Lezárul az év végéig a privatizációs ellenértékhányad (peh) kiadása. Mindazonáltal az ezzel kapcsolatos perek összértéke már ma is eléri az 1 milliárd forintot. A cégek eltérően gazdálkodnak a vételár 20 százalékának megfelelő összeggel. Feltehető, hogy akadnak olyan társaságok, amelyek – részben vagy egészben – egyszerűen lenyelik e tételt. A kiindulópont a törvényhozók azon elképzelése volt, hogy erősítsék a dolgozói tulajdont. Ennek szellemében született 1989-ben az átalakulási törvény, amely a privatizációs vételár 80 százalékát az állami vagyon kezelőjének ítéli, 20 százalékát pedig visszautalja a cégeknek, már amennyiben azt vállalati tanács irányította. Az összeget – az alaptőke felemelésével – az alkalmazottaknak kell kiadni, részvény formájában. Az állam vállalkozói vagyonáról szóló törvény azonban 1992. augusztus 28-tól hatályon kívül helyezte a fenti rendelkezést. Az 1995-ös privatizációs törvény időhatár nélkül ismét elrendelte az ellenértékhányad kifizetését. Egyfajta törvényen kívüli állapot létezett tehát 1995 nyaráig, s a mindenkori vagyonkezelők nem is igen szorgalmazták a peh kifizetését. Azért sem, mert a vevők nem kis része kárpótlási jeggyel fizetett, miközben az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-nek készpénzzel kellett volna kötelezettségét teljesítenie. A holding megpróbálta tehát a kifizetéseket különböző technikákkal elkerülni. Például azzal, hogy a szerződéses vételárnak csak 80 százalékát tartozott a vevő leróni, aki ennek fejében lemondott a pehről. A jogi háttér bizonytalansága és a forráshiány miatt nem véletlen, hogy az üggyel a vagyonkezelő igazgatósága csak az 1995-ös nagy privatizációs bevétel megszerzését követően kezdett komolyabban foglalkozni. A cégek pedig megmaradtak az érdeklődés szintjén: mikor is kíván az ÁPV Rt. fizetni?
Nem reméltük, hogy valaha is megkapjuk a pénzt – indokolta a várakozást Marossffy László, az Egis Rt. gazdasági igazgatója. Az ellenértékhányadok átutalása a privatizációs törvény elfogadása után kezdődött meg; 472 cég együttesen 26,2 milliárdos igénnyel lépett fel. A peh „érdemi része” az idei első félévben lezárul, s 1998 végéig valószínűleg a kisebb, illetve csúszó tételeket is kiadják, csak a perek maradnak.
Szemezgetve a tételek között, a Budapesti Közért Vállalat jogutódja, a Super Közért Rt. nemrégiben 240 millió forintot kapott meg kamatostul. Az Agrokereknek 20 és 50 millió forint közötti összeget, a Danubius Rt.-nek – kamattal együtt – 1,9 milliárdot utaltak át. Folyik a Reemtsma tulajdonába került Debreceni Dohánygyár 1 milliárd forintos pehjének és a rá jutó kamatoknak a kifizetése is. Az összegek azért is érdekesek, mert a már kiadott hányadok ismeretében következtetni lehet a helyenként mindmáig titkolt privatizációs vételárra.
Kérdés persze, hogy a társaságok mire fordítják a sokak által nem várt bevételt. A gazdasági társaságokról szóló törvény még egy hónapig hatályban lévő szövege szerint ugyanis „az ingyenesen, vagy kedvezményes áron megszerezhető dolgozói részvényeket csak az alaptőke egyidejű felemelése mellett, a felemelt alaptőke legfeljebb tíz százalékáig lehet kibocsátani”. A június 16-ától hatályos új törvény ugyan már 15 százalékra emeli a határt, de még így is elképzelhető, hogy a visszakapott 20 százaléknyi peh nagyobb a dolgozói részvényekre fordítható összegnél.
A 10 és 20 százalék ellentmondása azonban kedvező esetben feloldható. Az Egis Rt. 2,1 milliárdos pehjét (emellett 1 milliárd 285 millió forintnyi késedelmi kamatot) például az április 29-i közgyűlés határozata alapján teljes egészében megkapják a dolgozók. Az rt. – kihasználva az Egis magas részvényárfolyamát – 865 millió forint értékben alaptőke-emelést hajt végre, az alkalmazottaknak adva az így nyert új, 10 százaléknyi részvénycsomagot. (A francia Servier 50,9 százaléka ugyan 45,5-re csökken, ám a szavazattöbbségét megtartja, mert a dolgozói részvényekhez nem társul szavazati jog.) Ezt követően a társaság még az idén megveszi a pakettet, éppen 2,1 milliárd forintért. Jelenleg a pénz tartalékalapban pihen, várva, hogy a cégbíróság beleegyezzék a tőkeemelésbe. Más lapra tartozik, hogy az egyébiránt rendkívüli bevételként elkönyvelt kamat jelentősen hozzájárult az Egis 69 százalékos első negyedévi nyereségnövekedéséhez.
