Topfőnök

Új-Zéland versenyzője – miután szomorúan nyugtázta, hogy a négynapos, a világ vezető üzletembereit összerántó találkozó helyszínén kiterített díszlet-földgöm­bön nem látszott országa, mert „Ausztráliánál véget ért a térkép” – a koktélpartin az iránt érdeklődött magyar kollégájánál, vajon Magyarországon demokrácia van-e, vagy még a kommunizmus dúl. Helyzetét csak tovább rontotta, amikor bevallotta, soha életében nem hallott a magyar borról, ő viszont számtalan országba exportál sajátjából, ezért is lehet itt, Monte Carlóban, a legismertebb üzletemberek versenyén. Talán hasonló félinformációk miatt döntöttek úgy a szervezők, hogy az idei Entrepreneur of the Year díjátadó ünnepség köré szervezett konferencia középpontjába Közép-Európát, illetve a régió gazdasági lehetőségeit helyezik.

Bill Lynch a fõdíjjal. Harminc év kitartó munkával Dél-Afrika egyik legnagyobb üzletét csinálta meg.

A világ egyik leggazdagabb államában, Monacóban tartott rendezvény hazánk szempontjából felért egy nagyobb országimázs-kampánnyal. Vezető gazdasági szakemberek értekeztek a közép-európai befektetések mesés mivoltáról a legbefolyásosabb üzletemberek előtt. A konferenciát belengte Közép-Európa szelleme, aki nem onnan jött, az igyekezett régióbeli érdekeltségeivel példálózni. Az új-zélandi „versenyző” is megtudhatta, hogy Európa ezen részén politikai stabilitás és olcsó munkaerő várja tárt karokkal a nyugat-európai, vagy a még távolabbról jövő tőkét. A felkért előadók mindegyike igyekezett eloszlatni azt a félreértést, hogy ameddig az említett országok nem csatlakoznak az eurózónához, addig nem is érdemes foglalkozni velük. Ezzel párhuzamosan erős kritika érte az Európai Unió jelenlegi szerepét a térség felzárkóztatásában. Régióbeli és más európai üzletemberek is egyetértettek abban, hogy a közösség túl magasra állítja a mércét az újonnan csatlakozók számára, miközben azok olyan ütemben fejlődnek, amilyent a nagyok közül sokan már rég nem tudnak felmutatni.

Vállalkozóválasztás

Az Ernst and Young már két évtizede rendezi meg a legjobb üzletem-bereket kereső verse-nyét azokban az orszá-gokban, ahol jelen van. Az országok győztesei közül azonban csak 2001 óta választják meg a világ legjobbját.

A ZSŰRI
• A World Entrepre-neur of the Year kitüntetést kilenctagú zsűri ítéli oda
• A testület összeté-tele minden évben változik, általában az előző év ország-győztesei közül választják ki a tagokat

AZ ELBÍRÁLÁS SZEMPONTJAI
• Vállalkozói képességek
• A világ gazdaságára gyakorolt hatás
• Pénzügyi teljesítmény
• Innováció
• Stratégia
• Személyes meggyőző erő
• Társadalmi felelősségvállalás

A KORÁBBI GYŐZTESEK
2001. Paolo della Porta, Saes Getters (Olaszország)
2002. Stefan Vilsmeier, BrainLAB (Németország)
2003. Narayana Murthy, Infosys Technologies (India)
2004. Tony Tan Caktiong, Jollibee Foods (Fülöp-szigetek)
2005. Wayne Huizenga, Huizenga Holdings (Egyesült Államok)

VÁLLALKOZÓ SZELLEM. A napsütötte városállamban a fő cél mégis az volt, hogy megtalálják a világ legjobb üzletemberét a 32 ország által delegált versenyzők közül (a választás menetéről lásd a keretes írást). A díj nevében benne van, hogy entrepreneur, azaz vállalkozó szellemű emberből keresik a legjobbat ezen a megmérettetésen. A konkrét üzleti eredmények és a cég története mellett a jelöltek vállalkozói és innovatív képességeit is figyelembe veszik, külön pontozzák a személyes meggyőző erőt is. (Érdekes adalék, hogy az egyik legmeggyőzőbb pályázattal rendelkező amerikai jelölt családi ünnepre hivatkozva nem jelent meg a meghallgatáson, amivel rendesen elásta magát a zsűrinél. Szemben az indonéz jelölttel, aki súlyos betegsége miatt csak telefonon válaszolhatott a bírák kérdéseire, de azt olyan meggyőzően tette, hogy az esélyesek közé verekedte be magát.)

