Gazdaság

Rendszerhibák

A reformelképzelések támogatásához alakította ki tavaly a kormányzati rendszerét Gyurcsány Ferenc. A döntés-előkészítési és a végrehajtási hibák így egyre kevésbé foghatók az apparátus ellenállására. Ráadásul a reformlendület megtöréséhez vezethet a politikai népszerűségvesztés, ami az elmúlt hetekben tovább erősödött.

Elmaradt a múlt hétvégére Lovasberénybe tervezett újabb koalíciós egyeztetés a több-biztosítós egészségügyi modellről. Egyelőre nincs miről tovább alkudozni. Hiányoznak az érdemleges információk az átfogó nyugdíjreform előkészületeiről. Bizonytalan, hogy az elkövetkező hetekben előáll-e a kormány az ingatlanadó tervezetével, ám az egyre határozottabban megjósolható, hogy ellentétben a kezdetben hangoztatottakkal, 2008 januárjától nem fogják bevezetni az új adónemet. A szabad demokraták által mérlegelt egyéb adóreform-elképzelések közeli realitását szocialista részről sietve cáfolják. Nincs kommunikációs előkészítése annak, hogy a kétharmados támogatás hiányában kifulladt regionális közigazgatási átalakulásokat hogyan akarja továbbvinni a kormány, pedig a télen még új kezdeményezések hírét szivárogtatták ki. Mindennek a tetejébe pedig, majdnem pontosan egy évvel a második Gyurcsány kormány június 9-i eskütételét követően, az új központi közigazgatási szerkezetet megrengette a közbizalom meggyengülése, a Belügyminisztériumból kiszervezett rendőrség botrányai.


Rendszerhibák 1

Rajzok: Tasnádi József

A felsoroltakból egy elbizonytalanodó kormány és kifulladó reformlendület képét rajzolja ki több elemző, növekvő koalíciós feszültségekkel. Egy múlt heti egyeztetésen az SZDSZ képviselői állítólag türelmetlenül felelősségre vonták a szocialistákat azért, hogy megijedtek és behúznák a fékeket, kihátrálnának a reformok mögül. Horn Gábor, a koalíciós egyeztetésért felelős liberális államtitkár lapunknak nyilatkozva ugyan cáfolta az erre vonatkozó híreket, ám azt nem tagadta, hogy pártja változtatna az alig egy éve létrehozott kormányzati szerkezeten. „Ez még a kisebbik rossz annál, mintha változatlan mederben folytatja a kormányzást” – érvelt a módosítások mellett egy név nélkül nyilatkozó kormányzati szakértőnk is.

Tárcabizonyítványok

Azokat a tárcavezetőket osztályoztuk a következő oldalakon, akiknek a tevékenysége közvetlenül befolyásolja egy-egy körülhatárolható szektor gazdasági vagy közéleti szereplőit. A megkérdezett érintettek (sok esetben névvel fel nem vállalt) véleménye alapján szerkesztőségünk végezte el az osztályozást, illetve – az új kormányzati teljesítményértékelésnek megfelelően – a premizálást is, miközben a saját ítéletükhöz a nevüket adó ágazati szereplők véleményét is meghagytuk. A részletesebben nem elemzett minisztériumok közül az átlagnál is gyengébbnek értékeltük (2-es) a diplomáciát. „A külügy egy dekoncentrációs hivatal szintjére csökkent” – mondja Wéber Attila. Mások pedig megállapítják, hogy a gázvezetékügy – a Nabucco versus Kék Áramlat vita – hibás diplomáciai és kommunikációs kezelése sokba került a kormánynak, és igen komolyan megterhelte Gyurcsány külföldi pozícióit. Petrétei József igazságügyi miniszter pedig hétvégi lemondásával maga is elismerte, hogy megbukott a rendészettel. Sem ő, sem Göncz Kinga nem kapnak prémiumot. Kiss Péter szociális és munkaügyi, valamint Veres János pénzügyminiszter hozta az átlagot (3-as). Előbbi a kormányzati koordinációs munkájáért, utóbbi a végre megalapozott költségvetési tervezésért vehetné fel egyhavi fizetését. Szekeres Imre, bár nem akart túlvállalni, több szakértőnk szerint nem teljesített rosszul a honvédelem élén (3/4). Egyik elemzőnk úgy látja, hogy „apparátusokban gondolkodni képes, annak kellő mozgásszabadságot biztosítani tudó, kicsit old school, de normális menedzser, aki igényli a kompetenciát mások részéről”. Kéthavi miniszteri illetményt ajánlunk meg neki, azaz több mint bruttó 2,4 millió forintot fordíthat jótékony célokra. (Decemberben ugyanis a megjutalmazott hat miniszter és a fejlesztéspolitikai kormánybiztos alapítványoknak és szervezeteknek ajánlotta fel a megítélt pluszpénzeket. Igaz, Gyurcsány Ferenc szűkmarkúbb volt nálunk, maximum egyhavi illetményt hagyott jóvá jutalomként.)

