Továbbra sem jó banknak lenni Magyarországon – ez biztosan kiderült Matolcsy György keddi kiigazítási tervéből. Hiszen a Széll Kálmán Terv kevés számszerűen is bemutatott újdonságainak az egyike mindenképpen az volt, hogy a banki különadó a harmadik évben sem csökken. Vagyis a 2012-es év után is mintegy 120 milliárd forint bankadót fizetnek a hazai nagybankok és leányvállalataik.
Bár a Magyar Bankszövetség vezetői valóban megdöbbentek a bejelentésen, az nem teljesen igaz, hogy nem voltak előzmények. Tárgyalások ugyan az elmúlt másfél hónapban valóban nem zajlottak a kormány és a bankok között, de a harmadik évi teljes bankadó már korábban felmerült.
Matolcsy már fenyegetett
2010 júniusának a végén már egyszer sokkolta a hazai bankvezetőket az a levélváltás, amikor először a bankszövetség arra tett javaslatot a kormánynak, hogy a befizetett bankadót későbbi évek nyereségadójaként lehessen értelmezni. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter ekkor kemény hangú levélben jelezte: két elképzelés van a fejében a magyar bankok számára. Vagy 2010 és 2012 között rendre 120, 120 és 90 milliárd forint leosztásban fizetnek a bankok különadót, és a bankok ehhez, ha nem is „mosolyognak”, de nagy cirkuszt nem csinálnak, vagy ha a bankszövetség nem fogadja ezt el és nagyon harsog, akkor három éven át 150-150-150 milliárd forint lesz a bankadó.
A tavaly június végi elképzelés mindenesetre az egységes, három éven át tartó adóztatásban megvalósulni látszik, igaz a mérték nem lesz ekkora, vagyis nem tolódik el a bankok rovására, más pénzügyi szektorok javára. Mindez elsősorban azért volt csalódás a magyar bankárok számára, mert bár biztos információt nem tudtak a 2012-es mértékről, de eddig abban hihettek, hogy ebben az évben az adóztatás mértéke már közelít az európai szinthez. Időről időre elhangzott ugyanis, hogy ha lesz európai egységes bankadó, akkor Magyarország ehhez csatlakozik.
Nos, bár eddig sem látszott, hogy bárki megállapodhatna a vetítés alapjáról és mértékéről, immár Matolcsy György hivatalosan is jelezte: nem is érdemes reménykedni a 2012-es csökkentésben. Úgy tudjuk, hogy a nemzetgazdasági minisztert amúgy nem a puhább kritikákat megfogalmazó hazai bankvezetők akasztották ki, hanem az a levél, amelyben 13 multinacionális cég levélben tiltakozott a különadó ellen. Ezt a levelet négy banki-biztosítói pénzügyi csoport is aláírta, az Allianz, az Aegon, az Axa és az ING. Matolcsy György ezt a gesztust értékelte úgy, hogy a bankszektor túl harsányan tiltakozott.
További bankbajok
Banknak lenni azért sem jó ma Magyarországon, mert miközben borzalmasan romlik a devizahitelesek bonitása (fizetőképessége), a kormány ideiglenes intézkedéseivel nem megoldja, csak mélyíti a problémát. A kilakoltatási moratórium miatt a bankoknak esélyük sincsen, hogy szankcionálják a nem fizető ügyfeleket, miközben – részben biztosan ezért – folyamatosan romlik is a visszafizetési hajlandóság és képesség. Furcsa belegondolni, hogy mit gondolhat az a nemzetközi bankcsoport (például az MKB Bankot tulajdonló BLB), amelyik azt tapasztalja, hogy magyar leánya éppen brutális veszteséget termel, amit a kormány még extraadókkal is megfejel. Igaz, annak a német államnak sem lehet könnyű mindezt feldolgoznia, amelyik éppen tőkeinvesztícióval segíti bankrendszerét, illetve azt a bankját, amelynek egy erősen veszteséges leányvállalatától egy másik állam adó formájában el is szippantja a tőkeemelést.
