Viharfelhők

Most, hogy lezárultak a választások, talán nemcsak a közeljövő, de a közelmúlt is kifürkészhetőbbé válik. Arra a látszólag egyszerű kérdésre például, hogy milyen volt a múlt év, már nem feltétlenül kell a pártszimpátia alapján válaszolni. Azaz vagy azt mondani, hogy annál rosszabbul már csak az idei év első hónapjaiban éltünk, vagy éppen visszakérdezni: Mit mondott? Nem hallottam a gazdaság dübörgésétől…

Az immár harmadik alkalommal közzétett (visszamenőlegesen az ezredfordulóig kiszámolt) politikai és gazdasági kockázati indexeink nyilvánosságra hozásával ezúttal azért is vártunk ki, hogy tisztuljon a kampánygőz. Reálisan, lehetőleg minél több mutató egybevetésével, illetve a több éve generálódó saját adatsoraink alapján tudjuk így bizonygatni, hogy igazából tavaly sem történt Magyarországon semmi rendkívüli, ami a külföldi befektetőket elbátortalaníthatná – igaz, sok pótlólagos kedvcsinálásról sem számolhatunk be. A Political Capital Institute (PC) által összeállított Politikai Kockázati Index (Political Risk Index – PRI), az ország politikai-gazdasági stabilitásának százas skáláján elhelyezett mutatója a 2004-es, főként a ciklus közben végrehajtott kormányváltás miatti visszaesés után tavaly 2 pontot javított, s így 70 pontos értéket vett fel.

Egészében azonban az index maradt az alacsony kockázati besorolásban, még távol a nagyon alacsony kategóriától. Az EcoRisk, a Figyelő Gazdasági Kockázati Indexe, amelyet felkért szakértőink – Bartha Attila, a Kopint-Datorg Zrt. tudományos tanácsadója, Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő Zrt. befektetési vezetője és Török Zoltán, a Raiffeisen Bank Zrt. vezető elemzője – állítanak össze negyedévente, tavaly év végi 55,5-es értékével ugyancsak nem mozdult ki a közepes rizikónak számító zónából.

„Kérdés, hogy a reformretorika csak retorika, vagy pedig valós politikai akarat. Kiderül, hogy Gyurcsány Ferenc államférfi vagy ámokfutó” – mutat rá Szabados Krisztián, a Political Capital igazgatója. A PRI hét alindexe közül öt alig, vagy egyáltalán nem mozdult el 2004-hez képest. A 2 pontos emelkedést alapvetően a stabilitási alindex erősödése magyarázza. „Ez annak köszönhető, hogy míg a 2004-es kormányváltás növelte a politikai kockázatot, 2005-ben stabilizálódott a Gyurcsány-kormány” – szögezi le Somogyi Zoltán, a Political Capital másik igazgatója. Valóban, bár így is volt tavaly három miniszterváltás. A cserék azonban inkább a kormány és a szocialista párt céljainak összhangját erősítették, vagyis politikai szempontból még növelték is a kormányzat stabilitását.

MEGBÍZHATÓAN. Mint látható, a legtöbbet emlegetett, nemzetközi országkockázati indexekhez hasonlóan a PRI-t sem lehet kizárólag számszerű adatok alapján meghatározni. Mivel azonos számok mögött gyakran különböző jelentőségű folyamatok húzódnak meg, elengedhetetlen az elemzők közreműködése, akik a változásokat tartalmi szempontból értékelik és értelmezik. Nem mindegy például, hogy egy jogszabály-módosítás a választási, a költségvetési vagy a filmtörvényt érinti, és az sem, hogy a módosítás milyen mélységű; ezek a szempontok azonban a törvénymódosítások statisztikáiban nem jelennek meg – érvel a PC tanulmánya is, amely szerint így a szakértői ítéletek éppenséggel növelik az index megbízhatóságát és használhatóságát.

