A Centrum Rt. Skála-csoportba való beolvasztása a tavalyi akvizíciót, tőkeemelést, majd többségi tulajdonszerzést követően (Figyelő 1997/7., 17., 22. és 30. szám), a tevékenység megváltoztatásával lényegében a végéhez közeledik. A pontot az átalakulási folyamatra az SC Kereskedelmi (SCK) Rt. létrejötte jelenti majd – amelyben a Centrum kisebbségi tulajdonossá válik. Jövő januártól ez a cég irányítja a Skála- és Centrum-áruházak kereskedelmét. A Skála-csoporton belül eddig is külön társaságban, a Skála Áruházi Kft.-ben összpontosult ez a tevékenység, így túl nagy meglepetést nem okoz a Centrum Rt. önálló kereskedelmi profiljának megszüntetése. A cég vezetőinek tájékoztatása szerint az új rt. alaptőkéjéről ugyan még nem született döntés, az viszont biztos, hogy a két lánc a téli szezonra már együtt vásárol. Az SCK vezérigazgatója várhatóan Imre István, a Centrum Rt. vezérigazgatója és a Skála-Coop Rt. elnöke lesz, míg Halász János, a Skála Áruházi Kft. jelenlegi ügyvezetője úgynevezett category managerként – egyfajta beszerzési igazgatói poszton – dolgozik majd. A kereskedelmi tevékenységét vesztő Centrum Rt. ingatlanhasznosítóként él tovább, így az épületei után – például az SCK-tól – kapott bérleti díjak hoznak számára a továbbiakban bevételt.
A Skála-érában több fájdalmas döntést is meghoztak a Centrumnál. Így például bezárták a csepeli és a kiskunfélegyházai áruházat (a cégvezetés szerint egy továbbinál is hasonlót fontolgatnak). Ezeket az ingatlanokat bérbe adják; ettől azt remélik, hogy a cég számára jobban hasznosulhatnak, mintha áruházként működnének tovább. Az első bérlőket éppen a főtulajdonos Tengelmann-csoport szállította a két áruház élelmiszerboltjába. Bár a Skála-akvizíció kapcsán kevés teret kapott, nyilvánvaló, hogy a Tengelmann számára értékes nyereséget jelentett a Centrum-lánc élelmiszerüzleteinek átvétele. A Centrum vezetése már a Skála megjelenése előtt is foglalkozott a boltok bérbeadásának lehetőségével. Ezek összesített forgalma ugyanis egyre messzebb került az ebben az üzletágban vezető láncok bevételétől. A nagyságrendi különbségek pedig ahhoz vezettek, hogy a beszerzési tárgyalásokon a cég a konkurensekénél rosszabb kondíciókat tudott csak elérni. Amint az várható volt, a Skála nyeregbe pattanása után ez a vacillálási folyamat véget ért, és azonnal megkezdődött az élelmiszer-üzletág leépítése, illetve a boltok bérbeadása. Bár Imre István szerint versenyeztetésre is akadt példa, a végeredmény nem hozott meglepetést. A Centrum 9 élelmiszerüzletét a Tengelmann kizárólagos érdekeltségébe tartozó Plus Diszkont Kft. vette bérbe. Ennek eredményeként a Corvinban, Kispesten, Csepelen, Miskolcon és Kiskunfélegyházán Kaiser’s üzletként, Újpesten, Ózdon, Szolnokon és Tatabányán pedig Plusként működnek tovább ezek a boltok. A becslések szerint így a Plus-lánc évi 5,5-6,0 milliárd forintos többletbevételhez jutott, és olyan helyeken szerezhetett hadállásokat, ahol megfelelő üzletbérleteket találni már igen nehéz.
