A CM Klinikák ügyében indított perben a bíróság Illés Bélát 300 nap szabadságvesztésre, vagy napi ezer forint megfizetésére, Oláh Lászlót pedig 2 év – 4 év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte. Szabadkai Mária büntetőtanácsa szerint az 1992 augusztusában megalapított CM Klinikák Rt. újszerű technológiával működő magánkórház megvalósítását ígérte az Egészségbiztosítási Önkormányzatnak, amelynek elnöksége 1994 áprilisában a cég fejlesztési többletigényének elvi elfogadásáról határozott. Júliusban az OEP és a klinika 10 évre szóló szerződést kötött, amely szerint a vállalkozónak a mellékszerződések megkötéséhez szükséges dokumentumokat az év szeptember 15ig a finanszírozó rendelkezésére kellett volna bocsátania. Ennek megtörténte előtt azonban Oláh László a kórház megnyitásának előkészületi munkáira 150 millió forintos támogatást kért. A benyújtott kalkuláció a klinika tevékenységének megkezdését 1994. október 1-jében határozta meg. Illés Béla azonban döntés helyett „egyetértést” kért Sándor Lászlótól, az önkormányzat elnökétől, amelynek alapján 1994. augusztus 24-én ki is fizették neki az összeget. A bíróság a kellő körültekintés elmulasztását rótta Illés Béla terhére, amellyel 27 millió forintos hátrányt okozott. Az önkormányzat elnöksége ugyanis „egyezségkötési kényszerhelyzetbe” került, amikor CM Klinikák Rt.-vel szerződéses viszonyban álló Hi-Care Rt, ajánlatát elfogadva beleegyezett, hogy utóbbi cég tartozás és kamat címén 171 milliót utaljon át az OEP bankszámlájára. A 150 millió forint tényleges kamata azonban 1994 szeptemberétől 1996 áprilisáig 48 millió lett volna így az OEP 27 milliós kárt szenvedett.
A bíróság szerint Oláh Lászlónak a kalkuláció elkészítésekor tudnia kellett, hogy a magánkórház nem kezdheti meg működését 1994. október elején. A hatóságok még az egy évvel későbbi helyszíni bejárás alkalmával is orvosi tevékenység végzésére alkalmatlannak találták a klinikát. A magánkórháznak a mai napig nincs érvényes fennmaradási és továbbépítési engedélye.
Az ügyész az elsőrendű vádlott esetében tudomásul vette a bíróság ítéletét, a másodrendű vádlottnál azonban végrehajtandó szabadságvesztésért fellebbezett. A védelem képviselői a tényállás téves megállapítása, illetve más minősítés, felmentés érdekében fellebbeztek.
