A következmény: 1 milliárd font hiány. Éjszakai ügyelet ellátására a brit körzeti orvosok nem kötelezhetők. Ha nem vállalják, elveszítik ugyan havi jövedelmük egy részét, de a legtöbben ezt nemigen bánják. Havi fizetésük ugyanis a 2005. májusi brit parlamenti választások előtt afféle „közérzetjavító intézkedésként” adott hatalmas összegű – nem ritkán évi 20 ezer fontot (7,7 millió forint) is elérő – béremelésnek köszönhetően ma egész Európában a legmagasabb. „Megkereshetek hetente akár 5 ezer fontot is, sokkal többet, mint odahaza, Németországban egy hónap alatt” – lelkesedik a szigetországi munkakörülményekért Folke Hess, aki már hat orvos kollégát is áthozott otthonról. „Azért jöttem Londonba, mert úgy éreztem, ez a legszervezettebb hely, amit valaha is láttam. Nagyon hatékonyan dolgoznak és örülnek a külföldieknek” – indokolja döntését a német orvos, aki a hatalmas jövedelemkülönbség csábítására szívesen vállalja az országok közötti ingázást, hogy Londonban éjszakai orvosi ügyeletet vállalhasson.
Tony Blair kórházi viziten. Javasolt terápia: leépítés.
NÖVEKVŐ NYOMÁS. A rendkívüli béremelést a kormányfői hivatal, azaz a Downing Street 10. azzal az indoklással verte keresztül a parlamenten, hogy a krónikus betegek kezelésével a körzeti orvosok mindinkább levehetik a terheket a kórházak válláról, és így utóbbiak pénzt spórolhatnak meg. Ám nem így történt. A kórházakra nehezedő nyomás tovább nőtt, és sokan vélték úgy, hogy az orvosok olyasmiért kaptak béremelést, amit korábban magától értetődően elvégeztek. Mindezek után gyakori, hogy egy brit körzeti orvos évi 100 ezer fontot (38,5 millió forint) is megkeres. Ha viszont hivatalosan lemond az éjszakai és a hétvégi ügyelet lehetőségéről, de szabad idejében munkát vállal valamely ilyen, ügyeleti szolgálatot ellátó cégnél, ennél lényegesen többet is hazavihet.
Az egészségüggyel foglalkozó közgazdászok jó része egyebek mellett éppen a körzeti orvosoknak adott béremelésben, illetve az ügyeleti szolgálatok díjazásának megdrágulásában látja annak az okát, miért is került súlyos pénzügyi válságba Nagy-Britannia állami közegészségügyi szolgálata, a National Health Service (NHS). Az április elején záródó brit pénzügyi évben az NHS 800 millió font deficitet halmozott fel. Ráadásul ezek egyelőre a nem végleges adatok – egyes szakértők szerint a tényleges hiány akár az 1 milliárd fontot is meghaladhatja majd. Mindez különösen annak tükrében sokkoló, hogy a második világháború után létrehozott ingyenes brit egészségügyi szolgálat története során éppen az elmúlt hat esztendőben élte meg költségvetésének legkomolyabb mértékű gyarapodását – ennek ellenére mégis most hozta össze a legnagyobb deficitet. Hiába kapott például az ország közegészségügyi hálózata egyedül a most lezárult, 2005/2006-os pénzügyi évben 3,6 milliárd fonttal több központi állami támogatást, mint az előző időszakban, olyan nagy terhet róttak a rendszerre a hatalmas összegű béremelések és a dinamikusan emelkedő egyéb költségek, hogy a korábbinál több műtét elvégzésére, az épületek és a szervezet rekonstrukciójára, a több és drágább gyógyszerre ebből a többletből csupán 475 millió font maradt.
A Tony Blair vezette munkáspárti kormány azt hangsúlyozza, hogy az NHS-ben 200 ezer új munkahelyet hoztak létre az elmúlt években, ezen belül 1999 óta 67 ezerrel nőtt a nővérek száma, és soha ilyen ütemben nem emelkedett még az egészségügyi költségvetés. Gordon Brown pénzügyminiszter ígérete szerint a 2004/2005-ben 81,1 milliárd fontos, azt követően pedig 84,7 milliárdos költségvetés 2007/2008-ra 90 milliárd fontra nő. Az NHS már ma is az év minden egyes napján több mint 200 millió fontot (77 milliárd forint) költhet, a baj csak az, hogy ennél lényegesen több folyik ki a rendszerből. Az idén április elején zárult pénzügyi év végére pedig kiderült: a városi és a megyei NHS vagyonkezelő szervezetek jó része csődbe ment. Az Anglia leggazdagabb vidékén működő Surrey and Sussex NHS Trust például 60 millió fontos adósságheggyel küszködik, míg Észak-London leghíresebb egyetemi oktató-kórháza, a Royal Free Hospital 25 millió fontot kénytelen megtakarítani 100 ágy megszüntetésével és 480 fős létszámleépítéssel. A közép-angliai Shropshire-ban két kórház 30 millió fontos deficitet halmozott fel, és 300 dolgozójától kénytelen megválni, ugyanúgy, miként a 37 milliós veszteség alatt nyögő New Cross Hospital a Birmingham melletti Wolwerhamptonban. Észak-Staffordshire-ben a University Hospital 7 ezer alkalmazottja közül ezret bocsát el. A lista már így sem rövid, de még hosszan folytatható: a leginkább borúlátó becslések szerint az NHS-ből 2006-ban 15-20 ezer orvost, nővért, adminisztratív dolgozót raknak az utcára. Teszik mindezt abban a reményben, hogy az NHS-vagyonkezelők e fájdalmas létszámlefaragások, valamint a kórházbezárások és ágyszám-csökkentések révén egyensúlyba tudják hozni a veszteségeket.
A KÖR BEZÁRULT. Az újabb prognózisok szerint azonban sem a megtakarítást célzó lépésekkel, sem az új pénzügyi évre beígért 4,5 milliárd font extra költségvetési pénzzel nem oldódik meg semmi – mégpedig a „dupla büntetés” elve alapján kialakított egészségügyi költségvetési szabályok miatt nem. Ezek értelmében ugyanis ha egy NHS-kórház deficitet halmoz fel, akkor egyrészt ki kell gazdálkodnia a veszteséget, és vissza kell azt fizetnie az állami kasszába, másrészt a következő pénzügyi évben ugyanennyivel csökkentik a büdzséjét. A következmény: vagy egy újabb csőddel végződő pénzügyi esztendő, vagy drámaian romló betegellátási színvonal. A kör bezárult.
A helyzetet mindenki ismeri, a megoldást azonban a jelek szerint egyelőre senki sem. Az egészségügy irányítói az NHS-alapítványok és a kórházak „felelőtlenül” gazdálkodó menedzsereire mutogatnak, azok meg vissza, a politikusokra, akik szerintük olyan, újabb és újabb feladatokat írnak kötelezően elő az egészségügyi szolgálatnak, amelyek a rendszer rekordnagyságúra nőtt költségvetésének a javát is elviszik. Közben sok helyütt munkaerő-felvételi zárlatot hirdettek, tömeges elbocsátásokra készülnek, kórházigazgatókat rúgnak ki és a betegek az utcákon tüntetnek, tudva, hogy – Patricia Hewitt egészségügyi miniszter fogadkozása ellenére – a mai válság és az annak megoldását célzó lépések óhatatlanul a színvonal csökkenéséhez és a műtéti várakozási idő megnyúlásához vezetnek majd.
