A Balaton Soundon a fesztiválozókat (és a szervezőket) az utolsó előtti pillanatig megkímélte az időjárás. Péntektől egészen hétfő reggelig igazi strandidő volt. Hétfőn azonban – mint amikor a trópusokon menetrendszerűen megérkezik a monszuneső – , hatalmas zuhé, vízi parádé a legvégén.
A prémiumfesztiválként meghirdetett Balaton Sound esetében a professzionális színvonalat leginkább az jelentette, hogy a nem túl magas látogatószámhoz elegendő vendéglátóhelyet, vécét és pihenőterületet rendeltek, így a „tömegeloszlás” az elviselhetőség szintjén maradt. A hőség ellenére valahogy mégsem találkoztunk fojtogató porfelleggel, így nem tömték el légjártainkat a fekete szemcsék. Mindemellett a Balaton is óriási előnyt jelent a Dunával szemben, ugyanis itt lehet fürödni. Ha valaki a négy nap alatt hanyagolja a zuhanyzót, még akkor is egészen kulturált külsőt – és szagot – tud magából kicsikarni.
fesztiválkörkép az FN-en
Tudjon meg mindent a nagyobb magyar és európai fesztiválokról itt.
Ezek tehát mind amellett szólnak, hogy a Balaton Sound egyelőre Magyarország legkellemesebb fesztiválja. A másik nagy erénye pedig persze maga a program. Az igazi prémiumot ez jelenti. A Szigeten kívül nincs ma olyan rendezvény, amelyik ilyen neveket tudna elhozni egy hétvégére. A Massive, a B-52’s és a Fatboy Slim mellett korunk olyan előadói jöttek, mint a Sergent Garcia, a Deladap!, a Goldfrapp, a Russkaja vagy a Koop, akik ugyan nem A-listás sztárok, de tőlük sokkal inkább megtudhatjuk, milyen zenére érdemes ma odafigyelni.
Massive Attack KÉPGALÉRIA
A péntek délutáni csúcsfogalomnak köszönhetően a FigyelőNet kultúrkülönítménye a Quimby végére és a Massive Attack koncertjére ért le estére. A Quimby ráadás-kóstolóból kiderült, hogy nagyon jó lehetett maga a koncert. A VOLT-os nyugisabb (szinte csendes-üldögélős) bulihoz képest itt a lemenő nap fényében úgy szólt a zenekar, ahogy kellett.
Az igazi tömeg a Massive Atackre érkezett meg. A brit csapat olyan show-t adott, amiért magában megérte a belépőjegy. A trip-hop alapjait letevő bristoli zenekar a koncerten végigjátszotta a legnagyobb slágereket. Itt látszott, hogy semmi gond nincs a hangerővel. A háttérben pedig igencsak jól mutatott a mátrixtábla, ahol olykor szövegek jelentek meg, olykor pedig fel-felvillantak az effektként szolgáló pixelek.
Az est meglepetése a Koop koncertje volt, akiknek – úgy látszik – bejött Magyarország, mert az A38-as bulijuk után most ismét megmozgatták a közönséget. Az elektronikus jazzt játszó svéd csapat igencsak távol került a hagyományosan hűvös skandináv mentalitástól, és igazi forró latin zenét hozott a Balaton partjára.
Legyen tudósító!
Fesztiválon, koncerten, bulin vagy kiállításon járt? Szeretne az FN Címlapjára kerülni? Töltse fel a koncerten készült fotóját, videóját, vagy a koncertről szóló beszámolóját az FN Tudósítóba!
Megtelt a Red Lounge
Pénteken két gyöngyszemet mutatott be a Red Lounge, persze csak azoknak, akik bejutottak az elzárt területre. Este 11-től ugyanis a megtelt felirat világított, és senkit sem engedtek be. Tíztől kezdte a Deladap!, az elektronikus jazz-zenét és roma dallamokat ötvöző műsor igazi kelet-közép-európai kultúrmissung volt: magyar és szerb énekesekkel, valamint egy jó ízű cseh klezmer tónussal.
