Gyerekkorában regényírói babérokra vágyott, most legszívesebben a háza körüli szőlővel és kisebb állatseregletével – teheneivel, három kacsájával és tizenegy tyúkjával – foglalkozna az egyik idei közgazdasági Nobel-díjas amerikai professzor, James Heckman. A chicagói egyetemi tanár a kitüntetéséről szóló hír hallatán megindultan, azonnal kijelentette, a Királyi Svéd Tudományos Akadémiától kapott összeget legszívesebben a háztáji gazdaságába fektetné, de azután realistábban úgy nyilatkozott, hogy feleségére bízza a dolgot. “Én nagy elméleteket gyártok, a fontos döntéseket ő hozza, így a nyugdíjas éveinkről is ő gondoskodik” – mondta.
James Heckmannek osztoznia kell az összesen 1 millió 77 ezer eurós díjon a kaliforniai egyetem egyik professzorával, Daniel McFaddennel. Az 56 éves Heckman, valamint a 63 esztendős McFadden mikroökonometrikus módszerrel vizsgálta a háztartások, illetve az egyének makrogazdasági folyamatok szempontjából fontos viselkedését. A bíráló bizottság véleménye szerint a statisztikai matematikán alapuló kutatásaik iskolát teremtettek a közgazdaságtan és más humán tudományok terén is. McFadden, aki a berkeleyi egyetemen futott neki a tudományos pályának 1963-ban, diszkrét sorozatok analizálása útján közelítette meg a problémát, míg 1971-ben a Yale-en kezdő Heckman szelektív mintavételes módszert alkalmazott a modell megalkotásához, amely hatásos eszköz lehet a kisebb közösségek, illetve az egyének várható szándékainak előrejelzéséhez. Így a gazdaságelemzők tudományos alapon kaphatnak választ olyan kérdésekre, mint hogy valaki miért dolgozik, miért tanul, vagy éppen miért utazik, miért választja tevékenysége színhelyéül egyik, vagy másik várost. Mindez stabilabb, reálisabb alapokra helyezheti a munkahely-teremtési programokat, illetve világosabban láthatóvá teszi azok valós hatásait – méltatják a díjazottak munkásságát a krónikák. –