A PRI SÚLYOZÁS. A Political Capital szakértői csoportja 7 alindexet különített el, amelyek különböző súllyal határozzák meg a Politikai Kockázati Index (PRI) végső értékét. Optimali-zálási programcso-magjuk (GAMS) segítségével olyan függvényt találtak, amely a legjobban közelíti az öt évre megállapított politikai kockázatokat és becsült súlyokat. MEGKÖZELÍTÉS. A komplex politikai folyamatok nem írhatók le puszta számsorok segítségével. A szempontok értékelését a szakértők az adott évekről összegyűjtött információk alapján végezték el. A PRI végleges értéke a számszerű adatsorok és a szakértők véleményének együttes figyelembevételével született meg. ÚJ SZEMPONTOK. A korrupciós alindex meghatározásához a korábban felhasznált Trans­p­arency International Corruption Percep­tion Index helyett – mivel az intézet hazai szervezete megszűnt – a vám- és pénzügyőrség és a rendőrség korrupciós statisztikáival, illetve a GfK Hungária adataival dolgozott a Political Capital. Az idegenellenesség és előítéletesség kiszámítására – mivel a Gallup Intézet 2005-re vonatkozóan nem végzett ilyen vizsgálatot – a Kurt Lewin Alapítvány előítéletesség-vizsgálatainak számszerű adatait használták fel. FORRÁSOK. Összesen 31 hazai és nemzetközi kutatóintézet és szervezet adatai, értékelései szolgáltak forrásul az elemzésekhez.

A részletekből így az rajzolódik ki, hogy „a legmagasabb kockázatok a korrupció és a sajtószabadság területén mutatkoznak, az új kormánynak és országgyűlésnek a pártfinanszírozás és a média szabályozásában valamint az államszervezetben kell rendet tennie” – összegzi az alindexek tanulságait Krekó Péter, a PC elemzője. E területeken egyébként alig változott a helyzet 2004-hez képest: a nemzetközi figyelmeztetések ellenére sem szüntette meg a törvényhozás a médiaszabályozás hiányosságait, nem csökkent a közszolgálati médiumok politikai kiszolgáltatottsága sem, ellenben az államtitoksértéssel kapcsolatos két, újságírók elleni per kapcsán előtérbe került a büntető törvénykönyv vonatkozó paragrafusának alkotmányellenessége.

Pozitív fejlemény viszont, hogy a kutatások szerint valamelyest enyhült tavaly az idegenellenesség, illetve a diákok körében az előítéletesség. Ezen tágabb kereten belül azonban a Tárki decemberi közvélemény-kutatása erősödő romaellenességet regisztrált, miként több nemzetközi szervezet szerint is vá­ltozatlanul súlyos hátrányokat szenved az élet legtöbb területén ezen kisebbség. A korszerű állam alindexében pedig inkább csak szándékokat és az üzleti szféra oldaláról érkező, erősödő igényeket lehet regisztrálni, semmint tényleges cselekvést – igaz, minimálisan csökkent a közszférában dolgozók aránya. Ám ezek után is nehéz megállapítani, hogy a politikai elit által gyakran hangoztatott államkarcsúsítás mögött mennyiben húzódik meg komoly szándék, s mennyiben a közvélemény igényeinek való megfelelés kényszere. Az idei költségvetés tanúsága szerint ugyanis az állam működésére fordított kiadások nem csökkentek. Ráadásul tavaly tovább nőtt a központi kormányzat súlya és mozgástere az önkormányzatok rovására: a magyar államháztartás fejlesztési forrásainak mintegy 90 százaléka felett az előbbi rendelkezett. Állam és gazdaság témakörben pedig a privatizáció körül felerősödött viták rontottak a tavalyi pontszámon, valamint, hogy a Heritage Foundationnek az állam gazdasági szerepvállalását tükröző indexében Magyarország öt helyet csúszott vissza.

