A francia Roland Moreno 1974-ben mutatkozott be a bankoknak úgynevezett memória kártyájával. Azóta a chipkártyáknak legalább három generációja született. Először az előre kifizetendő, fix pénzösszeget vagy fizetési egységet tartalmazó plasztiklapok jelentek meg (ilyenek például a telefonkártyák), majd kialakultak az újratölthető, főként kis összegű – 10 dollár alatti – kifizetésekre alkalmas elektronikus pénztárcák. Ezeket követték a különféle adatokat, azonosítókat is tartalmazó intelligens konstrukciók, amelyek a hagyományos bankkártya-funkciók ellátására képesek, de más kártya és igazolvány „mondandóját” is tartalmazhatják.
A mellékletet Matolay Réka szerkesztette
