Tantrend

Szeptemberi vásár. Több tízmilliárdos piac.

Minden vékony pénztárcájú, vagy egyszerűen csak spórolni vágyó szülő örömére, az idén immár a füzet- és tanszerpiacra is visszavonhatatlanul megérkezett alacsony dömpingáraival a kínai konkurencia. A hazai gyártók persze aligha repesnek a boldogságtól e hír hallatán, a tömegtermékeket előszeretettel kínáló hipermarketek viszont annál hangosabban hirdették az elmúlt hetekben jelentős árengedménnyel a tanszercsomagjaikat. Mindazonáltal ezen a piacon sem csupán a legolcsóbb portékára van kereslet: igényesebb választékuknak köszönhetően a papír- és írószerboltok is erős forgalmat könyvelhettek el az iskolakezdés előtti időszakban. „Bár a pedagógusok a szülőknek a praktikus és lehetőleg olcsóbb megoldásokat ajánlják, a végletesen szétszakadó piacon az utóbbi időben a jó minőségű, tartós termékek iránt is megnőtt az igény” – von le bizakodó következtetést az elmúlt hetek tapasztalataiból Molnár Tamás, az Ápisz Rt. kereskedelmi igazgatója.

TÖBB TÍZMILLIÁRDOS PIAC. A hivatalos adatok szerint az idei tanévben 1 millió 416 ezer 337 diák kezdi meg tanulmányait a magyarországi általános és középiskolákban. Ennyi gyerek esetében kell tehát a családoknak ezekben a napokban mélyen a zsebükbe nyúlniuk, hogy állni tudják a beiskolázással járó kiadásokat. A tankönyvek és tanszerek gyártóinak, illetve forgalmazóinak ez persze a legjobb időszak az esztendőben. A több tízmilliárdosra duzzadt piacon évről évre egyre ádázabb is a verseny, így nem csoda, hogy az érintettek egyre harsányabb reklámdömpinggel és más marketingakciókkal készülnek a tanévkezdetre. Az iskolakezdés zsíros üzlet a sportcikkeket, bútorokat, ruházati termékeket, sőt, a mobiltelefonokat forgalmazó cégeknek is. A tapasztalatok szerint ugyanis a kiadásokat csak a családok fele próbálja „megúszni”, a többiek körében viszont mindinkább teret hódít a presztízsfogyasztás, azaz a szülők hajlandók akár tekintélyes összegeket is áldozni arra, hogy csemetéjük trendi módon felszerelkezve mehessen szeptemberben az iskolába. Egy gyerek beiskolázása az idén a hivatalos számítások szerint 15-20 ezer forintba kerül. A valóságban azonban az összeg akár ennek a duplája – márkás termékek esetében akár négy-ötszöröse – is lehet.

Két lányát küldi iskolába az idén Szabadosné Virág Ibolya – a kisebbik a negyedik, a nagyobb a nyolcadik osztályt kezdi meg -, aki anyagi lehetőségeik szempontjából önmagukat „átlagék” közé sorolja. „Még egy külvárosi általános iskolában is adni kell a színvonalra, mert különben a társai kiközösítik a gyereket” – jellemzi a helyzetet a két lány édesanyja. S az általános iskola még viszonylag kegyes is a szülőkhöz – teszi hozzá -, a középiskola lesz ugyanis igazán húzós, ahová bizonyos helyekre „átlagék” már eleve nem is jelentkeznek az átlagon felüli terhek miatt.

Tanévnyitó portfólió Kisebbik lányát a negyedik, a nagyobbikat a nyolcadik osztályba indítja el az idén Szabadosné Virág Ibolya, aki „átlagos” anyagi körülményeinek megfelelően az iskolakezdés előtt a maglódi és a gyáli úti piacon, valamint a Nyugati téri aluljáró „prolisorán” éppúgy vásárol, mint a plazákban. Íme a család idei – tankönyvcsomagok nélkül is mintegy 80 ezer forintos induló kiadást jelentő – iskolakezdési portfóliója: ISKOLATÁSKA. „Nem érdemes 10-15 ezer forintért márkás táskákat venni, mert a gyerekek megunják. Mivel cikis ugyanazzal kezdeni az új évet, a piacon 3500 forintért lehet venni újat. Egy évig ez is bírja.” ÖLTÖZKÖDÉS. „Nálunk nincs kitől örökölni. Így a szoknya, blúz, alsónemű, harisnya, cipő minimum 10-15 ezer forint.” TORNAZSÁK. „Mivel a tavalyi holmikat a lányok kinőtték, dressz, nadrág, tornacipő is kell, ami ťkínai árfolyamonŤ minimum 5 ezer forint. Márkás cuccok esetén határ a csillagos ég.” TECHNIKA ZSÁK. „Minimum 3 ezer forint, de vannak olyan árak – például ecsetek 600-800 forintért, amiből legalább 4-5 kell -, amelyeket földi halandó nem tud kifizetni.” KÜLÖNÓRÁK. „A heti 2 óra angolnyelv-tanítás – baráti áron – 1000 forintba kerül, az előkészítők pedig tárgyanként 8 ezerbe.” MOBILTELEFON. „Az idén új mobilt kellett venni, mert a nagyobbik osztályelső, de csak akkor maradhat meg a tekintélye, ha nemcsak okos, hanem trendi is.” KÖZLEKEDÉS. „Mindkét lánynak meg kell venni a tanuló bérletet, ez jelenleg havonta és fejenként 2360 forint.” ISKOLAI ÉTKEZÉS. „Az iskolai reggeli-ebéd-uzsonna 6 ezer forintot kóstál havonta, és ezt az összeget előre kérik.”

