Duplázni szeretnék

– Pár hónapja nem csupán a magyar piac, de a nagy közép-európai alapok kezelői is árgus szemekkel figyelik az Ön részvényvásárlásait, mégis mindenkit váratlanul ért az a múlt pénteki hír, mely szerint már 5 százalék feletti tulajdonrésznél jár az OTP-nél. Itt most megáll? Mitől függ, hogy meddig vásárol?

– Amikor az ember részvénycsomagot vesz, legalább 30 tényezőt kell figyelembe vennie. Magam is tanulmányoztam ezeket, közülük is elsősorban a magyar politikai élet, a magyar gazdaság, az OTP Bank, illetve a közép- és kelet-európai térség helyzetét. Noha már egy ekkora pakettnél is prémiumra tehetünk szert az eladásnál, és tulajdonképpen ennyi a célunk, amennyiben az említett 30 faktor között találunk még olyanokat, amelyek újabb vételre sarkallnak, akkor tovább vásárolunk.

– Elárulja, hogy mennyit?

– További 3-5 százalékot tervezünk, méghozzá csakis 6700 forint alatti részvényáron. Az elsőt célvásárlásnak szántuk, ahol fontos volt, hogy legalább 5 százalékot elérjünk. Éppen ezért például az elmúlt héten beszerzett részvények értéke már 7000-7200 forint körül mozgott. A papírok döntő részéhez azonban 5800 és 6100 forint között jutottunk hozzá, így a teljes csomag átlagos beszerzési ára 6200 forint. A továbbiakban azonban már egyáltalán nem kell 7 ezer forint fölé mennünk. Ennél drágábban vegyen más!

– Úgy gondolja, lesz még elég alkalom ilyen olcsó vételre?

– Feltétlenül.

– Egy ilyen nagy pakett felvásárlását miként befolyásolja a múlt héten kipattant belpolitikai botrány, illetve az azt követő zavargások?

– Mint már korábban is említettem, befektetési döntéseink meghozatalánál a politikai tényezőket is szem előtt tartjuk. Ennél fogva nyomon követjük a Magyarországon zajló eseményeket is.

– Nem nehéz kiszámolni, hogy már közel 100 milliárd forintot elköltött, és hasonló összeg kifizetésére készül. Miből finanszírozza mindezt?

– Többször is tettem már említést arról, hogy fiaimmal alkotott családi vállalkozásunk nem csupán az ÁÉB eszközeivel gazdálkodik, de tőkeerős befektetési társaságunk van Cipruson és Moszkvában is. Az elmúlt mintegy nyolc esztendő alatt felhalmozódott annyi tőkénk, ami lehetővé tette, hogy ilyen nagyszabású üzletekbe fogjunk. Az eddigi részvényvásárlást részben e cégek pénzeszközeiből, részben hitelből finanszíroztuk. November végéig számításaim szerint további 64-65 milliárd forint folyik be a 25 százalékos BorsodChem-pakett fejében, és van még egy közel 0,3 százalékos Gazprom-csomagunk. Tehát elő tudjuk teremteni a másik 100 milliárd forintot is, és ha jól alakulnak a körülmények, folytatjuk a vásárlást.

– Tanulságos persze visszakanyarodni a kezdetekhez. Ön június eleje óta, amikor beszakadt az OTP Bank árfolyama, homlokegyenest mást tesz, mint a piac. A kívülálló csak azt látja, hogy míg a parkett zöme elad, Ön vásárol, gyakran ugrik a teljes kínálatra. Tőzsdés reflexből, mondhatni spekulánsként vágott bele a vételbe, vagy már az indulásnál hosszabb távra szóló kész stratégia alapján cselekedett?

– Természetesen jó előre kidolgozott stratégia mentén haladunk. A tőzsdés gyakorlat az egy évnél rövidebb időre szóló befektetéseket tekinti spekulatív jellegűnek, a 2-4 évre szóló pénzlekötést már pénzügyi befektetésként könyvelik el. Mi pénzügyi befektetőnek tartjuk magunkat. Terveink 3-5 évre szólnak, mostani befektetésünk hasznát ilyen távon szeretnénk learatni. A stratégia mellett ugyanakkor nagy szerepe van az intuícióknak is, hiszen rá kell érezni, ha eljött az a pillanat és vásárolni kell. Alapelvem, s ezt már sok bróker is kiszúrta, hogy amikor mások eladnak, akkor mi veszünk, természetszerűleg nyomott áron, amikor pedig a piac éppen beszippantani kész a papírokat, akkor mi túladunk rajtuk, kellően drágán. Mégis csodálkoznak, hogy miért vagyunk mindig pluszban. Az OTP-részvények döntő részét is azért tudtuk 5900-6100 forinton beszerezni, mert sok volt az eladó, vevőként pedig egyedül mi jelentkeztünk. Ilyen pillanatokra várunk a továbbiakban is. A megfelelő intuícióhoz ugyanakkor alaposan kell ismerni a kiszemelt részvény múltját, jelenlegi helyzetét, és jövőbeli perspektíváját egyaránt. Az OTP Banknak pedig nagy jövőt jósolok.

