Nem is olyan régen még a TVK két frontiembere a műanyagipari üzletág cégcsoporton belüli erősítését tűzte zászlajára. Az élet azonban úgy hozta, hogy immár vevőként és eladóként tárgyalnak egymással a szóban forgó szegmensről. Történt ugyanis, hogy a korábbi TVK-vezér, Várhegyi Miklós új cége, a Pannonplast – amelynél tavaly ősz óta a stratégiai szövetségekért felelős vezérigazgató-helyettesként dolgozik – szemet vetett az eddig nem sok hasznot hozó műanyagipari divízióra. Az asztal másik oldalán az egykori helyettes, immáron utód Pálfi Sándor ül, s a jelek szerint az általa vezetett menedzsmentnek nincs is ellenére az üzlet. Olyannyira, hogy az előszerződés január végén már meg is köttetett a két cég között.
LEHETŐSÉGEK. Ez hosszú távon óriási lehetőségeket ígér a Pannonplast-csoport számára, vélik az elemzők, akik egyúttal a rövid távú kockázatokra is felhívják a figyelmet. Mint mondják, a vevő számára szerencsétlen esetben túlzottan nagy falatnak bizonyulhatnak a TVK műanyagipari gyárai. Elég csak arra gondolni, hogy a legfrissebb gyorsjelentés szerint a Pannonplast 18 tagvállalata tavaly együttvéve 20,7 milliárd forint árbevételt ért el, míg a TVK célba vett üzletágának 44 milliárdos volt a becsült forgalma.
Az akció a finiséhez közeledik. Várhegyi Miklós úgy nyilatkozott, hogy február végéig be szeretnék fejezni a TVK leánycégeinek átvilágítását, ezt követően pedig összehívnák a rendkívüli közgyűlést, hogy döntsön az akvizícióról. (A meghívót 30 nappal korábban közzé kell tenni, így, beszámítva a vezetés javaslattételéhez szükséges időt is, a cégvásárlásról legkorábban áprilisban születhet döntés.) Várhegyi a TVK-cégek vételárával és a finanszírozással kapcsolatos részletekről egyelőre csak annyit árult el, hogy nem kizárólag hitelből és saját forrásból kívánják előteremteni a szükséges tőkét. A szakértők szerint egyébként a tiszaújvárosi csoport két értékesebb érdekeltsége – az osztrák Unterland és a BOPP divízió -, valamint a kisebb műanyag-feldolgozók (fólia és tejeszacskó gyártó üzem), továbbá a román Plastico nevű gyár várhatóan összesen 15-20 milliárd forint körüli összegért cserélnének gazdát. Miután a TVK eddig becsülhetően 78 millió dollárt – csaknem 20 milliárd forintot – költött az üzletágra, a műanyagipari kaland aligha vonul majd be nagy üzletként a cég évkönyveibe.
Németh Zoltán, az OTP Értékpapír Rt. elemzője még az említett 15-20 milliárdos árat is sokallja, mondván: becslések a bekerülési értéket veszik alapul. Szerinte inkább a 12-13 milliárd forint körüli ár a reális, hiszen a Pannonplast most az összes cégre egyszerre adott vételi ajánlatot, s a portfólióban több gyengén működő egység is található. Még az átadandó kör 44 milliárdos forgalmából 32-33 milliárdot kihasító Unterland nyereségessége is kérdéses – igaz, a vegyipari ciklus az utóbbi időben kedvezően változott.
Pletser Tamás, az Erste Befektetési Rt. részvényelemzője szerint a fő kérdés az, hogy a TVK berkein belül nagyon alacsony, átlagosan 1-2 százalékos marginnal működtetett cégeket rendbe tudja-e tenni a Pannonplast. Amennyiben olcsón, 15 milliárd forintos ár alatt jutnak hozzá a társaságokhoz és sikerrel menedzselik azokat, akkor sokat nyerhetnek. Kedvező lehet a marketing és az értékesítés területén meglévő szinergiák kihasználása is, ugyanakkor a gyártás terén minimális tere van az együttműködésnek.
Nem egyértelmű az sem, lehet-e lényegesen növelni az új szerzemény nyereségességét. A siker valószínűségét azonban tagadhatatlanul növeli, hogy a vásárlóként fellépő cég ezen a területen meglehetősen eredményesen működik hosszú ideje. A TVK ezzel szemben előélet nélkül, s csak rövid ideig kísérletezett a műanyagiparral. A Pannonplast vezetése optimista; úgy gondolják, jobban mennek majd a dolgok, mint ahogyan a TVK tulajdonlása idején. Várhegyi Miklós úgy érzi, hogy egy “termőre forduló gyümölcsfát” vásárolnak meg.
KOCKÁZATOK. Az akvizíció rövid távon igencsak lerontaná a Pannonplast több mutatóját. Pletser Tamás szerint a TVK-s cégek gyenge marginja miatt az eddigi 13 százalékról jócskán a 10 százalékos szint alá zuhanna a cég bruttó fedezete, a sajáttőke-arányos nyereség (ROE) is nagymértékben csökkenne, s az eddig alacsony eladósodottsági mutató is megugrana. A befektetők egy része számon kérheti a mindeddig “fontolva haladó” – zöldmezős beruházásokat, és konzervatív, de stabil nyereségnövekedést ígérő – Pannonplaston az irányváltást is, hiszen a cégnek ilyen téren nincsen nagy tapasztalata. Némiképp ellensúlyozhatja ezt a TVK-s társaságokat feltehetően igen jól ismerő Várhegyi Miklós személye (a képet persze árnyalja, hogy vezetése alatt nem sikerült komoly nyereséget elérnie a TVK-nak a műanyagipari üzletággal). Mindez megnyugtathatja a Pannonplast több mint 82 százalékát birtokló külföldi intézményi befektetőket, sőt arról is meggyőzheti őket, hogy például egy zárt vagy átváltoztatható kötvénykibocsátást, esetleg részvényemissziót lejegyezzenek, főként ha az akvizíció nem lesz túlzottan drága.
Kérdés, hogy a TVK profiltisztításának terve a cégben befolyáshoz jutó Mol nyomására született-e, vagy azt a még tavaly áprilisban képbe kerülő Croesus szorgalmazta. A Mol közbenjárását Várhegyi nem erősítette meg, de elmondta: az olajtársaság már tavaly ősszel egyértelművé tette, hogy azt szeretné, ha a TVK a petrolkémiai üzletágra koncentrálna. A felvásárlás kockázatát Várhegyi elismerte, de szerinte optimizmusra ad okot, hogy az elmúlt három évtizedben ötszörösére, évi 150 millió tonnára nőtt a műanyagtermelés és -feldolgozás globális volumene.
