Ha logikusan nézzük, akkor a borhamisítás végső soron az államnak volt előnyös – fogalmazza meg meglepő tézisét Szeremley Huba, aki több mint 80 hektár szőlőjével ma Badacsony legnagyobb gazdája. A számos nemzetközi versenyen győztes, illetve érmet kiérdemlő borok termelője azzal magyarázza kijelentését, hogy különben már régen véget vetettek volna a pancsolásnak. Az antik római idézetekhez szívesen nyúló Szeremley szerint a “panem et circenses” elvet követték a politikusok: cirkusz van az országban elegendő, a kenyér viszont egyre drágul, ezért az olcsó pancsolt bor is megteszi, literje fele annyiba kerül, mint a kenyér kilója.
E fejtegetésben talán akad némi túlzás, az viszont biztos, hogy olyan ember elméjéből pattant ki, aki minden erejével a magyar bor régi hírnevének helyreállításán munkálkodik. Szeremley közel háromszáz adásvételi szerződés megkötése után jutott mai birtokához, s jogosan nem érti, hogy miért nem tudja ezzel jobban befolyásolni a hegyközség tevékenységét, mint az az alföldi felvásárló, aki egy-két teherautónyi szőlőt vásárol csak Badacsonyban. A hedonisztikus gazda nemcsak a gondolatok, hanem a tettek embere is, ezért megalakította a Pannon Bormíves Céhet, amely a borászat etikai vonatkozását tartja szem előtt és célul tűzte ki, hogy a bort az ország zászlós termékévé tegye.
Badacsonyban drága a telek, Szeremley sokat költött azért, hogy ne csak nyaralók álljanak a hegyoldalban, hanem szőlőtőkék is. Megérte a befektetés? – vetődik fel a kérdés. A válasz egyértelmű: nem. Az elején azt hitte, hogy a birtoknagyság növelésével javul majd a jövedelmezőség, de be kellett látnia, hogy egyre távolabb kerül a jövedelmezőségtől. Hogy miből telik a drága hobbira? Erre csak kitérő választ ad az osztrák állampolgárságú gazda, de megemlíti, hogy hasonló veszteséges mezőgazdasági projektje Afrikában is van.
A badacsonyi aktivitás és az anyagi áldozat Szeremleynek természetes, “ennyivel tartozik őseinek”. Ez azonban csak egy része a magyarázatnak, a szőlő és a bor csak eszköz számára, hogy az egyre inkább kihaló tájat újra vállalkozó kedvű emberekkel telepítse be.
Eddig azonban elsősorban szőlőt telepített, egyebek mellett 15 hektárnyi kék szőlőt. Ezt egyik legnagyobb eredményének tartja, hiszen a borvidék ősi kultúrájához a vörös bor is hozzátartozott, s a bürokratikus akadályokat nem volt könnyű legyőznie. –