Mindemellett a zsűri azt is komolyan nézte, ki honnan jutott oda, ahol most tart. „Egy szegénységben felnőtt jelöltnek többet kellett dolgoznia a sikerért gazdag családba született, ezért a legjobb iskolákban tanuló vetélytársánál. Ahogy az sem mindegy, a versenyző apja pénzét forgatta jól, vagy mindent saját erejéből hozott létre” – avatott be a döntés hátterébe Magyarország tavalyi delegáltja, s az idén a kilenctagú zsűriben is helyet kapó Kürti Sándor, a Kürt Zrt. elnöke.

Különbözött az is, mely országok milyen jelöltet küldtek a versenyre. Csehországban például fontosabbnak tartották, hogy egy fiatal, mindössze 34 éves feltörekvő üzletembert válasszanak, aki karrierjét diákok külföldi nyelvtanulását szervező cégével kezdte, s ma már – eredeti profilja mellett – Csehország legnagyobb repülőjegy-értékesítője, e mellett rendkívül olcsó buszjáratokat üzemeltet Európában, nemsokára pedig hasonló szolgáltatást indít a vasút területén. Radim Jancura a Figyelőnek elmondta: az esélytelenek nyugalmával utazott a versenyre, hiszen tudja, 450 alkalmazottjával és 62 millió eurós éves forgalmával érdemben nem szólhat bele a versenybe.

Az írek azt gondolták, megmutatják: európai is labdába rúghat az olajüzletben. Jelöltjük, az egyik legnagyobb európai független olajcég, a Tullow Oil vezetője amellett, hogy impozáns üzleti eredményekkel nevezett (cége naponta több mint 2 millió dollár árbevételhez jut), az idei konferencia másik fő témájában, a társadalmi felelősségvállalásban is élen jár. Aidan Heavey arra a programra a legbüszkébb, amelynek keretében afrikai falvakat „adoptálnak” úgy, hogy a helyi igényekhez igazítva üzleti lehetőségekhez juttatják azokat. Egyik legelső kiszemeltjük egy szenegáli falu volt, ahol a marhatenyésztést lendítették fel.

ESÉLYTELENKÉNT. Szombat este, nagyszabású gálaműsor keretében, végül a szinte teljesen esélytelennek tartott dél-afrikai Bill Lynch vitte el a fődíjat. Az eredetileg egy ír kisfaluban nevelkedett üzletember 1971-ben, 27 évesen, feleségével és 2 ezer fonttal érkezett a Dél-afrikai Köztársaságba, ahol az autókereskedelemmel foglalkozó Imperial Motorsnál helyezkedett el. Később ő lett az első ember, és kihúzta a bajból a folyamatosan veszteséget termelő céget, amely ma három kontinensen érdekelt, 36 ezer főt foglalkoztató, évi 6,5 milliárd euró árbevételt elkönyvelő szállítmányozási vállalat, s fő tevékenysége mellett logisztikával, lízingeléssel, turizmussal, járműkereskedelemmel és biztosítással is foglalkozik. Az idei zsűri elnöke, az elsősorban telekommunikációs területen vállalkozó indiai Sunil Bharti Mittal szerint Bill Lynch története klasszikus: egy fillér nélkül kezdte, de harminc év kitartó munkával Dél-Afrika egyik legnagyobb üzletét csinálta meg, mindemellett a térség felemelkedését is szolgálja elsősorban az oktatást, a képzést segítő jótékonykodásaival.

A zsűri értékelése szerint – ellentétben a múlt évvel, amikor az amerikai multimilliárdos H.Wayne Huizenga toronymagasan kiemelkedett a mezőnyből – az idén sokan voltak esélyesek a győzelemre. A Figyelő úgy tudja, a végső meccset a dél-afrikai sikeremberrel az indiai jelölt vívta, aki valószínűleg azért nem nyerhetett, mert honfitársa volt a zsűri elnöke. Pedig Kumar Mangalam Birla, az Aditya Birla Group elnöke igencsak impozáns bizonyítvánnyal érkezett Monte Carlóba. Hét év alatt majdnem megnyolcszorozta az általa vezetett cégcsoport forgalmát (a fémkitermeléssel, bányászattal, cementgyártással, illetve újabban telekommunikációval, textilgyártással és üzleti szolgáltatásokkal is foglalkozó vállalat az elmúlt évet 8 milliárd dolláros forgalommal és 820 milliós profittal zárta). Jótékonykodásban sem múlta alul társait: cége szociális munkásai évente 3500 faluba jutnak el, így több mint 2 millió szegényt segítenek – elsősorban az alapfokú oktatás és az egészségügy területén. Birla cége a fiatalon megözvegyült, ezért az indiai társadalomban nehezen boldoguló asszonyoknak is segít az újraházasodásban.