Valójában továbbra is szocialista a polgármester. S pusztán szövetségesei a „zöldek”. Rájuk és illetékes helyettesére ruházott több városrendezési feladatot a polgármester. Akik aztán kapva kaptak az alkalmon. Ezért mondom, hogy átvették az irányítást. Jelentem szomorúan: az eredmény katasztrofális. 
Párizs változatlanul Európában van. Vagyis ott, ahol nagyvárosok utcáin gyalogolni lehetséges és biztonságos. Most azonban több, építési területté vált kerületében nem az. Pedig eredetileg a zöldek ezt a biztonságos gyalogérzést akarták erősíteni. S nem értik, miért a sok ellenvetés, szép szándékaikat bíráló cikkek, statisztikák, közvélemény-kutatások. Utóbbiak száma az év fordulóján, ez év elején sokasodott. S kiderült belőlük, hogy az egész városra kiterjedő műveletből a Párizs-lakóknak elegük van, pártállásra való tekintet nélkül.
„Marsallok bulvárjának” a párizsi közbeszéd a külső, autós körgyűrűvel párhuzamosan körbefutó, s már előbb kialakított körutat nevezi, amelynek minden egyes szakaszát valamely tábornokról nevezték el. Korábban csak autóbusz araszolt rajta, nemzetközi összehasonlító statisztikák szerint Európa egyik legzsúfoltabb járataként. Kézenfekvő lett volna, ha felújítják a vele szintén párhuzamos nyomvonalú, évtizedek óta jobb sorsra váró kisvasutat. Ehelyett buszsávot építettek. Majd annak elkészülte után jött a döntés: villamos kell, Párizsban jó hat évtizednyi szünet után újból. S elkezdődött a kivitelezés, először a déli szakaszon, nagyjából Szajnától majdnem Szajnáig (mivel a folyó kanyarog). Addig a bulváron kétszer hatsávos volt az autóközlekedés, a széles járdák egy részén még parkolni is lehetett. Az építkezéssel kétszer egy sáv maradt, ott cammog – gyakran inkább csak helyben jár – az említett autóbusz is.
Esti látvány.Ma még ez a jellemzőbb
Bökkenő, hogy a munkálatok haladtával kiderült: autósávból aztán se lesz több, ha beindul a villamos (sínjei között és mellett zöld műfűvel). Marad a kétszer egy s vele a köznapokba avatkozó eszme: csökkenteni kell az autóforgalmat. (Az utóbbi öt évben a csökkenés 14 százalékos. Az átlagos párizsi haladási sebesség azonban maradt változatlan, úgy óránként 16 kilométer.) Az eszme szép. Bölcs konflisló például értelmesebb, mint egy Mercedes. (A gyalogost, ha feldönti netán, átlépi. Ezt autó nem tudja.) Az utóbbi évszázad története más irányt vett.
A tízmilliós agglomerációs övezet lakói autón érkeznek Párizsba, ahol parkolni nemigen tudnak (helyek ezrei szűntek meg), s haladni se nagyon. S leginkább a dugóban töfögő autó szennyez. A légszennyezés így nem mérséklődött, sőt; a kiskereskedői forgalom viszont igen. A déli XIV. kerület belső végén, a Montparnasse sugárút környékén úgy 10 százalékos bevételkiesést jeleznek, amióta a sugárút közepén kiépült a dupla buszsáv, és csökkent az amúgy is szűkös parkolási lehetőség. Szennyezésügyben a szakszerűen mérő intézet nyilatkozta: több idő és adat kell a forrás azonosításához. Köznapi orral ez már megtörtént.
Közben a nagy mű lassan elkészül. Dohogásra, a villamosvonal folytatására gondolva a városháza meg kommunikációs kampányba kezdett. Hetek óta óriásplakátok hirdetik, hogy hol a portál, ahol szólni lehet. Az istenadta nép már előbb szólott. A „marsallok bulvárja” építkezés sújtotta szakaszának kereskedői – pékek, presszósok és társaik – úgy, hogy kerületi városházuktól a tetemes (szerintük 20-60 százalék körüli) bevételkiesésre kárpótlást kértek. Valamennyit kaptak is.
