– Egyetért azzal, hogy egy második ipari forradalmat élünk át, amely alapvetően megváltoztatja azt, ahogyan ma a vállalatokat vezetik?
– Azt mondják, minden generáció azt hiszi, hogy ő fedezte fel a szexet – a kérdés csak az, hogy ha az előző nemzedékek valóban nem ismerték, vajon hogyan jutott el az emberiség idáig. Egy kicsit ezzel kapcsolatban is ugyanezt érzem. Felfedeztük, hogy a legújabb hálózatban rejlő erők képesek átformálni a körülöttünk lévő dolgokat, s most azt hisszük, a világ gyökeresen megváltozik. Alighanem igen hasznos lenne visszamenni az időben és megvizsgálni: megváltoztatta-e a világot a vasút? Tény, hogy számos változás ment végbe a kereskedelemben és az iparban. Az élet viszont ugyanolyan maradt, miként az is, ahogyan az emberek egymáshoz viszonyulnak.
– Ön szerint jelentős változások elé néznek a vállalatok?
– Igen, átalakul a vállalatok belső és egymás közötti szerveződése, a beszerzési láncok irányítása, s az informatikai munkatársak aránya is egyre nagyobb lesz a munkaerőn belül. Ezek azonban fokozatos változások. Némelyikük valamelyest felgyorsulhat, de nem hiszem, hogy olyan “halmazállapot-változás” következik be, mint amikor a jég vízzé olvad.
– És mi a helyzet a világgazdaság átalakulásával?
– Ez egy fölöttébb jelentős, de ugyancsak evolúciós folyamat. Vegyünk egy másik példát. Az Európai Unió létrejötte eltörölte Nyugat-Európában a nemzeti határokat. Csakhogy Franciaország attól még Franciaország, Németország pedig Németország maradt. A dolgok megváltoztak, és mégsem változtak. Azt gyanítom, hogy most is valami ilyesmi zajlik.
– Sokan azt vallják, hogy a tranzakciók sebességének növekedése gyökeresen átalakítja majd az üzleti életet.
– Csakhogy ennek a sebességnek megvannak a korlátai. Az emberi agy nem lesz gyorsabb. Valójában nem a gondolatcsere sebessége nő, csupán az azt eddig lassító költségek csökkennek. Ami a tudást illeti, a XXI. század ugyanúgy fog működni, mint a XX. A nap bármely órájában elérhetünk valakit, de pusztán azért, mert gyorsabban teremtünk vele kapcsolatot, még nem fog jobban vagy gyorsabban gondolkodni.
– Valóban, csakhogy a világszerte behálózható “szürkeállomány” is nagyobb.
– Ez igaz. De állítsuk ezzel párhuzamba azt a tényt, hogy a modern szállítási módoknak és a konténerhajóknak köszönhetően akár a helyi Safeway áruházban megvehetjük a Costa Ricán termett banánt. A fejlett közlekedés teszi lehetővé azt is, hogy tajvani gyárak állítsák elő az Egyesült Államokban kapható személyi számítógépek többségét. A határokat és a távolságokat már a mostanit megelőző hálózatok felszámolták. Mi most a globális termelésnek és kereskedelemnek azokra a hagyományaira építünk, amelyek akkor alakultak ki, amikor az első hajók átszelték az óceánt. Ez a fejlődés azonban nem számolta fel a szegénységet vagy a betegségeket.
– Mit gondol, hogyan érinti mindez a munkavállalók jövőjét?
– Úgy gondolom, a fejlett országokban a munkaerő-állomány jelentős változáson megy át: a termelésből az információs és a szolgáltató szektorba áramlik át. Csakhogy a szolgáltató tevékenység mind társadalmilag, mind anyagilag a hierarchia alján található. Ez rettenetes veszélyeket rejt magában. Tegyük fel, hogy eltűnik a középső réteg, és a társadalom jól fizetett informatikai dolgozókra, valamint rosszul fizetett szolgáltatóipari dolgozókra oszlik. Ez olyan helyzetet teremt, ahol az előbbiek életszínvonalát és költségeit az utóbbiak fizetik meg. Óvodák gondozók nélkül, iskolák tanárok nélkül, rendőrség rendőrök nélkül. Nem igazán látom, merre tart ez az egész, de immár tagadhatatlan problémává vált. Mégis mindenki a szilícium-völgyi mintát akarja követni. Márpedig ezen az úton haladva a világot még több olyan szigetre szabdalják, amelyek mindegyike azonos problémákkal küzd.
– Mennyire válnak a vállalatok virtuálissá, ahogyan egyre több és több munkát adnak át alvállalkozóknak?
– Az, hogy alvállalkozók végzik az adatfeldolgozást, a gyártást és egy sor egyebet, azt jelzi, hogy léteznek olyan vállalatok, amelyeknek ezek a feladatok kiadhatók, amelyek abból élnek, hogy ezt a képességüket eladják önnek – és a vetélytársainak. A munkának ez a fajta virtualizálódása tehát eltünteti a versenyelőnyöket. Egyidejűleg a világhálónak köszönhetően a vásárlók is egyre alaposabb ismeretekkel rendelkeznek, ezért a piaci hatékonyság legcsekélyebb hiánya is megbosszulja magát. Hogyan építhető tovább egy vállalat, ha a vásárlók ismeretei korlátlanok és a beszállítók a versenytársaknak is ugyanazokat a feltételeket kínálják? Mi az, amivel ki lehet emelkedni a mezőnyből, mi az, amiből a vállalat értéke származik?
– A jó vállalatok mindig sikeresebb lesznek dolgozóik toborzásában és megtartásában?
– Igen. Szinte már addig a pontig, hogy minél inkább felaprózódik a munkaerő-állomány, annál fontosabb, hogy a vállalat az egyéni igényeket kielégítő, egészséges és életerős szervezet legyen. Az embereknek szükségük van arra, hogy csapatban tevékenykedjenek. Vágynak arra, hogy másokkal dolgozhassanak, s hogy sikereiket és munkájuk örömeit meg tudják osztani munkatársaikkal. Ez ma ugyanolyan fontos, mint korábban bármikor.
– A jelek szerint Ön a korábbi énjénél ma sokkal józanabbul ítéli meg, milyen jövő is vár a vállalatokra a XXI. században. Csak nem válik öreg korára megkeseredetté?
– Az én agyamnak is van bal és jobb oldala. A bal agyféltekém a technológia oldala és borzasztó izgatott. A jobb oldal viszont a menedzseré. Negyven éve vagyok a pályán, s ez alatt a negyven év alatt az emberek nem változtak, úgyhogy némileg szkeptikus vagyok. Papíron nem változtak az alapvető vállalati struktúrák sem. A szervezetek a széleken lazábbá váltak, de ez minden. A dolgok változnak. A bal agyféltekém azt mondja, hatalmas tempóban. A jobb viszont azt súgja, hogy a vállalatok működésében csak lassú, fokozatos változások játszódnak le.
