Az író szerint Orbán Viktor az internetadó ügyében most csak gondolkodási időt hagyott magának. „Hogy végleg visszavonja-e, letesz-e róla egészen, vagy nem, attól függ, hogy ki milyen erős. (…) Azt szokták Orbánról mondani, hogy ő a vezér, mindenről ő dönt, és ha ő nincs, a szisztémája sincs.” Megkülönböztetetten magasztos a szerepe. „De a vezérelvűség kockázatos játék, mert kap sokat ünneplésből, éljenzésből, de amikor ilyen tüntetések vannak, mint amilyenek most is voltak, akkor megrendül ez a rendíthetetlen katona, és a szobor repedezik”, ilyenkor az általa irányított vezérelvű államon is repedések keletkeznek. Közben neki a rendíthetetlen katona látszatát kell sugallnia, de ez nem igazán vág egybe annak az embernek a fondorlatosságával, aki mindig annak a kedvében akar járni, akivel éppen beszél.
Kópéság
Konrád György szerint már nemcsak Merkel kancellár és az EU fontos személyiségei, hanem „körkörösen a lakosság és a hívei is kezdenek rájönni, hogy fondorlatosságról van szó. Nem lehet végtelen sokszor becsapni az embereket, és nem olyan ostobák a nyugat-európai vagy amerikai tárgyalópartnerek, üzleti vezetők, politikusok, újságírók sem, amilyennek ő gondolja őket”. Pontosan tudják, hogy egy ravasz kópéval van dolguk, aki egy autoritárius, a félelemre alapuló szisztémát épített ki – teszi hozzá az interjúban Konrád György. Szerinte nagyon is elképzelhető, hogy a Deutsche Telekom miatt (a Népszabadság szerint a német cég ellenállása miatt hátrált meg a kormányfő – a szerk.) visszakozott, de eszes vezetőként azt is látnia kell, mennyire veszélyes, ha elkezdődik a visszabeszélés.
A csevegés joga
Orbán Viktornak talán még van esélye rá, hogy csináljon egy kanyart egy mérsékeltebb irányba, ha ezt nem tudja megtenni, bukni fog, mert a mostani tüntetéseken megjelent egy másik Magyarország, amelyik erőt mutat. „És jön a fiatalság. Nem egészen a húsz év körüli diákokból, hanem egy negyed generációval feljebbről.” Az a generáció, amelyik már nem tud lemondani arról, hogy korlátlanul cseveghessen. „Az, hogy ebben az elementáris jogukban megsértették őket, csak olyanok részéről képzelhető el, akik nem nagyon nyomkodják a mobiltelefonok gombjait. Elvágni az idegszálakat az emberek között, kontinensközi és nemzetközi idegszálakat! Ha az elemi jogot a megszólaláshoz, az önkifejezéshez megzavarják valamiféle kétséges, gazdaságilag körülményesen bizonyítgatható és szükségességű adóval, az egy cenzúra. És Orbán Viktor szájkosárkísérlete megbukott.”
A nemzetbutító
Az író szerint a mostani ridegebb, kíméletlenebb a Kádár-korszaknál, de a fiatalok nem lázadnak, csak egy kihívásra válaszoltak. Az internetnek köszönhetően Orbán Viktor Svájcban is megnézhette a tüntetés képeit, és elgondolkodhatott azon, „hogy miben különbözik ez az ő mostani személye attól, aki ő például a Hősök terén, a Nagy Imre újratemetésekor volt. Ha úgy gondolja, hogy messzire távolodott attól, talán azt is észreveszi, hogy akkor egy egész országért beszélt, most meg egy ország ellen beszél”, vagyis – ahogy Konrád fogalmaz – „nemzetbutító” lett, ami veszedelmes, mert „az internet az értelmiségi forradalom eszköze”. Az író azt sem zárja ki, hogy egy nethadjáratban a kormány csak veszíthetne. Most a szemtelen önkényuralom miatt borúlátó.
Kell egy csapat
A katonásan szervezett párt uralma alatt az ország, mindennek a központosításával, „meg ami még jön, nemzeti kocsmákkal, az nem igazán csábító jövő… Most az egyik oldalon van a félelem, és ezzel szemben a másik oldalon alternatívaként csak valami ziláltság, valami fel nem felfogható, az egyszerű emberek számára át nem látható nevek-rövidítések, amelyek mögött sok hiúság lakozik. Ha látok embereket, akik úgy tesznek, minthogyha ők egy nagy pártnak lennének a vezérei, amikor még maguknak sem vezérei”, akkor ő is szkeptikus. Konrád szerint a Gyurcsánynak nemcsak abban van igaza, hogy ha holnap összedőlne a Fidesz, ők nem tudnának kormányozni, hanem abban is, hogy „kell egy Magyar Demokrata Párt”. Az interjú további részletei itt.