Politikai szempontból így sem valószínű, hogy az idén az index lényegesen elmozdulna a 70-es érték körüli tartományból. Könnyen meglehet azonban, hogy a konjunkturális, a pénzügyi, az egyensúlyi és a munkaerő-piaci kockázatokat együttesen vizsgáló Figyelő Gazdasági Kockázati Index, röviden az EcoRisk 2006-ban már más mozgást ír le, mint tavaly. A mutató 2005 végére ugyanis majdnem 5 pontot emelkedett egy évvel korábbi értékéhez képest. Az országkockázat várt mérséklődése tehát bekövetkezett tavaly, de inkább a külső gazdasági és intézményi környezetnek, mintsem a belső folyamatoknak köszönhetően. Magyarország az EU új tagállamainak egyikeként mindenesetre olyan régióba, országcsoportba tartozik, amely hosszabb távon sikerre ítéltetett: ez tükröződik a részben hozzánk is lecsorgó alacsony kamat- és hozamfelárakban (amely ugyanakkor a legmagasabb az EU-n belül). Ennek következtében hazánk a pénzügyi kockázat szerint változatlanul alacsony rizikójú ország maradt. „Az ezt mérő alindex a nemzetközi tőkepiacokon uralkodó kegyelmi állapotnak köszönhetően 2005-ben javult, bár az év végére a folyamatok megfordultak” – óv a hurráoptimizmustól Duronelly Péter is. 2006-ban a piacok már sokkal kritikusabban szemlélik hazánk egyensúlyi folyamatait, mint az elmúlt két évben, miután változott a globális befektetési klíma: a sérülékenyebb, nagy egyensúlyhiányt mutató piacokkal szembeni toleráns viszonyulás immár a múlté.

MEGLEPETÉSEK. A konjunkturális kockázatok egyelőre még közepesek, sőt 2005-ben rendre csökkentek – ez jut kifejezésre a konjunktúra-kockázati index folyamatosan emelkedő pontszámában. A fentieknél meglepőbb, hogy az egyensúlyi alindex is javult 2005-ben. Kellemes meglepetést okozott a lakosság növekvő megtakarítási képessége, a folyó fizetési mérleg csökkenő hiánya, illetve az egyidejűleg erősödő működőtőke-beáramlás. Az államháztartás stabilizálása azonban már több mint három éve késik, emiatt Magyarország egyensúlyi kockázata 2005 végén a magas és a közepes kockázati tartomány határán volt. A munkapiacon pedig egyenesen a rizikó emelkedését figyelhettük meg: a munkaköltségek alapján Magyarország versenyképessége stagnál, még mindig magas a versenyszektor költségvetési terhelése, és hiába nő az aktivitás, ez döntően az állástalanok számának növekedésében csapódik le.

„Vagyis 2005-ben, a jóindulatú befektetői környezetben, javuló konjunkturális kilátások mellett is megfizette a magyar gazdaság a magas egyensúlyi kockázatokat: részben kamat-, illetve hozamfelárral, részben a munkapiaci kockázatok enyhe növekedésével” – összegzi a tavalyi helyzetet Bartha Attila. Az ár azonban szakértőink szerint sokkal súlyosabb lehet 2006-ban, ahogy a nemzetközi klíma fokozatosan szigorodik. „A magyar gazdaság közepesre vizsgázott tavaly: a rendkívül kedvező külső környezet adta lehetőségeket továbbra sem tudták a gazdaság szereplői maradéktalanul kihasználni. Bár rövid távon kedvezőek a kilátások, és jó esélye van annak, hogy 2006 első felében alacsony kockázati tartományba kerüljön a konjunktúra-index, ma még nem rajzolódik ki tisztán a hosszú távú fejlődési pálya” – mondja Török Zoltán. „Nem valószínű, hogy fiskális stabilizáció nélkül apránként visszakúszhatnánk a biztonságos, alacsony országkockázati tartományba” – egészíti ki a jövőképet Bartha Attila is.

Mérföldkő lehet tehát az idei esztendő: a kockázat csökkentése, különösen a fiskális egyensúly terén, nem halasztható tovább. A stabilizációs lépések elindítására az idén komoly esély van: ha nem önként, azaz a gazdaságpolitikai döntéshozók önnön belátásából, akkor a piaci kényszerek következtében – mondják szakértőink. Hosszabb távon ugyan mindkét esetben mérséklődhet Magyarország gazdasági kockázata, rövid távon viszont a piac vezérelte kiigazítás válságokkal, számos területen a rizikó megugrásával jár együtt.