Az élelmiszerboltok fejlesztésének gondja miatt ugyan már nem a Skála-csoport fejének kell főnie, ám a részvénytársaságnak így is marad épp elég dilemmája a fejlesztések sorrendjéről. A legnagyobb beruházási igénye a Centrum-lánc még mindig igencsak foltos-rongyos árbócozatú zászlóshajójának, a Corvinnak lenne. Bár nyilvánvaló, hogy üzleti szempontból ennek a rekonstrukciója a legsürgetőbb, ennyi pénze egyelőre nincs a cégcsoportnak. A Corvin teljes felújítását ma 2 milliárd forintra becsülik, amelynek nagy részét az ingatlan renoválása tenné ki – ennek nyomán a fémdoboz-forma helyett a háború előtti patinás külső jelenne meg ismét. A stratégiai tervek szerint ehhez a munkához 2000-ben látnának hozzá. A Corvint a budai Skálához hasonló áruházzá alakítanák, amelynek felső emeletét a tervek szerint bérbe adnák. (A szintén „kereskedelmi történelemnek” számító Divatcsarnok jövőbeni hasznosítási formájáról egyelőre nem született döntés.)
A Corvint már bizonyosan beelőzi a Skála Metró idén induló felújítása, amelyre két év alatt 800 milliót szánnak. Ezenkívül az együttesen 30 tagot számláló Skála-Centrum-hálózat több tagjában folynak kisebb-nagyobb felújítások. A múlt héten adták át a győri „on-line” áruházukat, amelyet az ottani Centrumból alakítottak át, 200 millió forintból. Ezzel egy új, a fiatalokat megcélzó bolttípust is kipróbál a csoport, ám a váltást a kényszerűség is diktálta, hiszen Győrben jószerivel egymás mellett volt a Skála és a Centrum, amelyeket azonos profilú áruházként továbbvinni aligha lett volna ésszerű. Hasonló ütközés van Pécsett is, azonban az ottani két áruház sorsáról még nem döntöttek. (Fontolgatni inkább a Centrumon van mit, hiszen a Skálát tavaly újították fel.) Júniusban adják át az átalakított egri egységet, és ezen felül több Centrumban is olyan kisebb léptékű beruházásba kezdenek, amellyel az áruházak összbenyomásán, kínálat-összetételén próbálnak változtatni addig, amíg jelentősebb felújításra nem lesz pénz.
A Skála-csoportnak a 2001-ig felvázolt 4 milliárdos ingatlan- és 3,5 milliárdos kereskedelmi beruházásaira javarészt magának kell a forrást előteremtenie – a Centrum-akvizíciót lehetővé tevő tőkeemeléshez hasonló lépést nem tervez a főtulajdonos. A Centrum idei konszolidációba vonása rontja a csoport pénzügyi mutatóit: az adózás előtti eredmény várhatóan 620 millió forintra csökken. Az ezt követő két évben azonban már 1,5, illetve 2,5 milliárdot meghaladó nyereséget tervez a Skála-Coop Rt., amely ebben az időszakban már jobban támaszkodhat a saját erejére a beruházások finanszírozásában. Igaz, ez azt is jelenti, hogy a Skála-részvényesek a tervezett eredményjavulás ellenére jól teszik, ha visszafogják osztalékreményeiket. Nekik a cégvezetés a papírjaik mögött álló ingatlanvagyon-növekedést nyújtja kompenzációként. A Centrum bekebelezése révén az egy részvényre jutó könyv szerinti eszközérték 3000 forint körülire nő; a biztosítási értéket is figyelembe véve ez a szám eléri a 7000 forintot. Ez persze nem okvetlen boldogítja a tőzsdén 1700-1800 forint körüli árfolyamot észlelő tulajdonosokat, akik – más, a belföldi kereskedelemtől függő cégekhez, így például a Fotexhez hasonlóan – nem sokat érzékeltek az általános árfolyam-emelkedésből az elmúlt két évben. Az ő reményeiket csak az táplálhatja, hogy mire beérnek a beruházások, addigra a kereskedelmi forgalom is lendületet vesz, s így a most még csak a profitot nyelő ingatlanvagyon kereskedelmi haszna kárpótolja majd őket.
