Tovább romlott a magyar gazdaságra leselkedő kockázatokat felmérő Ecorisk index az elmúlt év harmadik negyedévében. A korábban alacsony konjunkturális kockázatok kissé emelkedtek, az egyensúlyiak pedig riasztóan magasak maradtak. Egyelőre kitartottak azonban a viszonylag alacsony kockázatot árazó pénzpiacok, és meglepő javulás jeleit észlelhettük az amúgy közepes kockázatú munkapiacon. A rövid távú kilátások nem jók, inkább a kockázatok növekedésével számolhatunk.
Bár a fiskális konszolidáció alighanem megnyugtatja az eddig is feltűnően türelmes pénz- és tőkepiaci szereplőket, az élőmunka-költségek növekedése és a belső kereslet radikális szűkülése miatt megugranak a munkapiaci és a belső konjunkturális kockázatok. „Ebben a helyzetben legfeljebb a kedvező külső konjunkturális helyzet dobhat mentőövet, s biztosíthat forrásokat némi növekedéshez” – véli Bartha Attila, a GKI közgazdásza.
A magyar gazdaság egyensúlyi kockázata 2006 őszén is magas maradt (34,8 pont), és már negyedik éve képtelen visszakapaszkodni a közepes kockázatú tartományba, ahonnan még a 2002-es parlamenti és önkormányzati választási kampányok idején csúszott le. A fő bűnös természetesen továbbra is az államháztartás: a fiskális kockázat a tavalyi harmadik negyedévben új mélypontot ért el (19,9 pont), aláhúzva a radikális kiigazítás elkerülhetetlenségét.
Az egyensúlyi kockázatok másik aggasztó eleme, hogy a lakosság egyelőre adós a racionális szembenézéssel, már ami a belső kereslet korlátozásán alapuló stabilizáció várható következményeit illeti: a háztartások nettó finanszírozási képessége a remélt javulás helyett nem változott.
Az egyensúlyi helyzet látszólag pozitív mutatója, hogy érdemben csökkent a folyó fizetési mérleg hiánya. Ez azonban döntően a vállalatok rendkívül visszafogott beruházási aktivitására és emiatt lanyha importkeresletére vezethető vissza, ami – tekintve a számunkra kiemelt fontosságú német gazdaságban, valamint a szomszédos országokban megfigyelhető remek konjunkturális helyzetet – aligha biztató a jövőre nézve.
Bár a feldolgozóipar teljesítménye hullámzó volt 2006 első háromnegyedében, a kilengések nem voltak jelentősek és az ágazat nagyjából az időszak egészében az alacsony kockázatú sávban maradt. Egyértelmű, hogy a kedvező külső környezet stabilizálta a hazai feldolgozóipar teljesítményét. A kiskereskedelmi forgalom esetében is – a kezdeti visszaesés utáni – stabilizációt érdemes kiemelni (közepes kockázati kategória).
A kilátások rosszak. A kormányzati megszorító intézkedések 2007-ben szűkítik a belső keresletet. Ráadásul az igen kedvező külső környezetben sem lehet számítani további javulásra. Összességében tehát a konjunktúra alindex visszaesése elkerülhetetlennek tűnik. „Ma az egyedüli kérdés ennek mértéke és időtartama” – mondja Török Zoltán, a Raiffeissen Bank közgazdásza.
A munkapiaci kockázatok csökkentek 2006 harmadik negyedévében; az 57,2 pontra értékelt rizikó közepesnek számít. Az aktivitási ráta nőtt, a versenyszférában többen, a költségvetési szektorban pedig a korábbinál kevesebben dolgoztak. Ezzel együtt sem szabad lebecsülni a kockázatokat. Az elkerülhetetlen fiskális kiigazítás ugyanis éppen erre a területre méri a legtöbb csapást: az élőmunka-költségek növekedése miatt a hazai vállalatok versenyképessége vagy óhatatlanul romlik, vagy pedig csak jelentős elbocsátásokkal tudnak majd úrrá lenni a helyzeten.
Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő igazgatója szerint a pénzügyi kockázati index a forint nyár végi gyengülése ellenére is alacsony kockázatot mutatott, jóllehet, az index értéke romlott. Érezhetően nőtt a 10 éves állampapírkamat hozamfelára, de még mindig nem volt tekinthető extrém módon magasnak. Az árfolyam ingadozása a júniusi rohamos gyengülés után a harmadik negyedév egészében csökkent is, ami nem rontotta tovább a pénzügyi alfaktor értékét.
