Joan DeJean, a Yale és a Princeton Egyetem tanára is volt, s idejét gondosan megosztotta Philadelphia és Párizs között. Így ismerhette meg tüzetesen kutatásai tárgyát, a francia XVII. századot, melyről több tudós monográfiát közölt (összesen hetet). Immár emeritusként a professzor asszony könnyedebb stílusban magáról a stílusról értekezik, mely tehát francia termék. S épp azt firtatja, hogy miért az. Miért s miként is alakult úgy, hogy kávéház, konyha, divat, elegancia valóságos párizsi diktátumként, francia mód szerint lett világjelenség? Hisz például némely újabb divatdiktátor olasz meg japán ugyan, de mégis párizsi műhelyéből diktál.
Stílus, elegancia végső fokon tágan vett életmód kérdése. Az amerikai professzor így történeti és szociológiai életmódkutatásait sűríti monográfiájába. Épít közben az előzményekre. A korabeli levelezésekre (Sévigné asszony), emlékiratokra (Sain-Simon), s a tárgyról Norbert Elias nyomán született tudós könyvekre. E hagyományt is folytatva gondolja úgy DeJean, hogy Versailles, a Napkirály udvara ízlésügyekben referencia lett, s „trendi-dolgokban” máig követjük ezt a referenciát, öntudatlanul is.
„Trendi” reflexek tudatosításához is hozzájárul így a szerző. Kivált pedig a társas jelenségeket illető érdekes reflexiókhoz. Az ősmintában, a XVII. századi francia társadalomban a király szava és szótlansága, gesztusa döntött. Ily centrum (szerencsére) azóta sincs. Csupán a kérdés van, mely DeJean könyvének veleje: immár Napkirály nélkül, lehanyatlott francia birodalom után, miért s miként maradt evésben, ivásban, széptevésben, mérvadó társasági viselkedésben stílusformáló hely a francia, mely épp ezekkel a stílusformáló jegyeivel a mai átlagnál szebbet ajánl, az élet elérhető édességeként. Formáló hely pedig úgy maradt, hogy erre az ajánlatra máig emlékeztet. Bizonyság rá egyebek közt ez az amerikai könyv. S nem azért, mert, mint DeJean írja, „fényűzésnek s eleganciának legfontosabb kora” volt a francia Napkirályé. Hanem kivált azért, mert amit az a kor ajánlott, azonosult azzal, amit máig „franciának” tartunk, s „ami lényege magának a stílusnak”.
Joan DeJean: The essence of style. Free Press, New York