GYURCSÁNYRA SZABVA. Egy évvel ezelőtt a miniszterelnök megteremtette a tervezett társadalom-átalakítás végrehajtásához szükséges hatalomkoncentrációt. Stumpf István, az Orbán-kormány volt kancelláriaminisztere, a Századvég Alapítvány elnöke szerint olyan intézményrendszer jött létre, amely alkalmas lehet arra, hogy ha vannak végiggondolt, és a társadalmi szereplőkkel, netán az ellenzékkel egyeztetett elképzelések, azok nem buknának meg a tárcák ellenállásán. „Gyurcsány Ferenc bármit megtehet ma a magyar közigazgatásban” – vallja Stumpf. Kétéves megállapodásos rendszerben írja elő, hogy mit tegyenek a miniszterei, a feladatok végrehajtását folyamatosan kontrollálja, dönt a szakállamtitkárok számáról. A Miniszterelnöki Hivatalt (MeH) olyan jogkörrel ruházta fel, hogy az csak a kormányzat számára fontos előterjesztéseket engedi be a közigazgatási egyeztetésbe. A kormányzati hatékonyságot segíti a háttérintézmény-rendszer koncentrációja is: a személyügyi központnak, az ellátás szervezésének, a kormányzati kommunikációnak a központosítása, az informatikai, elektronikus kormányzás összpontosítása a MeH-nél.

Az elmúlt egy év azonban arról szólt, hogy egy ilyen új struktúra összerakása többéves feladat. Egyelőre sorozatban ütköznek ki a működési gondok. Wéber Attila szociológus, Szili Katalin volt kabinetfőnöke szerint a kormányzati rendszer egyszerűsítése indokolt lehet, de különösebb érdemi változást a működés szempontjából nem hozott. Az alapproblémát továbbra is a beszámoltathatóság és az ellenőrizhetőség hiánya okozza. „Ez állandó konfliktusforrást és bizonytalansági tényezőt jelent a parlament, a nyilvánosság és a nyomásgyakorló csoportok részéről” – érzékeli a szociológus. Más szakértők is kifogásolják, hogy a miniszterelnöki akarattal szemben sem a parlamenti frakciók, sem a koalíciós egyeztetési mechanizmus nem képviselnek megfelelő ellensúlyt. Az egész kormányzati rendszer annak van kiszolgáltatva, hogy a miniszterelnök mit tekint prioritásnak, és azt hogyan veri keresztül a szisztéma egészén.

Ebből a szempontból egy név nélkül nyilatkozó bennfentes szakértőnk nem tartja szerencsésnek a feladatleosztást a kormányfő közvetlen környezetében. Az, hogy a miniszterelnöki kabinet előbb megszűnt, majd formálisan újra létrehozták, nem segítette a hatékony kormányzati működést. „Szilvássy György, alkalmasságától függetlenül túlterhelte magát. Döntési vákuum jött létre a miniszterelnök környezetében” – mondja informátorunk. Ezt próbálták orvosolni a kabinet újraformálásával. Ez azonban alapvetően kommunikációs kabinet, ami mellett ott maradt a szakpolitikai MeH. A központi kormányzati döntés-előkészítés így ma egy olyan osztott térben zajlik, ahol egyrészt a miniszterelnöki hivatalt miniszteri rangban irányító Szilvássy behatárolt mandátuma, másrészt viszonylagos passzivitása miatt a kormányzati egyeztetéseken bizonytalanság érzékelhető. Szakértőnk úgy látja, hogy a szociális és munkaügyi tárca élén álló „Kiss Péternek a döntés-előkészítés koordinálásában sokkal nagyobb szerepe van, mint az miniszteri pozíciójából következne”.