– Sokan már akkor is ígéretesnek tartották az OTP-t, amikor még csupán 3 ezer forint volt a papír. Miért nem akkor kezdett vásárolni?

– Mert akkor nem volt rá pénzem.

– Mindazonáltal Ön nagyon érdekes helyzetben kezdte el venni a részvényt. Az árfolyamesést az elemzők egyfelől azzal magyarázták, hogy a nagy befektetési alapok, amelyek korábban élénkülést hoztak a térségbe, most távozóban vannak a feltörekvő piacok tőzsdéiről. Másfelől sokan igyekeztek szabadulni OTP-részvényeiktől, miután nem sikerült az akvizíciós tervekben szereplő több közép- és kelet-európai célpont felvásárlása, és a bank a komoly növekedési ígéretet hordozó, ámde igen kockázatos orosz és ukrán piacon tett szert egy-egy helyi bankra, méghozzá a megszokottnál jóval drágábban. Az Ön nagybevásárlása arra utal, hogy a piaci szereplők zömétől eltérően értékeli a kialakult helyzetet.

– Be kell vallanom, az egyik döntő tényező, ami miatt rászántam magam a vásárlásra, éppen az OTP ukrajnai és oroszországi expanziója volt.

– Ezekről az országokról Önnek egykori oroszországi vállalatvezetőként sok tapasztalata lehet. Miként látja az OTP Bank ottani lehetőségeit?

– Az orosz és az ukrán piac viharos növekedés előtt áll. Elegendő csupán annyit említenem, hogy magasak a kamatok, a lakosság pedig megtakarításainak mindössze 10-12 százalékát tartja bankban jelenleg, a többi spórolt pénz még a párnacihákban rejtőzik. Ezeknek az országoknak ugyanakkor nem csupán a gazdaságát, de a kulisszatitkait is ismerem, és úgy gondolom, e két piac sajátos megközelítést igényel, ha az OTP eredményes akar lenni. Mindenekelőtt az ottani emberek mentalítását kell ismerniük, amihez a jól kiválasztott vezetők jelentik a kulcsot. Az emberi tényező az orosz és ukrán vállalkozás legnagyobb kockázata. Arra is fel kell készülni, hogy bár az elmúlt 5 évben sokat javult arrafelé az üzleti kultúra, Oroszországban csupán mintegy harminc nagybankban sikerült meghonosítani a szigorúan szabályozott működést, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy az OTP-szerzemény beletartozik ebbe a körbe.

– Mindezek fényében is úgy gondolja, hogy az OTP Banknak sikerül megtartania két fő vonzerejét, a látványos növekedést, illetve a kiemelkedő hatékonyságot, azaz a magas tőkearányos nyereséget?

– Feltétlenül. Sőt, Csányi Sándor elnök-vezérigazgató szerintem alulértékelte e piac lehetőségeit, amikor nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy három év múlva az OTP Bank eredményének 30-35 százalékát hozza Oroszország és Ukrajna. De hangsúlyozom, csak akkor találják meg a számításaikat, ha e bankokat megfelelő vezetőkre bízzák.

– Ebben Ön már az 5 százalékos OTP-pakett birtokában is érdekelt. Szándékában áll segíteni a menedzsmentnek e kérdésben?

– Erre eddig nem is gondoltam, hiszen pénzügyi befektető vagyok, az OTP Bank működtetésébe semmilyen formában nem kívánok belefolyni. Ha a pénzintézettől valaki tanácsért fordul hozzám, a kérdését megválaszolom, de kádert ajánlani biztosan nem fogok. Ez az én elveimmel összeegyeztethetetlen.

– Jól értem, hogy egy 5, esetleg 8-10 százalékos pakett birtokában sem tervezi befolyásolni az OTP Bank irányítását?

– Semmiképpen, az OTP jelenleg az egyik legjobb bankszakmai műhely.

– De Ön nem csak tulajdonos, hanem bankár, szakmabeli, lehetne véleménye.

– Van is; ha úgy látnám, hogy az én beavatkozásomra van szükség, az egyszersmind azt jelentené, hogy az OTP-nél rosszul mennek dolgok, akkor pedig nem vásárolnám a részvényeit. De a dolgok jól mennek, és a perspektívákat figyelembe véve jelentősen alulértékeltnek tartom a részvényt. Azok a kételyek, amelyek csupán a rossz makromutatók, a forint nem megfelelő stabilitása, vagy éppen a konvergencia-program miatt ma még körüllengik a papírt, hamarosan el fognak oszlani.

