Azt nyilván egyetlen cégnél sem szeretik, ha az infláció a tervezett szintnél magasabb lesz. Az összefüggés egyértelmű: a korábbi elképzelések nem válnak valóra, az üzleti terv akár meg is hiúsulhat.
Mégis meglepő volt a Bizonyíték kell, nem ígéret című írásukban (Figyelő, 2000/12. szám) nyilatkozó Boross Norbert állásfoglalása. Az Elmű kommunikációs igazgatójával addig egyet tudok érteni, hogy a 6 százalékos engedélyezett emelés után “kedvezőtlen fejlemény” lenne a 6-7 százalékosra ígért inflációnál magasabb árdrágulás. Ebben az esetben ugyanis a jelenleginél hatékonyabb működési pályára kell állniuk – hangzik a következtetés, amivel már igencsak kevéssé képes azonosulni a fogyasztó.
Miért csak ebben az eset- ben kell hatékonyabb pályára állnia a ma még teljesen monopolhelyzetben levő vállalatnak? Amennyiben van lehetőség a hatékonyabb működésre, akkor kötelessége lenne abban az esetben is végrehajtani a szükséges szerkezeti átalakításokat, ha az infláció mértéke nem haladja meg a kormány által kijelölt szintet. Ez természetesen nemcsak a fogyasztó érdeke, hanem magáé a vállalaté is. Vagyis – feltételezve, hogy az infláció 7 százalékos lesz – a 6 százalékos áremelés a hatékonyság szinten maradása esetén 1 százalékpontos csökkenést jelent az eredményességnél. Viszont a hatékonyság növelése érdekében tett minden lépés tovább duzzasztja az Elmű nyereségét. A fogyasztó a hatékonyságnövelésből sajnos csak a versenypiac bevezetése után fog részesülni.
Ha elfogadjuk Boross Norbert érvelését, abból az következik, hogy az Elműnél a kormány számukra kedvezőtlen prognózisaira esetleg készek reagálni, de saját érdekeikre nem figyelnek.
MÉHES BALÁZS
Budapest