Éjféltől folytatódott a mix, a bécsi emigráns oroszokból verbuválódott Russkaja tolta a ritmust. A magyar és osztrák tagokkal bővült hibrid ska csapat igazi „Dobrij abend”-et produkált, a pop- és rockslágereket, továbbá az orosz népzenét egyaránt kiforgató ritmusokra tomboltak a magyarok, no meg az amerikai és a német turisták. Az énekes a hajdan volt orosz diktátorokat meghazudtoló szuggesztív erővel irányította az üvöltő csápolókat. „Fel, fel ti rabjai a földnek” – énekelhették volna a vörös szalonba gyűltek, amikor egyik pillanatban még földet fogtak, a másikban viszont üvöltöttek Georgij Makazarija druzsbá parancsára.
A péntekről bővebben >>
—- Fatboy Slimnek vége—-
Utoljára koncertezett a Fatboy Slim. Legalábbis az angol DJ és zenész Norman Cook a Balaton Sound vasárnapi buliján utolsó alkalommal állt ezzel a névvel (branddel) a színpadon. Kétórás DJ-szettjére mintegy 20–25 ezren voltak kíváncsiak. A fiatalabbak láthatóan élvezték a dübörgést. A Fatboy Slim olyan hangokat is képes kicsalni, hogy beleremeg a gatya. A korosabbak viszont csalódottabbak voltak. A nagy slágerek – Praise You, The Rockafeller Skank, Weapon of Choice – csupán motívumaiban bukkantak fel. (Személyesen a Gangster Trippint nagyon hiányoltuk). Itt egy kétórás remix-összeállítást hallhattunk olyan hip-hop alapszámokkal, mint például a Jump Around. Ha így álltunk hozzá, baj nem érhetett, remekül szórakozhattunk.
Fatboy Slim utoljára KÉPGALÉRIA
Az előadást mégis haknijellegűnek éreztük, s ezt erősítette, hogy a túlnyomóan fiatalokból álló közönség is akkor vált igazán hálássá és lelkessé, amikor egy-egy híresebb futamot felismert. Hallani is lehetett néhol az elégedetlenséget, hogy bánták a sokezres jegyet, mert ugyanezt az élményt megkaphatták volna egy budapesti klubban is. Ránk három momentum gyakorolt hatást: az Iggy pop nevű istenember felbukkanása a kivetítőn, a The Rolling Stones Satisfactionének és a The Rockafeller Skanknek az összeházasítása, valamint a háttérben olykor piros betűkkel felragyogó Fuck felirat. Ja, mégis inkább négy: a Fatboy Slim előtt a Zagar tényleg élményszámba ment.
B-52’s: a fesztivál koncertje
Erősen szubjektív megítélésünk szerint a The B-52’s fellépése volt a Balaton Sound igazi koncertje. A rocktörténeti eseményre (a több mint 30 évnyi ténykedésük alatt még nem voltak Magyarországon) leginkább a harmincon túliak társaságát húzta oda a szívük, de jócskán voltak fiatalok is. Meglepő megfigyelésünk, hogy mellettünk egy tizenéves srác kívülről fújta a régebbi számokat is. Az ötven fölötti tagokból álló együttes megmutatta, hogy mennyi élet van a rockhomárokban. A koncerten gyakorlatilag végigjátszották az életpályájuk legfontosabb számait, a Planet Claire lopakodós basszusától kezdve a Good Stuffon, a Love Shackon, a Private Idahón és a Rock Lobsteren keresztül egészen a mostanában megjelent Funplexig.
B-52’s KÉPGALÉRIA
A The B52’s-t leginkább Cindy Wilson és Kate Pierson vokálduója határozza meg, amit Fred Schneider pattogós szövegszerű énekhangja egészít ki, no meg Keith Strickland feszes gitárreszelései. A vegyület robbanékony elegyet alkot, főleg ha ezt színpadon kapjuk. Elsőre úgy gondolhatnánk, hogy az idősödő (öregecske) hölgyek már csak egy kicsit bohóckodnak a színpadon, majd kaszálva egyet továbbállnak. A közönség sorai közt azt is lehetett hallani, hogy Kate Pierson leginkább Balázs Klárira hasonlít. Cindy Wilsont pedig akár egy hipermarket pénztára mögött is el tudnánk képzelni. Ha azonban a színpadon elkezdtek mozogni, valóságos rockdémonokká változtak. Ahogy a kezükkel legyeznek tánc közben, az már szinte védjegyük is lehetne. A ritmusalap és a gitár pedig úgy szólal meg, hogy néha már szinte punkkoncerten érezzük magunkat. A bulijukon az egyetlen hiányosság, hogy fájóan halkan szólt. A 8–10. sorban is csupán annyira volt hangos, hogy simán tudtunk mellette egymással beszélgetni. Ez pedig még egy erősebb házibuliban sem elég.
