Őskövületi állapotban érte a rendszerváltás a magyar könyvpiacot. Szereplői hatalmas, rugalmatlan, politikai és egyéb kényszerek vezérelte kiadók, szintén nagy, a készleteiket eladni képtelen terjesztő vállalatok, és a legfejlettebb technológiák után még csak vágyakozó nyomdák voltak. S bár ezt akkor nehéz volt elképzelni, ez a terület alig tízegynéhány esztendő elteltével lüktető, gazdaságilag is jól teljesítő ágazattá fejlődött. Az egyetlen kulturális területté, amely immár teljes egészében valódi piaci viszonyok szerint működik.
MAMUTCÉGEK. Sokan emlékeznek még a hatvanas-nyolcvanas évek könyvdömpingjére. Amikor ugyan nem volt akkora választék, mint manapság, de részben már felgördült a vasfüggöny, és beáramolhatott ide az akkor fénykorát élő nyugati irodalom szinte mindegyik remeke. Az amerikai Updike, Kerouac, Salinger és társaik polgárpukkasztó, bizsergető életérzéseket keltő regényei ugyanúgy a könyvespolcokra kerülhettek, mint a svájci Dürrenmatt vagy Max Frisch, a divatos franciák – Sartre és Beauvoir -, vagy a német Heinrich Böll munkái, ugyanakkor a kortárs magyar írók művei – Kertész Ákos, Fejes Endre, Szabó Magda, Jókai Anna és a még fiatalabbak kötetei – is igen kelendőek voltak.
Moldovát vitték, mint a cukrot, de más népszerű írók műveiből is akár 40, 60, sőt 100 ezer példány is elfogyott. Mindössze két tucat tekintélyes, nagy kiadó működött az országban, mindegyik szigorúan meghatározott tevékenységi körrel, más-más profillal. Sokan folyószámlát nyitottak a kedvenc könyvesboltjukban, és megengedhették maguknak, hogy kéthetente, havonta gúlában vigyék haza az új könyveket. Akkor épült fel a mai negyvenes-ötvenes nemzedék házi könyvtárának nagy része. A kultúrpolitika a három “t” (tiltott, tűrt, támogatott) rendszerével irányította a szakmát, s az irreálisan alacsonyan tartott könyvárak is azt szolgálták, hogy a művelődés minél több ember számára elérhető legyen. A mesterségesen összetákolt építményen azonban óhatatlanul megjelentek a repedések.
Mit olvasunk?
A Nobel-díj történetében először magyar író, Kertész Imre veszi át Stockholmban a világ legrangosabb irodalmi kitüntetését. Morcsányi Géza, a Magvető Könyvkiadó igazgatója, a kortárs magyar írók-költők, közöttük Kertész Imre kiadója bevallja, tapasztalatai szerint az értékes kortárs irodalmi kiadványok példányszáma az elmúlt évtizedben fokozatosan csökkent. Ennek nem mond ellent, hogy néhányszor “csoda” történik. Valamilyen elementáris igény miatt megnő az érdeklődés egy-egy kiadvány iránt, ilyen volt például Závada Pál Milotája, vagy Esterházy Péter Harmonia Caelestise. Az országra szóló sikereket viszont vagy egy-egy politikai botránykönyv, vagy valamilyen média-összefüggés kelti, ezért vezették a sikerlistákat hosszú időn át Vámos Miklós vagy Kepes András művei. Újabban pedig a mai magyar valóságot sajátos nyelven láttató fiatal írók munkái “robbannak”, mint Rácz Zsuzsa Állítsátok meg Teréz anyut!, Salinger Richárd Apám beájulna, vagy Kárpáti Andor Dugj meg! című kötete. Kertész Imre-könyvek iránt tapasztalható mostani óriási érdeklődés viszont a Nobel-díj és a média-népszerűség előtt nem volt megteremthető. A Sorstalanságot a témája miatt eleve némi tartózkodás övezte, bár Spiró György és Esterházy Péter már évekkel korábban felhívta a közvélemény figyelmét erre a remekműre. Csakhogy a magyar közgondolkodás még nem tudta olyan mélységben feldolgozni a holocaustot, ahogyan azt a németek lelkiismerete már megtette.
A rendszerváltás után egy időre elszabadult a pokol. A régi nagy kiadók még nem ocsúdtak tetszhalotti állapotukból, viszont egyre többen vállalkoztak magánkiadók alapítására, mert bizonyos szenzációk megjelentetésétől nagy üzleti sikert reméltek. Rövid idő alatt több ezer kiadó jelent meg az országban. Hirtelen minden korábbi tabutéma előkerült, aminek a jó oldala az volt, hogy sokáig szamizdatba, vagy az asztalfiókokba kényszerült dokumentumok végre eljuthattak nyomtatásban a közönséghez. Ugyanakkor a szakmai szűrés hiánya miatt kusza viszonyok alakultak ki a piacon. Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) vezetője szerint abban az időben az állam is nagyon károsan avatkozott be a könyvpiac alakításába. Még azokat a nagy hagyománnyal bíró, régi állami kiadókat és terjesztő vállalatokat sem igyekezett szanálni, amelyeket akkor viszonylag kevesebb pénzből meg lehetett volna menteni. Emiatt azután végleg megszűnt például a Szépirodalmi Kiadó, vagy a Gondolat, de ami még rosszabb, a magánosítással a könyvesboltok mintegy kétharmadát bezárták (a könyvkereskedelem mai szereplőiről lásd külön írásunkat). 