– Pontosan milyen mértékűnek véli ezt az alulértékeltséget? Hasonlóan a pesti tőzsdén kovácsolt sikertörténeteihez, ezúttal is eldöntötte, milyen árfolyam mellett lesz hajlandó túladni a részvényein?

– Ha tárgyalási alapként szóba kerül a részvényértékesítés, azt minimum 10 ezer forintos ár mellett tudom ma elképzelni. Ezt az árat megítélésem szerint 3-5 év alatt érheti el az OTP-részvény, rövid távon nem számítok ilyen tetemes ugrásra.

– Ezen az áron mindenképpen megválik a pakettől?

– Ha kedvező ajánlat kínálkozik, akkor 10-12 ezer forintos sávban akár holnap eladom.

– Ön nagyon jó megérzéssel olyan cégek papírjaiból vásárolt be az elmúlt években – a Zalakerámiában, a BorsodChemben és az Antenna Hungáriában -, amelyeknél megsejtette, hogy felvásárlásuknak törvényszerűen hamarosan be kell következnie. Netán úgy ítéli meg, hogy pár éven belül az OTP is hasonló sorsra juthat?

– Ez a forgatókönyv nem következhet be, ezt garantálják együttesen a magyar jogszabályok, az állam aranyrészvénye, valamint az OTP alapszabálya. De anyagilag is kivitelezhetetlen egy felvásárlás, hiszen a bank értéke 3-5 éven belül 15-18 milliárd euróra emelkedik, és ennyi pénzt nem egyszerű kifizetni. Komoly társaságok egyébként sem fognak felvásárlásba, hanem civilizált módon leülnek a tulajdonos-menedzsmenttel tárgyalni.

– Egy ilyen variációra számít?

– Persze, hogy számítok, sőt éppen ezért még prémiumra is.

– Ez mit jelent pontosan? Megítélése szerint mennyit kereshet majd e befektetéssel?

– Szeretném megduplázni a pénzemet.

– Úgy gondolja tehát, hogy 3-5 éven belül bekövetkezik egy fúzió?

– Miként azt Csányi Sándor az Euromoney Magazinnak adott interjújában nem zárta ki, én sem tartom elképzelhetetlennek ezt a lehetőséget. Szerintem 2010-2011-re elérkezik az az idő, amikor valamelyik nagy nyugati bank vagy intézet fúziós ajánlattal kopogtat az OTP-nél stratégiai befektetőként.

– Kérdés, addig is mi történik az egyik legtöbbet vitatott témában, az OTP Bank további terjeszkedésében. Ön mit tenne?

– Az OTP szakértői és elemzői hátterével könnyebb akvizíciós döntéseket hozni, mint például nekem, de én az elkövetkező két-három évben kivárnék. Az elmúlt esztendőkben szerte a régióban igen erőteljesen terjeszkedett a bank, most kicsit meg kellene pihenni, tapasztalatokat szerezni az új helyeken, és csak utána folytatni az akvizíciókat.

– Ez az OTP-üzlet is közrejátszik abban, hogy korábbi terveivel ellentétben nem költözött még haza?

– Korábban is úgy nyilatkoztam, hogy 2006-2007-ben megyek vissza Oroszországba, most viszont már pontosabb dátumot tudok mondani: végleges elhatározásom, hogy 2007 második felében hazatelepülök.

– Kire hagyja az ÁÉB vezetését?

– Egyelőre megtartom az elnöki pozíciót, a stratégiai kérdéseket két-három évre még magamhoz vonom, mert megítélésem szerint ennyi idő még szükséges ahhoz, hogy a saját lábukra álljanak a fiaim, és átvegyék az irányítást. Ők jelenleg mindketten vezető beosztásban dolgoznak az ÁÉB-ben, és egyidejűleg a ciprusi és moszkvai befektetési területtel is foglalkoznak.

– Érdekes szereplőként fog távozni a magyar piacról. Míg Lengyelországban és Csehországban a rendszerváltást követően kialakult a nemzeti nagybefektetői réteg, Magyarországon ezt a réteget Ön most egy személyben, bő egy évtizede nálunk élő orosz állampolgárként pótolja. Miként látja ezt a helyzetet?

– Be kell vallanom, félig magyar üzletembernek és „magyarnak” tekintem magam, hisz 1994 óta folyamatosan itt élek, sőt, már 1979-től üzleti kapcsolatban álltam az országgal.

– Kockáztat-e az, aki részvényvásárlásaiban vakon megy Ön után, abból a tapasztalatból kiindulva, hogy kitűnő orra van a tőzsdei befektetésekhez?

– Noha az OTP-vel nagyon sokat foglalkozom, nyomon követem fejlődésének minden egyes lépését, megtéveszteném az embereket, ha azt állítanám, hogy minden rizikó nélkül követhetnek engem. Kockázat mindig van, még egy olyan cég esetében is, mint az OTP Bank. Egyébként pedig nem szabad úgy felépíteni egy üzletet, hogy megyünk valaki más után.