A közelgő tőkepiaci válságot a makrogazdaságban és a mikrogazdaságban, vagyis cégszinten is rengeteg mutató előrejelezheti. Érdemes olvasni az újságokat, rengeteg kiváló elemzést fogunk olvasni recessziós jelekről, csökkenő bizalmi indexekről, esetleg vállalati szinten az eladósodás túlzott mértékéről. Jelenleg is éppen egy olyan időszakot élünk, amikor a csapból is az folyik, hogy 2008-ban akár egy nagyobb pénzügyi válság is bekövetkezhet.
Elsősorban az Egyesült Államok lehet ennek a kiindulópontja, ahol az idén nyáron tapasztalható hitelezési válság jövőre reálgazdasági válságba fordulhat. A gondolatmenet szerint a bankok megégtek, immár óvatosabban hiteleznek. Nehezebb lakáshitelhez jutni, ezért az ingatlanpiacon csökken a kereslet, ami lenyomja az árakat. Gyengébb lesz az építőipar teljesítménye, lassul a gazdaság, kevesebbet fogyaszt a lakosság.
Világméretûvé is válhat egy helyi válság (Fotó: EPA)
Ha így lesz, akkor a dollár is gyengül, emiatt az Európai Unió, Japán és Kína exportorientált cégei kevesebb bevételhez jutnak, megrogyhatnak, máris itt van az egész világot érintő krízis. Lehet, hogy ez a forgatókönyv valósul meg, lehet hogy egy sokkal nyugodtabb. Az európai, amerikai részvények amúgy nem drágák jelenleg, akár növekedés is lehet. Majd meglátjuk. De hogyan is néz ki mindez a tőzsdén? Melyek a tőkepiacokon az intő jelek, és mit érdemes ilyenkor tenni?
Menekülj a csordából!
Meglepő módon a nagy tőzsdei válságok előtt nem a stabilitás (egyfajta érezhető kivárás), nem is az árereszkedés (kezdődő depresszió) a legjellemzőbb a tőkepiacokon, hanem az őrült optimizmus, a biológiából is ismert kimúlás előtti hiperaktivizmus. A korábbi áremelkedés végső szakaszában már hozzá nem értő, kezdő befektetők árasztják el a tőzsdét. Hallottak a sikeres befektetésekről, és nem akarnak kimaradni.
Sokat gyengült a dollár? Vegyünk mi is eurót! A kínai részvények kilőttek az űrbe? Vegyünk még belőlük. Kicsit visszafogottabban megfogalmazva, a bankok ügyfelei is általában azokból a nemzetközi befektetési alapokból vesznek, amelyek a múltban jól mentek.
Miért baj ez, hiszen dől a pénz, mehetnek tovább az árak. Ez sokáig igaz, ám amikor már nagyon a fundamentumok nélküli áremelkedés hangulata azonosítható, érdemes elgondolkodni. Ha esetleg valóban jó is a háttérpiac (Kína növekedése például biztosan nem fog megállni), akkor is tőkepiaci válságot okozhat a sok kisrészvényes, a felpumpált árak. A csordaként mozgó befektetők ugyanis az első erősebb rossz hírre pánikszerűen menekülnek majd, egészen komoly mértékű áresést generálva ezzel. Jobb ezt megelőzni.
—-Vegyél, ha drágult!—-
Mi a teendő tehát? Mindig a többség ellen kell menni? Vagyis vegyünk akkor, ha esik a piac, és szálljunk ki, ha emelkedik? Sok befektetési tanácsadó voltaképpen ezt javasolja. Arról ad tanácsokat, hogy olcsón kell vásárolni, drágábban kell eladni, természetesen ennél azért bonyolultabban mesélnek jó beszállási és kiszállási pillanatokról.
Alapvetően igazuk van, de az egyik legérdekesebb tőzsdei tapasztalat így szól: „Vegyél, ha drágult a részvény, adj el, ha esett!”. Vannak olyan napok a tőzsdén, novemberben a BÉT-en is lehetett ilyet tapasztalni, amikor a befektetők keresik az árat, nem tudják beárazni az új híreket, egyik nap zuhan egy nagyot a tőzsde, a másik nap emelkedik. Természetesen ebben a környezetben érdemes esésnél venni, emelkedés idején pedig eladni.