Ki fog ezzel veszíteni?
Bankokat, nemzetközi anyabankokat, bankárokat sajnálni persze nem szokás, de magunkat, magyar állampolgárokat azért sajnálhatjuk. A Széll Kálmán Terv impozáns számaiból remélhetőleg sok minden megvalósul, az államadósság visszaszorításának szándéka rendkívül fontos és ez egy nagyon tisztességes vállalás.
Ám úgy elkészíteni egy kiigazítási tervet, hogy abban említést sem tesz senki az ország legsúlyosabb pénzügyi problémájáról, a devizahitelesek és a magyar kereskedelmi bankok kockázatairól, a forint sérülékenységéről és Magyarország kiszolgáltatottságáról, azért több mint hiba. Hiszen egészen biztosan kódolhatjuk: együtt fizetjük majd meg a sok százmilliárdos számlát, igaz, azt még senki nem tudja, hogy miként.
Segítségre várva
A bankok „szívatása” közben időről időre felmerült, hogy azért a bankok is kapnak majd valamit. Persze, azt mindig el lehet mondani, hogy már eddig is kaptak, a korábbi boldog békeévek igen magas profitját, de sokan azt gondolták, hogy valami ellentételezése lesz a banki különadónak. Ilyen elmélet volt, hogy az állam rossz bank létrehozásával megszabadítja a banki portfóliókat egy nagy adag kezelhetetlen hitelszerződéstől.
Még persze alakulhat így, és az már árazás kérdése, hogy ez valóban segítséget jelent-e, csak éppen nagyon nem akar körvonalazódni, hogy milyen is lesz ez a bizonyos nemzeti eszközkezelő. Sőt, olyannyira nem szeretem gyerek a rossz bank, hogy állítólag a kormányon belül is pattog, mint a nikkelbolha, állandóan változik a gazdája (állítólag Varga Mihálytól, Matolcsy Györgyön át Fellegi Tamásig sokan foglalkoztak vele, most állítólag a Magyar Fejlesztési Bank is beszáll). Ami azonban biztos: eddig minden beígért rajtolási időpont csúszott.
Mire is várunk?
Azt hallani, hogy azért már közel a rajt, pedig kívülről még azt sem látni, hogy miről is van szó? Orbán Viktor miniszterelnök első bejelentéseinek idején még egy olyan intézményről volt szó, amelyik a lakáshitelt törleszteni nem tudó klienseknek segít azzal, hogy egy állami alaphoz kerülnének a fedezetként beadott lakások, a megbukott adósok pedig bérleti díj megfizetésével maradhatnak a lakásukban. Azóta azonban mindenki másról beszél.
Lakásalap készül? Vagy egy úgynevezett rossz bank? Kinek segít az állam, a magánszemélyeknek vagy a bankoknak? Csak devizahitelesekről beszélünk vagy a forinthitelesekről is? Mire lő majd az intézmény, csak a lakáshitelekre vagy minden háztartási hitelre? Egyáltalán csak a lakossági hitelekről lesz szó, vagy a kisvállalatok is jöhetnek segítségért? Orbán Viktor nem szeretne adófizetői pénzekkel segíteni a rossz adósok tömegén. Mindez morálisan nagyon indokolt, de akkor mit tehet az állam?
Bárminek is hívják a segítséget, lehet az garancia, lakásalap, követelésvásárlás, kamattámogatás, kedvezményes hitelkonverzió, ne kerteljünk, az adófizetői pénz. A bizonyosság azonban mindenképpen jó lenne, mert ha az állam csak halogatja-halogatja a még nem is körvonalazódó megoldást, akkor nagy robajjal az egész bili ráborulhat a bankrendszerre. Csak remélni lehet, hogy valami titkos boszorkánykonyhában már készül és valóban hatékonynak bizonyul a megoldás, vagyis ez a bizonyos eszközkezelő.