A tavalyi szerkezetátalakítás máig talán legtöbbet vitatott neuralgikus pontja a közigazgatási államtitkári poszt megszüntetése volt, amit Wéber Attila „a közigazgatás szakmaiságát érintő legkomolyabb támadásnak” minősít. A közszolgálati identitásban ez Stumpf István szerint nagy zavart okozott, mivel azt az üzenetet hordozza, hogy az apparátus is a politikai zsákmányrendszer része. Ő egyébként biztos benne, hogy a tévedés beismeréseként előbb-utóbb megjelenik a rendszerben a kontinuitást biztosító szakmai elem, nevezzék majd főtitkárnak vagy elnöki főosztálynak, mindenesetre a közigazgatás adminisztratív menedzselését fogja ellátni.

A tárcák működésének értékelésekor megállapítható, hogy az elmúlt esztendőkben már folyamatosan csökkent a minisztériumok jelentősége és súlya. Ebből adódóan a tárcaszintű lobbizás is gyengült. Az utóbbi egy évben az ennek helyébe szánt projekt alapú tervezés mechanizmusa viszont még nem érzékelhető. Valószínűleg a „már nem – még nem” képlet érvényesül – állapítja meg Wéber Attila. Egyes vélemények szerint a konvergenciaprogramban foglaltak végrehajtása lehet a minta, itt azonban az EU kényszerítette ki ezt a fajta folyamatos, gördülő tervezést. „Projektekben gondolkodás, rendszerek működtetése helyett a koncon való marakodás a jellemző” – fogalmazott meg sommásabb véleményt egy szakértőnk, aki szerint a régiók behatárolásakor is a pénzek „célszerű szétcincálásán” volt a valódi hangsúly. A szűkülő forrásokért való kiélezett, nem legitim harcot érzékel Stumpf István is, háttérmegegyezésekkel, „tudjuk a dolgunkat” típusú szocialista kikacsintásokkal.

A fejlesztési hivatal létrehozásával kapcsolatban a lapunk által megkérdezett legtöbb szakértő helyesnek tartja a személyzeti és szervezeti erőforrások koncentrálását. Többen elismerik Bajnai Gordon fejlesztéspolitikai kormánybiztos eddigi érdemeit, aki az Új Magyarország Fejlesztési Terv elfogadása előtt több száz szakmai és civil szervezettel ült tárgyalóasztalhoz, s törekedett a megegyezésre. Ám az érdemi egyeztetések java része az operatív programokhoz fog kötődni, s a szervezeti rendszer igazi próbája a pénzek kifelé áramoltatása lesz. „Akkor éleződik majd ki az elégedetlenség a hivatallal szemben, amikor megjelennek a fejlesztési források, és azok bizonyos helyi politikusok elképzeléseivel nem lesznek összhangban” – jósolja egyik elemzőnk.

A kapkodva kialakított, szakmailag kellően ki nem érlelt szerkezet óhatatlanul kihat az átalakítások menetére. „A döntéshozatal időnként kiürül, időnként elképesztően feltolul” – vonja le a következtetéseket egyik forrásunk abból, hogy tavasszal kevesebb törvényalkotást tudott végigvinni a kormány, mint tervezte. A koalíció a döntések előkészítésében és az ahhoz szükséges szakmai koncepciók kidolgozásában nem mindig tudja tartani azt a tempót, amelyet – akármelyik ágazatot illetően – önmaga számára előírt.

CSINÁLGATJÁK. Mindezek ellenére a kormányzat működését ismerő bennfentesünk mégsem gondolja, hogy a problémák a reformokban való elbizonytalanodást tükröznék. „Csinálgatják a nyugdíjreform-tervezetet, s kicsit lassabban, de csinálgatják az ingatlanadót is. Aminek a csőben benne kell lennie, és hosszú távon vagy rövid-középtávon strukturálisan is átalakít bizonyos dolgokat, azok alakulgatnak.” Véleménye szerint, ha nem úgy formálódik át a biztosítási rendszer, ahogyan az SZDSZ szeretné, az sem azért történik majd, mert Gyurcsány „felpuhult”, hanem mivel a kormányfő maga is egy moderáltabb piacnyitásban hisz. A reformlendület kifulladásáról óvatosan fogalmaz Stumpf István is. „Azt, hogy hol tart az egészségügyi rendszer reformja, nagyon nehéz megmondani, mert nem tudom, hogy mi a végcél. A reformokat nem tudom mihez viszonyítani, csak a kormány menetrendjéhez, ami állandó mozgásban van, mert elmennek Lovasberénybe, egyeztetnek kicsit, és máris változik az önmaguk által felállított célfüggvény.”