Szavaira számos budai és belvárosi elit általános iskola és gimnázium könnyen bizonyítékul szolgálhatna. A presztízsfogyasztás ezekben az iskolákban – és még sokfelé másutt is az ország tehetősebb vidékein – már-már kötelező, sőt, ma már az alsó tagozatosok körében is hódít. A Fillér utcai iskolában például a tanároknak az a tapasztalata, hogy a diákok a drága tanszereket, tankönyveket kevésbé becsülik meg, és a tudásnak sincs meg az elvárható presztízse. Annál nagyobb becsben tartják viszont a mobiltelefonokat, CD-lejátszókat, márkás ruhákat vagy a sportcipőket. Ám másutt is leginkább a gazdag gyerekek diktálják a versenyt. Mint az egyik Fillér utcai tanár megfogalmazza: „Ők adják a mintát és osztják az észt a kisebbeknek is.” Ennek pedig egyik következménye, hogy – elsősorban a lányok – „képesek halálba cikizni azokat, akik nem az aktuális divat szerint öltözködnek”.

Ez a trend egyébként a peremkerületi vagy vidéki iskolákban is megfigyelhető. A fogyasztói társadalom szirénhangjai itt is szüntelen fogyasztásra csábítanak, aminek következtében egyre nagyobb nyomás nehezedik a szülőkre. A középréteghez tartozók még megpróbálják akár erőn felül is vállalni ezeket a pluszterheket – a trendiséget, a különórákat, az előkészítőket és táborokat -, de egyre nő azoknak a száma, akiknek csemetéjük iskolába járása mind súlyosabb terhet jelent.

ÜZLETI SZELLEM. Ráadásul a fogyasztás kultúrája manapság magukban az iskolákban is mindinkább megjelenik. Bár a közoktatási törvény értelmében a nevelési-oktatási intézményekben tilos a reklám és egyéb üzleti tevékenység, az üzleti szellem mára tagadhatatlanul „beszivárgott” az iskola falai közé. A folyamatosan pénzügyi gondokkal küzdő igazgatók pedig sok helyen még együtt is működnek az őket megkörnyékező partnerekkel. Mivel maguk döntik el, hogy melyik ajánlat, termékbemutató vagy akció számít oktatási-nevelési célzatúnak, szinte mindig találnak megoldást a határesetekre. Így kerülnek a folyosókra kártyás telefonkészülékek, italautomaták, ezért hasznosíthatók gond nélkül az iskolákba küldött termékminták (üdítőital, intimbetét) vagy a rendezvényekre biztosított nyeremények (pékáru, kozmetikum vagy akár irodatechnika). Sőt, tavaly számos iskolában már a pólót, könyvet, ásványokat, kagylókat és más egyebet áruló vásározók is heti rendszerességgel megjelentek. Az ajánlatok egyre agresszívebbek, az iskolák ellenálló képessége pedig egyre gyengébb.

Ha pedig ez nem lenne elég, érik a pedagógusokat más jellegű „visszautasíthatatlan” piaci csábítások is. A tankönyvkiadók például az idén is referensek segítségével igyekeztek megnyerni maguknak a tanárokat – nem is sikertelenül -, akik aztán az „ismerős” cégek könyveit, atlaszait, szótárait vásároltatják meg a szülőkkel. Azokét, amelyek cserébe ingyenes munkacsomagot vagy továbbképzési lehetőséget kínálnak nekik. A kiadók számára jócskán megtérülnek az effajta kiadások, hiszen az alsó tagozatosok tankönyvei az idén már 4,5-7 ezer, a felsősöké pedig 6-15 ezer forintba kerülnek, azaz a tankönyvpiac éves forgalma mintegy 10-12 milliárd forint. Sok intézményben ráadásul arról is a tanárok döntenek, hogy milyen tanszereket, füzeteket, kiegészítőket vásároljanak a diákok. A listákkal aztán maguk mennek el a „partner” céghez, amiért szintén járhat a megfelelő jutalék, hiszen a tanszerek ára is több ezer forintra rúg egy-egy tanuló esetében.