Erőművi szénből a kilencvenes évek eleje óta többlet mutatkozott a hazai gazdaságban. Az olcsó importszén, az előző évtizedben elkezdett gázprogram és a villamosenergia-fogyasztás visszaesése miatt a hazai bányák termelése veszteségessé és feleslegessé vált. Az állam hatalmas összegeket juttatott a termelés támogatására, a bányák – és egyben a bányászok reményének – életben tartására. A jelenlegi kormány véleménye viszont az, hogy a bányák túlélésére szánt milliárdokat ésszerűbben is fel lehetett volna használni. A szénbányászati szerkezetátalakítás miatt most a feketevölgyi, a putnoki és a lencsehegyi bánya kapta meg a felesleges minősítést. Mindháromtól a jövő évben vonja meg az állam a termelési támogatást, az elsőtől várhatóan márciusban, a másodiktól októberben, míg a harmadiktól valamikor a nyár folyamán. Ez gyakorlatilag egyenlő a bányák halálával. Lencsehegy haláltusája vélhetően lassú lesz, hiszen ott a kitermelés még rentábilis lehet, amennyiben előnyös szerződéseket kötnek egyes erőművekkel, hosszabb távon azonban ott sincs perspektíva. A kormány e telepnél azért nem döntött egyértelműen a bezárásról, mert a szénbánya tulajdonosainak döntő többségét olyan állami szervezetek alkotják, amelyek adósság fejében kerültek birtokon belülre, s amelyek még bíznak követeléseik részleges megtérülésében. A másik két bánya viszont a Gazdasági Minisztérium (GM) irányítása alatt áll. Putnokon még körülbelül 5,5 millió tonna kitermelésre váró szén marad, míg Feketehegyen mindössze 21 ezer.
Hónig Péter, a GM helyettes államtitkára a napokban jelentette be a három bánya – finoman szólva – átszervezésével kapcsolatos hírt. A szaktárca számításai szerint a kormányzat eddig 6 milliárd forintot költött az életben tartásukra. Ez a pénz bőven elég lett volna arra, hogy a telepeket korábban bezárják, a dolgozókat átképezzék, s végrehajtsák a rekultivációt. A két bezárásra ítélt bánya megszüntetése és rekultivációja a GM becslése szerint folyó áron 1,5-2,0 milliárd forintba kerül. Ez még mindig olcsóbb megoldás, mint a támogatás további folyósítása. A különbség csak az, hogy a szaktárcának viszonylag gyorsan kell kifizetnie egy nagyobb összeget, míg a termelési támogatást elég volt csepegtetni. Hónig Péter egyébként kilátásba helyezte, hogy a szénbányászati szerkezetátalakítás során újabb telepek termelését csökkentik, esetleg a kormány más bányák bezárásáról is dönt.
Az átalakításban a hazai iparág egyik legnagyobb befektetője, a német RWE is segít. A vállalatnak erőművei és áramszolgáltatói is vannak Magyarországon. A német multinacionális vállalat korábban részt vett már a hazaihoz hasonló átalakításban, s az akkor szerzett tapasztalatok birtokában felajánlotta segítségét a minisztériumnak. A bányavidékek átszervezésében elsődleges megoldás lehet az ipari parkok kialakítása. A helyettes államtitkár elmondta: vélhetően a most bezárásra kerülő két bánya esetében is alkalmazni fogják az RWE tapasztalatait, s ha sikerülne a helyükön ipari parkokat kialakítani, ott az RWE is befektetési lehetőséget kapna. A tőkebefektetést egyébként a németek ajánlották fel.
A kormány a következő két évben a működő szénkitermelő telepeknek 4,3 milliárd forintot kíván juttatni. Ennek egy része, 1,2 milliárd forint a központi költségvetésből, a fennmaradó összeg pedig a Magyar Villamos Művektől származna. A cég abból az alapból folyósítaná a támogatást, amelyet annak idején azért különített el, hogy fedezni tudja a szénhidrogének beszerzési árának esetleges emelkedéséből származó veszteséget anélkül, hogy neki magának komolyabb áremelést kellene végrehajtani.
Az érintett bányavidékeken 2,5 ezer bányász munkája válik a föld alatt feleslegessé, ami akár nagyobb kiadást okozhat az államháztartásnak, mint a telepek termelésének támogatása. A szaktárca bízik abban, hogy az érintetteket sikerül hatékonyan átképezni, s ehhez minden támogatást megad. Az átlagosnál nagyobb végkielégítéshez, akár 500-750 ezer forinthoz is hozzájuthatnak a bányászok, ezenkívül egy kifejezetten erre elkülönített alapból újrakezdési támogatást kaphatnak. Hónig Péter meggyőződése, hogy a szánbányászok nem csak az energiahordozók külszínre hozatalához értenek, hanem más munkakörben is meg tudják állni a helyüket. –
