Van a betegségeknek egy csoportja, melyek hagyományosan a gyógyszeripar látókörén kívül esnek. A szigorúan gazdasági természetű érdekek ugyanis a fejlődő országokra korlátozódó betegségeket figyelmen kívül hagyják, mondván: fizetőképes kereslet hiányában nem érdemes bizonyos gyógyszerek fejlesztésébe befektetni. Ebbe a több ezer betegséget számláló csoportba tartozik a ritka trópusi betegségek mellett a tuberkulózis, a kolera, a tífusz és a malária is. Az ötvenes-hatvanas években egyszer már sikeresen kiirtott kór újbóli térnyerése elsősorban a gyógyszereknek ellenálló kórokozók elterjedésével, a gyenge szúnyogirtó programokkal és az egészségügyi infrastruktúrában meglévő hiányosságokkal magyarázható. Noha a malária évi 500 millió új fertőzési esetéhez képest az Egyesült Államokban évente diagnosztizált ezer eset igazán elenyésző, ahhoz mégis elegendőnek bizonyult, hogy a G8 országok végre kormányszintű kezdeményezés alapján célul tűzzék ki a betegség visszaszorítását.
A malária ellen egyelőre még nincs hatásos szer. A sikeres gyógyításhoz nem is elég a rendkívül összetett életciklusú egysejtű Plasmodium fajok egy-egy stádiumát megfogni. A SmithKline Beecham belgiumi leányvállalatánál ennek tudatában folytatnak kutatásokat immár 17 éve rekombináns fehérje antigénekkel. A végleges megoldáshoz szükséges technológiák már rendelkezésre állnak, az igazi kihívást azonban a költség-hatékony eljárás megtalálása jelenti, mivel a nagy gyógyszergyártó cégeknek egyelőre kevés érdekük fűződik a maláriaellenes hatóanyagok kifejlesztéséhez.