Az EcoRisk Figyelő Gazdasági Kockázati Index (EcoRisk) négy alindex összegzéseként készül, amelyek további komponensekből tevődnek össze. MUNKAERŐ-PIACI ALINDEX. A gazdasági aktivitás és a munkanélküliségi ráta változása, a fajlagos munkaköltség alapú reálárfolyam, illetve a versenyszférában versus a költségvetési szektorban alkalmazottak aránya (ha úgy tetszik, a versenyszféra költségvetési terhelése) írja le. Tavalyi kismértékű romlásának oka a munkanélküliség jelentős emelkedése, amit az aktivitás növekedése csak részben tudott kompenzálni. A versenyszféra költségvetési terhelése mérséklődött egy keveset. Kilátások: Amíg a szükséges reformok az oktatási rendszerben, illetve a munkapiaci szabályozásban elmaradnak, legjobb esetben is csak az index stagnálása várható. Mivel rövidtávon a munkapiacra újonnan belépők számottevő része nem jut álláslehetőséghez, 2006-ban az alindex további mérsékelt süllyedése valószínű. EGYENSÚLYI ALINDEX. Az mutatja meg, hogy a gazdaság egyes szereplői miként járulnak hozzá az egyensúlyhiány kialakulásához: a lakosság megtakarításaival, illetve hitelfelvételével, az államháztartás a bevételek és a kiadások egyenlegének alakulása révén, a teljes magyar gazdaság a folyó fizetési mérleg hiányán keresztül. A negyedik komponens pedig azt szemlélteti, hogy a külföld milyen mértékben hajlandó a keletkezett deficitet adósságnövekedéssel nem járó formában (elsősorban működőtőke-beáramlással) finanszírozni. Az egyensúlyi kockázat érzékelhetően csökkent 2005-ben, a „közepes” és a „magas” kockázati értékek határán tart. Bár az államháztartás GDP-arányos hiánya még emelkedett is, de a 2003-ra lenullázódott megtakarítások lassú helyreállása folytatódott, a folyó fizetési mérleg hiánya apránként csökkent, ráadásul a deficit 58 százalékát sikerült adósságnövekedés nélkül finanszírozni. Kilátások: A szigorodó befektetői környezetben nem spórolható meg egy erőteljes kiigazítás, ennek hiányában a mostani ikerdeficit rendkívül sebezhetővé teszi a magyar gazdaságot, mondhatni tálcán kínálja magát a valutaválságra. KONJUNKTÚRA ALINDEX. A német IFO index szemlélteti a külső konjunktúra alakulását, összetevője továbbá a magyar exportorientált növekedés szempontjából kulcsfontosságú feldolgozóipari termelés, a vállalati konjunkturális várakozásokat megjelenítő gépi beruházások. Az eddig használt inflációs komponens viszont kikerült, mivel oly nagy mértékben javult az inflációs környezet, helyette a kiskereskedelmi forgalom adatai szerepelnek. Meglehetősen átlagos évnek értékelhető a tavalyi, az mindenképpen örvendetes, hogy miközben 2004 során szinte folyamatosan romlott a konjunktúra-index, tavaly meg tudott fordulni ez a folyamat. Kilátások: A konjunktúra-index 2006 első felében a jelek szerint tovább javulhat, jó eséllyel az alacsony kockázati zónába kerülhet rövid távon. A hosszabb távú kilátások tekintetében kevésbé rózsás a helyzet; bár a külső környezet a belátható jövőben kedvező maradhat, az elmúlt 5-6 év „ingyen ebédje” után a lakosság hamarosan érzékelheti akár a költségvetési konszolidáció bekövetkezését, akár az annak hiányában kialakuló piaci megingás kedvezőtlen hatásait. PÉNZÜGYI ALINDEX. Az eurózónához képest aktuálisan fennálló kamatfelár, a hosszú távú kamatvárakozások, az árfolyam-volatilitás és a külföldiek kezében lévő állampapírok átlagos lejárata alapján képződik. Első látásra meglepő, hogy devizagyengüléssel és kamatemelkedéssel riogató elemzői véleményekkel szemben a pénzügyi kockázati mutató már régóta „alacsony” kockázatot jelez. A mutató értéke azonban nem tudott az alacsonyabb kockázat irányába elszakadni, pedig erre a nemzetközi tőkepiaci körülmények egy jó fundamentumokkal rendelkező ország számára igazán alkalmat adtak volna. Kilátások: A tőkepiacok kezdődő szelektivitása intő jel az év hátralevő részére; ha a tőkepiacokon az általános kegyelmi állapotnak vége, akkor a leggyengébb láncszemnek számító országok alkalmasint nehéz időszak elé nézhetnek.