Kicsit ismerkedve a mellettünk bulizó B-52’s-rajongóval, kiderült, hogy logisztikai cégnél dolgozik, s a rádióban hallotta, hogy jön az együttes. A feleségétől azt kérte, hogy hadd jöhessen el a fesztiválra. A koncert végén az elégedett mosolyból kiderült, hogy megérte, főleg az után, hogy a legvégén még a közönségnek kidobott pengetőt is sikerült megkaparintania. Nem egy tipikus fesztivállátogató, de megígérte, hogy jön jövőre is. Sokan lehetünk ezzel így.
A pengető tulajdonosa KÉPGALÉRIA
Korábban kell felkelni
Mindent egybevetve a Balaton Sound egy igen jó fesztivál. Azon azonban érdemes lenne elgondolkozni, hogy hogyan lehetne megoldani azt, hogy aki Budapestről érkezik péntek délután, ne maradjon le olyan koncertről, mint a Goldfrapp, mert a mi utunk négy óráig tartott (két óra a városból ki és két óra az autópályán). Esetleg nagy nevet ne tegyenek ilyen korai időpontra.
Ugyancsak érdemes lenne találni olyan vendéglátóst, amelyik olyan ételt készít, amit a gyomrára igényesebb vendég is hajlandó megenni (amíg csak a szokásos fesztiválbrancs osztja a kosztot, addig nem lehet prémiumfesztiválról beszélni). Ezen kívül a campingezőkre is gondolhatnának, és nem kellene engedniük a sátortábor mellé olyan vendéglátó helyet, ahol egész éjszaka non-stop szól a zene.
– Élveztük, mennyire jó ez a sablonos helyzet KÉPGALÉRIA
Mindent egybevetve a Balaton Sound egy igen jó fesztivál. Azon azonban érdemes lenne elgondolkozni, hogy miképp lehetne megoldani azt, hogy aki Budapestről érkezik péntek délután, ne maradjon le olyan koncertről, mint a Goldfrapp. Mert a mi utunk négy óráig tartott: két óra ki a fővárosból, és újabb két óra az autópályán. (Esetleg nagy nevet ne tegyenek kora délutáni időpontra.) Ugyancsak érdemes lenne találni olyan vendéglátóst, aki olyan ételt készít, amit a gyomrára igényesebb vendég is hajlandó megenni. (Amíg csak a szokásos fesztiválbrancs osztja a kosztot, addig nem lehet prémiumfesztiválról beszélni.) Ezenkívül a kempingezőkre is gondolhatnának, és ne engedjenek a sátortábor mellé olyan vendéglátóhelyet, ahol egész éjszaka nonstop dübörög a zene.
Mindezek azonban nem jelentettek különösebb gondot. A fesztivál valóban zajos közönségsiker volt. Ahogy a Balaton Sound sajtószóvivője, Vető Viktória a FigyelőNetnek elmondta, idén 88 ezren voltak a rendezvényen, amely jelentősen meghaladta a tavalyi 32 ezret. Idén csupán csütörtökön nem érték el a 25 ezer fős teltházat, de aznap amúgy is csak csökkentet üzemmódban működött a fesztivál. A Balaton Sound kapacitását sajna jövőre sem lehet jelentősen bővíteni, mert külön figyelmet helyeznek arra, hogy a kiharcolt minőséget fenn tudják tartani. Így aki jövőre is ott akar csápolni, annak korábban kell majd megvennie a jegyet. (Szerintünk megéri.)
