Feltehetően toronymagas nyertesként kerüline ki a Hungexpo, ha versenyt hirdetnének a privatizációs hercehurcában leghosszabban részt vevő állami cég címére. Idestova éppen egy évtizede merült fel először, hogy magánosítani kellene a Budapesti Vásárközpontot és a vásárszervezést. Azóta megannyi koncepció, program és pályázat született, vevőjelöltek bukkantak fel, és nem ritkán politikai csatározások tárgya is volt az egyik “nemzeti büszkeségünk” (lásd keretes írásunkat). A gazdasági gondjaiból 1994-óta látványosan talpra álló vásárszervező cég eladása azonban mindig megfeneklett, és a helyzet mai állása szerint jó darabig nem is kerül ki az állami és önkormányzati tulajdonból. Annak ellenére sem, hogy márciusban a Gazdasági Minisztérium (GM) kezeléséből visszakerült az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-hez a társaság. A magánosítás mellett szólna ugyan, hogy többmilliárdos állami bevétel várható, s egy tapasztalt, tőkeerős tulajdonostól joggal remélt fejlesztések további lökést adhatnának a hazai vásárturizmusnak, végső soron pedig Budapest régióbeli szerepét is erősítenék. Elgondolkodtató viszont, hogy éppen a gazdaságban betöltött különleges szerepe miatt indokolt lehet az állami-önkormányzati tulajdonlás, például azért, hogy a színtiszta profitérdekeltség miatt ne kerüljön hátrányba néhány fejlesztésre, promócióra szoruló terület. Az állami-önkormányzati tulajdonlás mellett érvelők szerint ennek hatékonyságát igazolja Németország példája: Münchenben és Kölnben például városi tulajdonú cégek szervezik a kiállításokat.
VISSZA AZ ÁPV RT.-BE. A Hungexpo esetében éppen a fejlesztések finanszírozása volt az egyik kulcsprobléma, amelynek a módjával az ÁPV Rt. korábban nem értett egyet. Ez év márciusában azután – a GM-ben történt vezetőváltás nyomán – az ÁPV Rt. kezelésébe került vissza a Hungexpo. Ezt megelőzően viszont a GM-ben elfogadták, hogy a 3,13 milliárdos alaptőkéjű Hungexpo 3,7 milliárd forintos hitelt vegyen fel, pontosabban hitelkeret-szerződést kössön. A megállapodást 1999 decemberében az MKB-val kötötték meg, oly módon, hogy az összeg fedezete a Hungexpo kőbányai, 3,9 milliárd forint értéken nyilvántartott ingatlan-komplexuma lett. Éppen ezt a létesítményt újítanák fel, az összesen 10,2 milliárdos fejlesztési terv részeként. Az ÁPV Rt. azonban áprilisban leállíttatta az ügyletet, így nem kezdődhetett el a fejlesztési program. Nemrégiben viszont a Hungexpo mégis megkapta az engedélyt a hitel felvételére és a beruházások elindítására.
Az immár tulajdonosi jogait gyakorló ÁPV Rt. időközben konfrontálódott legnagyobb tulajdonostársával, a 16 százalékot birtokló kőbányai önkormányzattal. A Hungexpo június végi közgyűlésén ugyanis öt olyan személyt ültetett be az igazgatóságba az ÁPV Rt., akiket a kőbányai helyhatóság összeférhetetlenség miatt nem tart elfogadhatónak ezen a poszton. Mint az önkormányzat egyik vezetőjétől megtudtuk, a tiltakozó nyilatkozat megszületését azonban inkább az indokolta, hogy úgy hívták vissza az általuk korábban delegált igazgatósági tagot, hogy előzetesen elmaradt az egyeztetés, a vélemény kikérése, sőt még értesítést sem kapott Kőbánya a tervezett ÁPV-s lépésről. Az önkormányzat most azt szeretné, ha mielőbb sikerülne megállapodni az ÁPV Rt.-vel arról, hogy a tulajdoni arányoknak megfelelően egy-egy igazgatósági és felügyelőbizottsági tagot jelölhessenek.
KI AZ ÚR A HÁZNÁL? Az ÁPV Rt.-nél azonban egészen másképp látják a helyzetet. Egy július közepén tartott tájékoztatón Gansperger Gyula elnök-vezérigazgató azt nyilatkozta: mindaddig nem lehet kidolgozni a magánosítási koncepciót sem, ameddig a 84 százalékban tulajdonos ÁPV Rt.-nek is csupán annyi joga van a cég ügyeibe beleszólni, mint a többi nagytulajdonosnak együttvéve. Az igazgatóság fentebb említett átalakítása alapján persze adódik a kérdés: Valóban ki van rekesztve az ÁPV abból, hogy tulajdonosi jogait gyakorolja?
Az elmérgesedő viszály mögött ráadásul ismét politikai felhangokat sejtenek néhányan, s a Hungexpót “ellenzéki bázisként” emlegetik, amely emiatt nem ápol jó kapcsolatokat az ÁPV Rt.-vel. A HVG-ben pedig tavaly olyan – meg nem erősített – találgatások is felbukkantak, miszerint a több “magasról jött” pártkatonát befogadó Hungexpót azért nem sietnek privatizálni, mert azt a kiállításszervezésben jelen lévő, kormányközeli Mahir Kft.-nek tartogatják.
A privaticáció szükségességének kérdéséről, a tulajdonosi nézeteltérésekről nem foglalt állást Tóthné Pásztor Zsuzsa, a Hungexpo Rt. vezérigazgatója. Mint mondta, a döntés joga a mindenkori tulajdonost illeti. A fejlesztések azonban végre elkezdődhetnek. Az ÁPV Rt. nemrégiben végül jóváhagyta a középtávú fejlesztési programot, így már a jövő hónapban elindulhat annak megvalósítása – számolt be Pásztor Zsuzsa. Augusztusban kezdődik a Millenniumi M Pavilon építése, amelynek beruházási költsége 2,5 milliárd forint körül lesz, azaz jelentős részét adja az idei fejlesztésekre megállapított mintegy 3,5 milliárdos összegnek. Pásztor Zsuzsa azt szeretné, ha jövő tavaszra, a legnagyobb kiállításra, a Construmára elkészülhetne az épület.
Az MKB-tól felvett 3,7 milliárdos hitelt illetően a vezérigazgató-asszony hangsúlyozta, hogy csupán hitelkeret-megállapodásról van szó, amelyből először az idén, az említett pavilon építésére vesznek igénybe mintegy egymilliárd forintnyit. A fennmaradó összeget a vásárszervező saját forrásból fedezi, csakúgy, mint a 2007-ig szóló középtávú fejlesztési terv 10,2 milliárdos összege és az említett 3,7 milliárdos hitel közti különbözetet. Az “önerős rész” előteremtése nem tűnik irreálisnak, hiszen a korábbi nyereséges évek után az idén 6 milliárdos árbevétellel és 1 milliárd forintos adózás előtti eredménnyel számol a Hungexpo vezérigazgató asszonya.
