A brit Royal Veterinary College állatorvosai most e figyelemre méltó teljesítmény biomechanikai háttérét igyekeznek megérteni, szerintük ugyanis az elefántok mozgásának jobb ismerete hatékonyabb robotok tervezéséhez vezethet.

Bedrótozott ormányos. Minden lépését figyelik.
Ahhoz, hogy az elefántdübörgésről, erről a különösen hatékony mozdulatsorról, még több információt gyűjtsenek, a tudósok ázsiai és afrikai ormányosok bőrére egyenként 15, a kamerák által is jól követhető jelzést helyeztek el az ízületeknek megfelelő helyeken. Ezután a vágtatásról másodpercenként 240 kockából álló mozgóképet rögzítettek. Ezt számítógéppel elemezték, hogy kiderítsék, milyen szerepet játszik a mozgásban az inak rugalmassága, az izmok ereje, vagy a vázrendszer teherbírása.
A felvételek analíziséből kiderült, hogy a vágtató elefántok valójában nem futnak. A futás során ugyanis definíció szerint az összes végtag – jelen esetben négy – egyszerre lenne a levegőben, márpedig a képek tanúsága szerint az elefántok esetében ez a követelmény sohasem teljesül.
A hasonló mozgás állítólag jól jöhet az olyan gépek esetében is, amelyek nagy tömegek gyors szállítására alkalmasak. A kapott adatok alapján ezért a tudósok újfajta mozgó darut terveznének. Az eredményeket állatorvosi szempontból is hasznosítanák: az egészséges elefántokról készült felvételek a fogságban tartott példányok mozgásszervi megbetegedéseinek diagnózisában segíthetnek.