A törvény kizárja a pehből azokat, akik MRP keretében vásároltak tulajdont, mondván: kerülendő a kedvezmények halmozása. A néhány hete a demonstráció eszközét is bevető Zéta Kft. tehát nem kap egy fillért sem, merthogy az MRP a többségi tulajdonosa. A cég szerint viszont a vásárlás nem a szokásoknak megfelelő konstrukcióban történt. Per várható tehát, amely 80 millió forint és ennek kamatai sorsát hivatott eldönteni. Lehetséges persze, hogy inkább az erőviszonyokon múlik a peh és az MRP együttes alkalmazása. A Budapesti Vegyiművek Rt. ugyan 51 százalékban a vállalati MRP tulajdonában van, a pehet mégis megkapta a cég az 1994-es privatizációkor. Pontosabban – közölte Valovits Emil vezérigazgató – ennyivel kellett kevesebbet fizetnie az MRP-nek a most 1,48 milliárd forint jegyzett tőkéjű cég többségéért.
A társaságok mindenesetre kényelmes helyzetben vannak a dolgozói részvények kiadását illetően. Egyetlen szabály sem ír elő határidőt a végrehajtásra, a halasztást vagy a ki nem adást semmiféle szankció sem bünteti. Az ÁPV Rt.-nek sem törvényes eszköze, sem kötelezettsége nincs ebben az ügyben; a tranzakciós igazgatóság most vizsgálja, mit tehetne a visszásságok megszüntetése érdekében.
A Soproni Sörgyár Rt. jogutódja, a Brau Union Hungária Sörgyár Rt. 1994-es privatizációja után 306 millió forintos pehet kapott; kamatokkal együtt a juttatás meghaladja az 500 millió forintot. László Attila vezérigazgató elmondása szerint csak valószínűsíthető, hogy megvalósul a dolgozói részvénykibocsátás. Az április 22-i rendes évi közgyűlésen mindenesetre fel sem merült a kérdés. Ha viszont az igazgatóság dönt, úgy rendkívüli közgyűlést kell majd összehívni. Addig marad a tőketartalékban a pénz. Hasonló a helyzet a Csemege-Julius Meinl Rt.-nél is. Értesüléseink szerint a cég az 1991. júliusi privatizáció utáni kamatokkal együtt tavaly 542 millióhoz, valamint a Nyugat Kereskedelmi Rt. után járó 70 millióhoz jutott hozzá. Mint Kiss Kornél vezérigazgató-helyettestől megtudtuk, most folyik a 3500 dolgozót érintő részvénykiadás előkészítése. A jogi helyzet azonban „rendkívül kusza”, ezért jó lenne valamifajta eljárásjogi iránymutatás.
A BÁV Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. közgyűlésén sem volt téma a tavalyi privatizáció után idén márciusban kapott 455 milliós peh sorsa. A dolgozók természetesen megkapják a részvényeket – mondja Pillinger György vezérigazgató-helyettes -, csak éppen már most is 9 százalék fölötti tulajdon van a birtokukban. A jelenlegi maximum 10 százalékos arány miatt gond a további munkavállalói részvénykibocsátás; a lehetséges megoldások közt szerepel a törzsrészvénnyé alakítás is.
A peh kifizetésében létezik köztes állapot is. Van amit megkapott, s van amit nem a Beghin-Say három, 51-67 százalékos arányban hazai vállalata (a Szolnoki és a Szerencsi Cukorgyár Rt., illetve a Mátra Cukor Rt.) eladásából. Már hozzájutottak ahhoz a 20 százalékhoz, amely az ÁPV Rt.-től a Magyar Fejlesztési Bankhoz került részvények egy része után járt. Az első csomagban 90 és 230 millió forint közti összeget tett ki a peh. Hiányzik azonban a három cukorgyár második adag ellenértékhányada. Tavaly ugyanis egy újabb (25, 37 és 39 százalékos) csomagot érintően az ÁPV Rt. portfoliocserét hajtott végre a Postabankkal. Az akkor kötött szindikátusi szerződés a csereérték 20 százalékát visszaígérte a cégeknek. (Ám nem a dolgozóknak, merthogy ez esetben a társaságok szerint nem a klasszikus pehről van szó.) Eddig egy fillért sem láttak ebből, s elképzelhető, hogy perre viszik a vitát. A Beghin-Say is meglehetősen zavarosnak tartja a helyzetet; nem világos számára, hogyan is kell kiadni a dolgozói papírokat. A törvényi zavar mellett azért sem, mert a felmérés a három cukorgyárnál azt mutatta, hogy az 1100 alkalmazott nem kapkod a papírokért: inkább készpénzt szeretnének kapni.
Ha az ÁPV Rt. nem fizet, jöhet a per: 1 milliárd forintnyi pehért már folyik a bírósági eljárás. S ugyancsak perelhetnek a becsapott, vagy magukat annak érző munkavállalók is. A sort a Petrolkémiai Dolgozók Szakszervezete nyitotta, amely beperelte a Tiszai Vegyi Kombinát Rt.-t. A cég 5 milliárd forintot kapott, s az igazgatóság határozata úgy szólt, hogy 606 milliót fordítanak dolgozói részvényekre. A céget két különböző időpontban privatizálták, s a szakszervezet a vállalatvezetéstől eltérő módon értelmezi, milyen jogszabályt is kell alapul venni a részvénykiadásnál.
A perek, az értelmezési viták még jó ideig elhúzódhatnak, de az már most valószínű, hogy a peh az eredeti célját csak részben tudja teljesíteni.
