Hatszázmilliónál is több ember lépte át tavaly országa határait, hogy összesen csaknem félbillió dollárral könnyítse pénztárcáját vagy hitelkártyáját az utazás előtt és alatt (lásd a toplistákat). A megelőző évhez képest a turisták száma 3,8 százalékkal, míg az idegenforgalmi bevételek összege 3,0 százalékkal bővült. Számos ágazat megirigyelhetné ezeket a számokat, mégsem számított jó esztendőnek a tavalyi: 1996-ban ugyanis még 5,5, illetve 7,8 százalékos emelkedést regisztráltak.
A lassulás oka főként Délkelet-Ázsiában keresendő. A térség előzőleg a leglátványosabb növekedést produkálta a világ idegenforgalmán belül, ám a helyi fizetőeszközöket devalvációs spirálba rántó gazdasági-pénzügyi válság megcsappantotta az ott élők utazási hajlandóságát, ami főként a régión belüli turizmust vetette vissza. Igaz viszont, hogy valutáik leértékelődésével a szóban forgó országok fogadóként versenyképesebbek lettek, s így – véli Francesco Frangialli, a kormányközi szervezetként az ENSZ égisze alatt működő Idegenforgalmi Világszervezet főtitkára – az idén várhatóan a szokásosnál több turista keresi majd fel a térséget.
Ennél fontosabb regionális változásnak ígérkezik az európai Gazdasági és Pénzügyi Unió (EMU) jövő évi startja. Az egyelőre 11 taggal induló EMU-ban minden bizonnyal az utazási kedv erősödéséhez vezet az áraknak az egységes fizetőeszközből adódó könnyebb átláthatósága és az átváltási költségek megszűnése. Ha pedig az euró viszonylag erős árfolyamra áll be a dollárhoz és a jenhez képest, akkor az is valószínűsíthető, hogy az EMU-övezettel határos területek – például Észak-Afrika vagy Törökország – olcsóbbá, s ezáltal vonzóbbá válnak.
Ezzel párhuzamosan viszont a hagyományosan gyengébb fizetőeszközzel rendelkező európai országok az EMU-hoz csatlakozva valamelyest veszíteni fognak versenyképességükből. Olaszország, Spanyolország és Portugália turistákból élő vállalkozásai a produktivitás fokozására és a szolgáltatások minőségének javítására kényszerülnek majd, ha nem akarnak visszaesést elkönyvelni.
Ami a globális kilátásokat illeti, az Idegenforgalmi Világszervezet feltartóztathatatlannak ítéli a fejlődést: prognózisa szerint 2020-ban 1,6 milliárd ember látogat majd külföldre, több mint 2 billió dollárt költve el. A folyamatra persze felfigyeltek a kormányok is, hiszen a turizmus kimeríthetetlen adóbevételi kincsesbánya. A Deloitte&Touche könyvvizsgáló cég nemrég felmérést végzett 50 kiemelt idegenforgalmi célpontnak minősülő ország körében, s azt találta, hogy az utóbbi három évben ezen államok 73 százalékában emelkedtek a turizmust terhelő adók, míg adócsökkentésre mindössze 13 százalékukban került sor. Fiskális szempontból a turizmus könnyű zsákmány – panaszolja az ágazat 70 meghatározó cégének vezérigazgatóit tömörítő lobby, az Utazási és Idegenforgalmi Világtanács (WTTC) elnöke, Geoffrey Lipman -, ezért az adók jelentős része diszkriminatív.
A WTTC szerint az idegenforgalom valós éves értéke jelenleg 3,6 billió dollárra tehető – ez a világ összesített GDP-jének 11 százaléka.
A számítási nehézségeket orvosolandó, az említett két szakmai szervezet, valamint az OECD közösen dolgozik egy újfajta egységes mérési rendszer, az úgynevezett csatolt idegenforgalmi könyvelés (Tourism Satellite Account, TSA) kifejlesztésén és elterjesztésén. Az új szisztéma megalkotásának és bevezetésének persze óriásiak a nehézségei. Nagy kérdés, miként lehet a rendszert globálisan uniformizálni. Jövőre konferenciát rendeznek Párizsban az idegenforgalom gazdasági hatásainak méréséről, s ezen a TSA lesz a központi téma. Pártolói abban bíznak, hogy elfogadtatásával lényegesen pontosabb kép nyerhető a turizmusnak az össz-gazdasági teljesítményhez való hozzájárulásáról.
