Régen elporladt élőlények alakját sikerült rekonstruálniuk brit paleontológusoknak.#<# Az oxfordi, a bristoli és a leicesteri egyetemek kutatói 425 millió éves, kőbe zárt puhatestűekről azok lenyomatai alapján készítettek háromdimenziós felvételeket.
A mai csigák, kagylók és lábasfejűek felmenői annak idején nem rendelkeztek szilárd vázzal, így ezek pontos külsejéről eddig fogalmuk sem volt a paleontológusoknak. A puha állatok ugyanis csupán leheletfinom lenyomatot hagynak maguk után a kőzetekben. Ezek alapján ugyan lehetséges a törzsfejlődés menetére következtetni, de igazán pontos rendszertani besorolásra – pusztán a szabad szemmel vagy mikroszkóppal elérhető látvány alapján – nincs lehetőség. A britek új technikájával most minden eddiginél pontosabb, szinte élethű képet lehet alkotni az egykor élt állatokról.
A szilúr korban Nagy-Britannia mai területét óceán borította, amely a kőzetek tanúsága szerint gazdag élővilágnak adott otthont, és bizonyos helyeken a fosszíliák páratlan épségben maradtak fönn; ez annak köszönhető, hogy időnként finom vulkáni hamu ülepedett le a tengerfenéken, amely konzerválta az elpusztult élőlények tetemeit. A kutatók eljárásuk során a kövületeket érzékeny eszközökkel metszették, az előtűnő, rendkívül halvány lenyomatokról pedig egy szoftver segítségével hoztak létre háromdimenziós képet. Ezen egy négycentiméteres ős-puhatestű eddig soha nem látott részletességgel jelent meg: a tünékeny függelékek, tüskék és tapadókorongok is láthatóvá váltak.
A leképezett puhatestű után a paleontológusok egyéb állatok vizsgálatát is tervezik, az így kapott eredmények pedig kiegészíthetik a tengeri élőlények evolúciójára vonatkozó elméleteket. A virtuális ősállatok pontos anatómiai felépítése nemcsak különböző állatcsoportok leszármazási kapcsolatait segíthet felderíteni, hanem az ősóceán mint élőhely természetét is felfedheti.