Ám nem ez a jellemzőbb szituáció. Meglepő lehet, de talán a legrosszabb befektetői magatartás, a biztos bukás az, ha valaki zuhanó piacnál mindig vesz, emelkedőnél pedig elad. Bármelyik nagyobb, és ezért hosszú adatbázissal rendelkező tőzsdénél meg lehet nézni, hogy egy áremelkedés utáni napon sokkal többször következik ismét áremelkedés, mint esés, és ez fordítva is igaz, vagyis az áresést hozó napok után is gyakran jön újabb esés.
Vagyis trendek vannak, adott héten, adott időperiódusban jellemző irányok, amelyeket érdemes meglovagolni. Nem az a követendő magatartás tehát, hogy amint felismerem a kisbefektetők véleményét, azonnal ellene megyek, hanem az igazi művészet egy ideig utazni az árral, de a többieknél előbb, egy még jó pillanatban kiugrani.
Óvakodj az apátiától!
Ha azután mégsem sikerült kiszállni a válság előtt, márpedig aki rendszeresen tart részvényeket, biztos hogy belecsúszik egy-egy krízisbe, akkor sokféle hibát el lehet követni. Az egyik a túlreagálás, vagyis az, hogy egy nagyobb eséstől megrémülünk, nem bírjuk feldolgozni a veszteséget, és kapkodva hol kiszállunk, hol visszaszállunk, de valamit mindenképpen tenni akarunk a veszteség visszanyerésére. Szinte garantálható a veszteség fokozása.
Ugyanez fordítva is veszélyes, vagyis a fásultság is növelheti a veszteségeinket. Vannak befektetők, akik vagy optimizmusból, vagy elkedvetlenedésből, semmit nem lépnek, a tomboló válságot teljes egészében elszenvedik. Biztosan visszajön a részvényem, ennél már nem eshet jobban az ár – mondják az optimisták, és nem lépnek. Inkább meg sem nézem az árakat, borzasztó mi van a tőzsdén – mondják az apatikusak, és ugyanúgy nem lépnek.
A tőzsde a mániákus depresszió világa, váltakoznak a dinamikus, boldog hosszidőszakok, és a kedvetlenség, a depresszió napjai. Sajnos a betegségnél kevésbé kiszámítható a váltakozás, viszont szerencsére összességében több a boldog időszak. Fontos jó tanács, hogy ne rohanjunk mindig a kedvező hullámokat hajkurászva, de ne is hagyjuk, hogy védekezés nélkül a mélybe vigyenek bennünket!
Veszteség-mérséklés
Vagyis ne tegyünk túl sokat, de tegyünk valamit! Hogyan valósítható mindez meg? Leginkább az elviselhető veszteség beállításával. A profik valahogy úgy szokták ezt megfogalmazni, hogy ha adott mértéket esik az ár, a pozícióm egy adott részéből kiszállok.
Stop-loss, veszteséglimitáló megbízásnak hívják az ilyen taktikát: ha tovább zuhan az árfolyam, már egyre kevesebb részvényt érint. Ez mérsékeli a veszteséget és krízis esetén jó stratégia, de figyelem, nem mindig használható, néha kifejezetten ellenünk dolgozik. Például egy nagyon volatilis (sokszor nagyokat változó árfolyamú) részvényt így rossz áron kell eladnunk, ha lefelé leng ki éppen az árfolyam, ott szállunk ki, pedig a papír karakterisztikája miatt másnap már sokkal magasabb lehet az ár. Érdemes mérlegelni, de a nagy válságok idején a likvid részvényeknél a veszteség kordában tartására kiváló eszköz.
Tartsunk ki
Talán a legfontosabb a válság idején, hogy ne felejtsük el korábbi értékítéletünket! Ha van egy elhatározott stratégiánk, amiben hiszünk, akkor egy másik részvény látványos áremelkedésére ne hagyjunk ott csapot-papot az aktuális sztárpapírért. Tartsunk ki azon részvény mellett, amely már meggyőzött minket. Fontos azonban, hogy ne fogjuk be a fülünket! Vagyis, ha valóban releváns rossz híreket kapunk, akkor merjünk váltani, lássuk be, hogy romlott a környezet, nem szabad kitartani a rossz papír mellett.