Fővárosi könyvesbolt. Piaci alapon.
A tisztulási folyamat az elmúlt években természetesen a könyvkiadók között is lezajlott. Elhullottak az egykönyves hazardírozók, egyes régi nagyok – megfogyva bár, de törve nem – újraéledtek, esetleg később visszanövekedtek eredeti méretükre, továbbá új, ígéretes kiadói vállalkozások is indultak. A kétezres kezdeti kiadói túlburjánzás után mára mintegy száz kiadóból álló, egészséges arányban nagyokra, derekas középhadra és tevékeny kicsikre oszló kiadói mezőny jött létre. A piacvezetők közt említhető a Magyar Könyvklub, az Európa, a Kossuth, a Nemzeti Tankönyvkiadó, a Műszaki, az Akadémiai, és az Alexandra.
Könyvcsatornák
A rendszerváltás után kialakult új könyvterjesztői hálózatok egyik legnagyobbika a Líra és Lant hálózat, amely 15 saját boltja mellett immár közel 30 franchise üzlettel is rendelkezik. Budapesten hozzájuk tartozik egyebek között a Rózsavölgyi, a Kodály Zeneműbolt, az Infotéka, a Tankönyvbolt és a Fókusz Könyváruház.
Igen nagy választékkal szolgál és jól felszerelt a Libri, amelynek elsősorban budapesti hálózata van, s korszerű boltjaiban képes a könyvszenzációk nagy tömegű árusítására is. A Magyar Könyvklubnak tekintélyes kiadója is van, ugyanakkor nagykereskedelmi vállalat, és az egész országra kiterjedő bolthálózat tartozik hozzá. Mindenfélét terjeszt, amire a legeldugottabb helyen is igény lehet.
A Könyvkuckónak is elég nagy a hálózata. E cég újrahasznosított papíron népszerű kiadványokat, szerelmes regényeket, szakácskönyveket hoz forgalomba nagyon olcsón, boltjaiban leértékelt könyveket árul, megvásárolván a kiadóktól a maradék tételeket. A pécsi Direkt mögött is kiadó áll, de boltjai is vannak, nagyon sokfélét ad ki, és elsősorban a saját kiadványait forgalmazza. Ezeken kívül természetesen kisebb terjesztők is léteznek, továbbá számos egyedi könyvesbolt is működik már az országban. A kiterjedt és stabil terjesztői hálózaton keresztül ma évi 45 milliárd forint feletti a magyarországi könyvforgalom. A kereskedők azonban nagy árat kérnek a munkájuk és költségeik fejében. Most már szinte kizárólag csak bizományba veszik át a könyveket, és a kereskedői árrés a tizenkét évvel ezelőtti 35 százalékról 45-50 százalékra emelkedett. Ma a magyar könyvpiacon tehát a felelősséget és a kockázatot szinte kizárólag a kiadóknak kell vállalniuk.
A magyar könyvkiadás a saját erejéből, ezeknek a vállalkozó szellemű szakembereknek, ennek a néhány év alatt kifejlődött sajátos kulturális menedzser gárdának a segítségével érte el azt, amit elért, a magyar állam – finom kifejezéssel szólva – asszisztálása mellett. A könyvkiadásnak az alapítványokon keresztül és pályázatok útján elérhető állami támogatása ugyanis a 45,5 milliárdos forgalomhoz képest elenyésző, mintegy 500 millió forint.
DRÁGULÓ KÖNYVEK. A kiadók ilyenformán nagyon meggondolják, hogy mit adnak ki, és első menetben alacsony, néhány százas, vagy néhány ezres példányszámokkal dolgoznak. A nyomdák technológiai képességeinek teljes átalakulása ugyanis ma már lehetővé teszi a rendkívül gyors utánnyomásokat. A kiadók a saját kárukon megtanulták, hogy ha fenn akarják tartani magukat, sőt, nyereségre is szert akarnak tenni, elsősorban a vásárlók igényeit kell kiszolgálniuk. A magyar könyvkiadás mai tematikai összetétele kiállja a versenyt a legkulturáltabb európai államokéval, nálunk döntő többségben minőségi könyvek jelennek meg. A magyar könyvárak viszont, bár a vásárlók számára már így is elég magasak, még mindig nem érik el a nyugati szint 60 százalékát sem. Nyilván folyamatos áremelkedés várható.
Sajnos, a magyar könyvárak – a tankönyvek kivételével – még mindig tartalmaznak 12 százalék áfát, amit az unióba lépésig az európai közösség szabályai szerint el kellene tüntetni. A kereskedői tapasztalatok azt mutatják, a leggyakoribbak ma a 4-5 ezer forintos könyvvásárlások, de már nem ritka az sem, hogy valaki 10-12 ezer forintot hagy ott egy könyvesboltban. Karácsony, húsvét, valamint az Ünnepi Könyvhét és a Nemzetközi Könyvfesztivál idején pedig gyakoriak a 20 ezer forint körüli vásárlások.
