyrok sorakoznak, egyik-másikukból kidől a szemét, amelyre „rásegítenek” a még hasznosítható dolgok után kutató guberálók.
Pluszmunka (MTI)
Ebből lett elege Terézvárosnak, ahol megszűntették a konténereket, a turisták százezreit fogadó V. kerületben pedig szabályozták a szigetek működtetését, valamennyi designos külsőt kapott, s szigorúan ellenőrzik a környéküket.
Kerülő
Nem mintha másutt nem lennének térfigyelő kamerák, a rendőrségnél azonban a városvédő aktivisták rendre azt a választ kapják, nincs ember, aki figyelné, ki az, aki nem rendeltetésszerűen használja a konténereket, magyarán, aki a háztartási hulladékot rendszeresen ott rakja le, vagy akár meg is rongálja a kukákat. Az áldatlan helyzeten kívánt változtatni a VII. kerületi önkormányzat, ahol kreatív zöld csapat dolgozik, s a polgármester is vevő az új, környezetbarát megoldásokra, ezért két éve mintaprojekt indult a szelektív hulladékgyűjtés házhoz menő formájának elterjesztése érdekében.
„Nemzetközi felmérések szerint az utcákon, tereken működő szelektív szigetek a városrész lakosságának mindössze 8 százalékát érik el, ugyanis valóban nehézkes a megközelítésük, az embereknek nincs ideje arra, hogy kerülőt tegyenek, vagy kényelmi szempontból nem szánnak rá 20-30 percet” – magyarázta a FigyelőNetnek Bán Imre, a kerület közrendvédelmi és környezetvédelmi bizottságának elnöke. A társasházaknál folyó szeparált gyűjtésbe a lakosság 45 százaléka vonható be.
Házhoz megy a szelektív gyűjtés (MTI)
„Már csak ezért is gondoljuk azt, hogy ez a jövő útja” – indokolta Bán Imre, hogy a két évvel ezelőtti 60 társasházra kiterjesztett szelektív hulladékgyűjtési mintaprogramot miért bővítették ki mostanra 400 társasházra. Az érintett lakóközösségeket ráadásul nem is nagyon kellett kapacitálni, önként jelentkeztek, s hetente 3-4 háztömbbel bővül a lista.
Nem véletlenül, a szelektíven válogatott hulladékot ugyanis a Fővárosi Közterület Fenntartó Vállalat ingyen szállítja el. „Ha már két-három kommunális kukát szelektív konténerekkel váltanak ki a társasházak, évi pár százezer forintot megtakarítanak ” – hangsúlyozta a környezetvédelmi bizottság elnöke.
Hatékonyság
A VII. kerületi társasházi gyűjtés a főváros egészét tekintve is mintaprojekt – nyilatkozta Moravcsik József, a Szeretem Budapestet Mozgalom titkára, aki elsődlegesen turisztikai, idegenforgalmi, városképi szempontból szorgalmazza, hogy a közterek mellett a társasházaknál is meg kell honosítani a szelektív gyűjtést.
Nem váltak be (fotó: MTI)
„Abból, hogy nálunk nem váltak be a szelektív szigetek, bűz, illegális szemét, felfordulás jellemzi őket, nem azt a következtetést kell levonni, hogy hagyjuk az egészet, s számoljuk fel, hanem azt, hogy vigyük közel a lakossághoz, akkor sikeres lehet” – hangsúlyozta a Szeretem Budapest Mozgalom titkára.
A társasházi gyűjtés kétségtelenül nagyobb munkaszervezést igényel a Fővárosi Közterület Fenntartó Vállalat részéről, mivel nyilvánvalóan egyszerűbb és olcsóbb néhány köztérről elszállítani a hulladékot, mint rendszeresen körbejárni a projektbe bevont társasházakat. Ugyanakkor kétségtelen előnye, hogy nagyobb a visszagyűjtési arány, mert közel van a keletkezési helyhez. Rugalmasan igazodik az igényekhez, nem kell lakossági ellenállásra számítani, s tiszta, szagmentes módon működtethető.
„Nyugat-európai nagyvárosi költséghatékonysági számítások szerint is a házhoz menő gyűjtés nyereséges, minden egy forintra jutó kiadás két és félszeres hasznot hoz, gazdaságossági szempontok is indokolják a kiterjesztését” – érvelt Moravcsik József. Egy világváros nem alapozhat csak a kevésbé hatékony, városképileg sem esztétikus köztéri gyűjtésre, haladnia kell a korral, s átvenni a modern nyugat-európai környezetvédelmi megoldásokat.
A szigeteknek amúgy – szerinte – lehet helyük a városokban is, csak nem ott, ahol külföldiek korzóznak, s viszik a hírünket a világba, vagy parkokban, ahol zöld felületnek, tisztaságnak kellene lennie, hanem inkább bevásárlóközpontoknál vagy gyéren lakott területeken, ahol nem okoz gondot a megközelítésük és nem rontják a városképet. A FigyelőNet úgy értesült, 2013-ra az erzsébetvárosi tapasztalatok alapján a FKF egész Budapestre kiterjeszti a házhoz-menő szelektív hulladékgyűjtést.
A cikk szerzője, Cseke Hajnalka a Figyelő hetilap újságírója.
