Globális együttműködésről folytat tárgyalásokat az európai édesipar két ismert cége, a Stollwerck és a United Biscuits. A tárgyalás témája a Stollwerck székesfehérvári lisztesáru gyárának átadása, illetve az UB egyes Németországban forgalmazott termékeinek kereskedelmi joga, valamint a Stollwerck német ostyagyára termelésének bérbeadása. A tervek szerint az egyeztetést még szeptember elején befejezi a két multinacionális vállalat, ám a megállapodás részleteinek kidolgozása információink szerint nem megy zökkenőmentesen. Az ügyet a Stollwerck magyarországi leányvállalatának vezetője, Fredrick A. Rothhaar nem kívánta kommentálni, ám azt megerősítette: az együttműködésről egyelőre nem született írásbeli megállapodás. Az esetleges magyar tranzakcióról a Győri Keksz Rt., a UB itteni cégének elnöke sem nyilatkozott.
Az együttműködést mindenesetre annyira komolyan gondolják a vállalatok, hogy az ügyet már a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elé vitték. Bodócsi András, a versenytanács tagja lapunknak elmondta, a hatósághoz a Győri Keksz Rt.-nek a Stollwerck székesfehérvári gyárára vonatkozó felvásárlási kérelme érkezett be. A hivatal a dokumentumokat hiánypótlásra visszaadta a kérelmezőnek. Minthogy az ügy meglehetősen bonyolult, a döntés várhatóan csak az év vége felé születik meg.
A kölni tárgyalássorozatot érzékenyen érintheti a versenyhivatal állásfoglalása, hiszen a hazai lisztesáru piacon az angol és a német cég együttesen domináns pozícióval rendelkezik. Saját számításaik szerint közösen 75-80 százalékát fedik le a piacnak.
A szakemberek szerint a cégek tárgyalássorozata közvetetten összefügg az orosz válság okozta exportkieséssel. A német édesipari társaság az oroszországi üzemnyitás mellett komolyan növelte egyéb gyártókapacitásait is, bízva a keleti üzlet felfutásában. Magyarországon az eltelt néhány évben a keleti piacok megszerzése érdekében bővítette profilját és kapacitásait, a csokoládé mellett a lisztesáruk, a kekszek, illetve ostyák piacára is betört.
Információink szerint a Stollwerck Magyarországon most készen áll némi profiltisztításra. Sokak állítják: ami a Stollwerck előnye (a diverzifikált tevékenységi portfólió) az egyben a hátránya is, mert a csokoládétól profilidegen üzletágak jelentős erőforrásokat kötnek le. Az érthető profiltisztítás mellett mégiscsak meglepő, hogy a Stollwerck hajlandó lenne megválni a piaci tortából mind nagyobb szeletet hasító székesfehérvári gyárától.
Szakmai körökben a lisztesáru piacot két nagy ágazatra bontják. Az egyikben, a kekszpiacon 40 százalékkal a UB vezet Magyarországon, mögötte jön a Stollwerck 35 százalékkal. A másikon, az ostyapiacon ugyanekkorák, de fordítottak a részesedések.
A piac meghatározása azonban roppant bonyolult, s Bodócsi András szerint ez az oka annak, hogy a győriek felvásárlási kérelmének ügyében csak az év vége felé születhet versenytanácsi döntés. A GVH-nak még soha sem volt kekszes ügye. A kérvényt jelenleg a versenyhivatal élelmiszerosztálya vizsgálja, ahol a szakembereknek 50 nap alatt kell eldönteniük, van-e egyáltalán keksz- és ostyapiac, vagy e két terület egy nagyobb ágazat része. A fúziós kérelmeket benyújtó vállalatok általában igyekeznek “kitolni a piacok határát”, mert így jobb az esélyük arra, hogy a versenyhivatal igent mondjon a felvásárlásokra.
Bodócsi András elmondta: a következő egy-két hónapban a hivatalnak statisztikai adatok, piaci információk alapján kell megvizsgálnia, valójában mekkora részesedése van a Stollwercknek és a UB-nek. Amennyiben kiderül, hogy a keksz- és ostyatermékeket más élelmiszer-ipari áruval ki lehet váltani (vagyis a lisztesáru piacon nem tekinthetők speciális terméknek), s így a Győri Keksz székesfehérvári felvásárlása nem idéz elő gazdasági erőfölényt, a hivatalnak nem lesz több kérdése, s a tranzakciót engedélyezi. Amennyiben arra jutnak, hogy a fúzióval a UB erőfölényhez jut a hazai piacon, az ügy azonnal bonyolultabbá válik. Ilyen esetekben a hivatalnak meg kell vizsgálnia, milyen előnye származik a magyar gazdaságnak a tranzakcióból. –