A volt kancelláriaminiszter egyébként úgy látja, a kistérségek közigazgatási funkcióinak meghatározásánál van esély konszenzusra a parlamenti pártok között, s erre akár a regionalitás és a választási rendszer problémáját is rá lehet építeni. Érzékelhető egyébként, hogy a népszerűségi indexük zuhanórepülése nyomán a szocialista politikusok is konszenzusra próbálják rábírni Gyurcsányt. Egyebek között emiatt „hívták tetemre” néhány hete az elnökségi ülésen, s kérték tőle, hogy helyezze konzultatív alapokra a kormányzást. Ez annyit tesz, hogy a nagyobbik kormányzópárt a lehető legszélesebb politikai, társadalmi, gazdasági egyeztetés talaján hozna meg minden döntést a reformok „emberléptékű” folytatásához. A kormányfőt elgondolkodtathatja az is, hogy a változatlanul elvárt kommunikációs fegyelem ellenére a szocialista politikusok mintha ismét bátrabban beszélnének ki a sorokból. „Míg ezelőtt fél évvel 50 százalékot meghaladóra becsültük annak valószínűségét, hogy a 2010-es választásokon ismét Gyurcsány vezetésével száll ringbe az MSZP, most kevesebb mint 40 százalékra” – fogalmazott például egyik informátorunk.


Főbb kormányzati intézkedések

NYUGDÍJ

■ a tényleges nyugdíjba vonulási kor növelését célzó változtatások
■ korrekció a korhatár előtti nyugdíjazásra vonatkozó kedvezményekben
■ csökken az új induló nyugdíjak helyettesítési rátája, mérséklődnek a nyugdíjazás időpontjától függő aránytanságok

ROKKANTSÁGI ELLÁTÁSOK
■ koncepció kidolgozása még az idén, kormányrendeletek várhatók

KÖZPONTI KÖZIGAZGATÁS
■ 10,6 ezer fős leépítés tavaly, az idén eddig 5 ezres létszámcsökkentés
■ személyügyi, képzési, szolgáltatási központok létrehozása az intézmények párhuzamosságainak megszüntetése érdekében
■ közigazgatási hálózatok (például az adóhivatal, a munkaügyi központok, a mentők, a tisztiorvosi szolgálat) regionális alapon történő újraszervezése
■ a teljesítményértékelés bevezetése a közigazgatásban

HELYI ÖNKORMÁNYZATOK
■ pénzügyi ösztönzők a kistérségi együttműködés racionalizálása érdekében, elsősorban a közoktatási és szociális intézmények közös fenntartására vonatkozóan
■ a szociális alapszolgáltatás területén az eddigieknél jobban érvényesül a rászorultság elve, új szolgáltatások támogatásánál elindult a központi kapacitásszabályozás érvényesítése (a belépő szolgáltatások a támogatás 50 százalékára jogosultak)
■ a kincstár felügyeletet gyakorol a helyi önkormányzatok támogatási igényei felett

ÁRTÁMOGATÁSOK
■ az energiaár-támogatási rendszerben a közvetlen támogatást a jövedelmi szinthez kötött támogatás váltotta fel, ennek nyomán a háztartások 40 százaléka piaci árat fizet
■ a tömegközlekedésben szűkítették a kedvezmények körét és egységes tarifarendszert vezettek be
■ 14 vasúti mellékvonal megszűnt, helyettük buszjáratok viszik az utasokat

KÖLTSÉGVETÉSI TERVEZÉS
■ fejezeti tartalékok, negyedéves, felülvizsgálathoz kötött feloldással
■ kötelezettség arra, hogy csak elsődleges többletet tartalmazó költségvetési törvényjavaslat terjeszthető be az Országgyűlésnek
(Az egészségügy és az oktatás terén hozott intézkedéseket lásd az ágazati értékeléseknél.)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik