Iskolakezdéshez közeledve egy középkorú anyuka, sajtcédulával a kezében, tanácstalanul álldogál a nagyáruház írószerosztályán. Ez bárhol előfordulhatna szerte Európában, ám meglehetősen oda nem illő látvány volt a Future Store-ban, a Jövő Áruházában. Hiszen a németországi Düsseldorf közelében, Rheinbergben még 2003 tavaszán megnyitott áruházban fél éve működik egy olyan új rendszer, amelynek segítségével otthonról, az interneten keresztül készíthető el a bevásárlólista. Amint a fenti életkép mutatja, az „e-sajtcetli” elterjedése még várat magára, mint ahogyan a jövő áruházának számos új csodája is csak lassan válik a mindennapok részévé.
A legújabb technikai vívmányok armadájával felszerelt, a Metro Group által működtetett Future Store Initiative (Jövő Áruháza Kezdeményezés), azaz napjaink minden létező technikájával megtámogatott komplett nagyáruházrendszer üzletileg sikerre van ítélve. Legalábbis ami a hatékonysági mutatókat illeti. Az összes felmerülő értékesítési költséget 11 százalékkal, a szállítási és tárolási selejtet 11-18 százalékkal csökkentette az új rendszer. A teherautók kirakodása 15-20 perccel rövidült le, a polcokon nem fellelhető áruk mennyisége (azaz a készlethiány) 23-ról 14 százalékra mérséklődött.
 |
|
A jövő áruházának érdekesebb újításai
• Intelligens raktározás, RFID csipekkel követett árumozgás
• Intelligens bevásárlókocsi (Tablet PC alapú): áruk keresése, bevásárlólista, árösszesítés, személyre szabott kedvezmények
• Intelligens polcok (érzékelik az áruk fogyását)
• Reklám monitorok, gyorsan változtatható tartalommal
• Automata pénztárak (a vásárló maga olvastatja le a csipeket és maga fizet, távozáskor csak szúrópróbaszerűen ellenőrzik a blokkot)
• Információs terminálok az áruházban (termékinformációk, ételreceptek és hasonlók)
• Gyümölcsöt felismerő mérleg
• Az áruk megkeresését segítő vetítőrendszer |
|
|
|
|
Ez az impozáns teljesítmény döntően az új varázslatnak, a rádiófrekvenciás áruazonosítás (RFID) technológiának (Figyelő, 2005/2. szám), és a mögötte lévő aprólékos és valós idejű hardveres és szoftveres árukövető rendszernek az eredménye. A területen úttörő IBM és Metro cégek mellett az Intel, az SAP és a T-Systems vesz részt a látványos pilot projekt keretében életre hívott együttműködésben. Nyilván a technológia kiépítésének egyszeri költségét az említett adatok nem tartalmazzák, de annak elterjedésével az óriás kereskedelmi láncok számára több mint nyilvánvaló a költségelőny, s a befektetés már néhány év alatt megtérülhet.
A kereskedelemben zajló csendes forradalom a hagyományos áruházakhoz szokott technikabarát látogatót szinte sokkolja. Az említett e-bevásárló-listát már az áruház saját internetes oldalán összeállíthatjuk, és eldönthetjük, mely termékeket akarjuk megvenni. Ennek jelentősége, hogy az áruházba érkezve egy Tablet PC-re épülő mobil állomást kérhetünk, amelyet egy mozdulattal a bevásárlókocsira rögzítünk. Az internetre felrakott listánk a bevásárlókocsink képernyőjén köszönt bennünket, miután ügyfélkártyánkat lehúztunk a készülék olvasóberendezésén és a gép – természetesen vezeték nélküli adattovábbítással – összekapcsolódott a Future Store áruházi rendszerével. Az már szinte magától értetődik, hogy vonalkódolvasóval, illetve rádiófrekvenciás olvasóval is felszerelték a szerkezetet. Ez azért jó nekünk, mert a leolvasó előtt csak el kell húznunk a polcról leemelt terméket, így bevásárlókocsink már tudja is, hogy mit vettünk. Ekkor megjelenik a kosárban lévő termékek listája, mi több, a kosárba rakott árut rögtön le is húzza bevásárlólistánkról.
Ezáltal percről percre követhetjük, éppen miből mennyi, s főleg mekkora értékű áru landolt a kosarunkban. E rendszerből az áruház üzemeltetője is nyilvánvalóan profitál. Különösen az intelligens polc találmányával: a rádiófrekvenciás azonosítóval ellátott termékekkel feltöltött polc alatt egy RFID érzékelő egység kapott helyet, amely azt is tudatja a központi raktár szoftverrel, hogy a terméket leemelték. Ezzel valós időben követhető nyomon a polc ürülése. Sőt, például a borotvapenge-gyártó amerikai központjából is figyelhetik, hogyan fogy a termék, és figyelmeztethetik is a Németországban található áruházat, töltse fel a polcot, hiszen a rendszer azt is megmutatja, hogy a raktárban még van a termékből. Mi jöhet még ezek után, kérdezhetnénk, de a high-tech rajongóit az eladótérben is újabb meglepetések várják (az elektronikus berendezéseket lásd a 40. oldalon).
Nem piskóta a háttérrendszer sem, amely a csipekkel ellátott áruk útját követi, s a vállalatirányítási rendszereknél is fifikásabb környezetben tárolja. A rendszer legnagyobb hátránya talán az, hogy bevásárlószatyrunk mellett egy méterre elhaladva egy leleményes informatikus pontosan megtudhatja majd, milyen sampont vagy DVD filmeket vásároltunk – hacsak egyenként nem deaktiváljuk az árukra ültetett okos csipeket.
