Bizonyára kevesen értesültek róla: az 1986-ban megalakult Magyar Boszorkányszövetséget 1992-ben hivatalosan egyháznak jegyezték be. Ezért is joggal vélhetjük: jócskán lesznek olvasói Pivárcsi István Boszorkányok könyve című kötetének. E természetfeletti lények legnevesebbjéről szóló szép kivitelű kis kötet valójában a színvonalas ismeretterjesztés ritka példája. Az alaposan felkészült szerző nem csupán az izgalmas témát világítja meg sokoldalúan, hanem művészi képek mellett részletes boszorkányszótárral segíti eligazodni a kíváncsi olvasót e misztikus világban. Megismerkedünk még – sok más mellett – a boszorkányság kialakulását kísérő hiedelmekkel, az „Ördög szeretőinek” varázslást és bűbájosságot véghezvivő alakváltozási képességével, a vajákos elvárásokkal, a népi varázslásokkal. Hírt kapunk a kelet-európai hitvilágban szereplő természetfeletti praktikákról és a Szent-Iván éji gellérthegyi boszorkányszombatról is. A hazai boszorkányság történetéről megtudjuk: már Szent István törvényei is rendelkeztek ugyan az akkor bűbájosoknak és jövendőmondóknak nevezett boszorkányokról, ámde a hazai történelmet mégis végigkísérték – más országokhoz hasonlóan – a boszorkányperek, az egyházi inkvizíció buzgó közreműködésével. A kínvallatásokkal kísért boszorkányüldözéseknek Mária Terézia csupán 1756-ban vetett véget. Feltehetően mindazok sajnálatára, akik számára – s ők sem voltak kevesen – a boszorkányok felkutatása, elítélése jó üzlet volt. Miként a legismertebb, az 1728. évi szegedi boszorkányper is, amelynek tizenhárom vádlottját máglyahalálra, egyet fejvesztésre ítéltek. És noha ilyen perek és ítéletek ma már nem is fordulnak elő, azért – amiképpen arra Arthur Miller Salemi boszorkányok című színműve is utal rá – bőséggel akadnak még boszorkányüldözések viszontagságos korunkban is.
Pivárcsi István: Boszorkányok könyve • Noran Könyvek Kft., 2006 • 247 oldal • 1900 forint
