Megkeseredett a magyar méhészek szája íze, amikor két év tiltás után az Európai Unió feloldotta a kínai mézre kimondott behozatali tilalmat. Válaszul személyes demonstrációval szerették volna a döntéshozókat jobb belátásra bírni Brüsszelben. A megmozdulásból nem maradhatott ki a Klenáncz Méhészet tulajdonosa sem. A protestáló gazdák legfőbb érve a jóval olcsóbb kínai termék szennyezettsége, ennek ellenére Klenáncz József nem nagyon bízik abban, hogy akciójuk – amelyhez más országok gazdái is csatlakoztak – sikerrel járhat. „Nem sok esélyt látok arra, hogy az unió velünk foglalkozzon, hiszen az európai méhészeti társadalom nagyon pici helyet foglal el az uniós mezőgazdasági politikában” – panaszolja. A rossz minőségű, igénytelen és szermaradványos kínai mézdömping ezért aztán a magyar termelőket – így a Klenáncz Méhészetet is – árengedményekre szorítja. Míg a Kínából érkező akácméz levámolva, telephelyre lerakva kilónként 1,5 euróba kerül, a magyar termék már csak nehezen kel el a maga 2,3-2,5 eurós árán.
KAPTÁR MODELL. A vasútnál dolgozó felmenők, élve az akkori gyér vonatsűrűség adta sok szabadidővel, rendszerint valamilyen állatot is tartottak a bakterház mellett. Az 1962-ben született Klenáncz Józsefnek egyedüli fiúunokaként még megadatott, hogy tízéves korában nagyapja mellett sajátítsa el a méhészkedés alapfogásait. Ennélfogva magától értetődő volt, hogy az 1977-ben a nagypapától megörökölt 30 méhcsaládra alapozza a jövőjét. Igazából a méhek tökéletesként is felfogható társadalmi modellje nyomán tanult meg kőkemény rendszerességgel dolgozni. Erre szüksége is volt, hiszen a méhészkedés azért vallott kudarcot a téeszekben, mert a szakértelem mellett pontos időbeosztást, fegyelmet, sok-sok odafigyelést követelt meg – amire akkor is csak a családi vállalkozások voltak képesek.
A méz előállítása azonban csak az első lépés, a terméket el is kellett adni, amire a tervgazdálkodás idején egyetlen vállalat, a Hungaronektár kapott jogosítványt. Később alakult konkurense, a Tszker azzal kezdte tevékenységét, hogy 5 forinttal többet adott a gazdáktól vásárolt mézért. Amikor ennek ismeretében egy méhészeti szakcsoport-gyűlésen az ifjú Klenáncz József felvetette, hogy talán kereskedő céget kellene váltaniuk, buzgalmát azonnali kizárással „jutalmazták”. Az 1985-ben ily módon magára maradt gazdálkodó két éven keresztül alig-alig tudta értékesíteni a mézét, mint mondja, még a fürdőkád is azzal volt tele.
Nem maradt más hátra, minthogy nyakába vegye a piacokat: egy utánfutós Wartburggal és egy Lehel piaci standdal indult ez a tevékenység. Ott ismerte meg a Csemege Kereskedelmi Vállalat beszerzési vezetőjét, aki kapva kapott a kiváló terméken, mi több, rövidesen beszállítói szerződéssel lepte meg Klenánczot. A Csemege referenciája alapján hamarosan a Budapesti Közért Vállalat is feliratkozott a kereskedelmi tételeket vásárlók közé, majd az újabb nagy megrendelők révén 1990-re a Klenáncz Méhészet tulajdonképpen lefedte a fővárosi és az agglomerációs mézellátást. A még mindig szigorúan családi vállalkozás nyáron termelte, télen pedig értékesítette a mézet. Az akkor már nős – mára három gyermeket nevelő – gazdálkodó számításai olyannyira bejöttek, hogy bele mert vágni egy kisebb üzem felépítésébe.
Az egymás után megjelenő multinacionális kereskedelmi cégek olyan beszállítókat kerestek, akik már hosszú évek óta stabilan a piacon voltak és prosperáltak. Így egy napi 80 tonna kibocsátású üzem épült fel a dömsödi Klenáncz Majorban 1998-ban. A vállalkozó pályázatírói szorgalmának – és a bankhitelektől való ódzkodásának – köszönhetően a Széchenyi Terv és egy földművelésügyi minisztériumi pályázaton elnyert pénz összesen 60 százalékban finanszírozta a 100 millió forint feletti költségeket. „Ezeket a pályázatokat botorság nem kihasználni, mert nélkülük versenyhátrányba kerül az ember” – foglalja össze tapasztalatait. A beruházásait átlag 2/3-os arányban ilyen úton menedzselő üzletember a mai napig maga írja a pályázatokat. A 15 ezer tonnás hazai termelésből tavaly 2 ezer tonnát jegyző méhészet első embere – aki paradox módon a brüsszeli „hatalmasokkal” szemben protestál – az idén több uniós pályázatot is elnyert, mintegy 40 százalékos támogatottsággal.
Klenáncz József
42 éves; a dömsödi születésű üzletember a családi tradíciókat követte, amikor gyerekként ráállt a méhészkedésre. A geodéta diploma megszerzése után egyéni gazdálkodóként vágott bele a tevékenységbe. A már a tervgazdálkodás idején kereskedelmi tevékenységet kezdő méhész a rendszerváltás után egy sor üzletlánc stabil beszállítója lett, s ma már évi 10-12 millió üveg mézet kibocsátó európai minőségű üzemével egymilliárd forintos forgalmat ér el. Nős, három gyermek apja. Versenyszerű fogathajtással, vadászattal és természetjárással kapcsolódik ki.
A külföldi piacra is kilépő Klenáncz Méhészet dolgát tagadhatatlanul megkönnyítette, hogy a kínai árura kivetett embargó idején a nyugat-európai kereskedők egymásra licitálva keresték a magyar mézet. Európa nyugati felében ugyanis háromszorosa a mézfogyasztás a magyarénak, miközben a termelés alig a negyede. Ennek is volt köszönhető az a kétéves aranykor, amikor a hordóban Nyugat-Európába szállított mézért többet lehetett kérni, mint az itthoni boltokba kerülő üveges kiszerelésűért, ám ennek – úgy tűnik – 2005 januárjától vége.
A szoros napirend szerint élő üzletember jól megválasztott, „önjáró” vezetőkkel veszi körül magát. Egy napja azzal kezdődik, hogy elviszi a gyerekeit az iskolába, majd az irodában a napi teendők megbeszélésével folytatódik, amit rendszerint egy tőzsdei „kitekintéssel” zár. Tizen-egytől délig a könyvelőjével dolgozik, ami után megenged magának mintegy kétórás „lovas társaságot”. Az önmagát közepes tehetségű fogathajtóként értékelő cégvezető ebben a lazább időszakban vértezi fel magát a délutánra időzített üzleti tárgyalásokra. Ebbe éppúgy beletartozik, hogy egy vacsora erejéig leül például a kenyérüzem malmos beszállítójával, mint a csak az árakra koncentráló multik képviselőivel folytatott szakmai munka. A szintén CBA-üzletekben érdekelt Lázár Zoltán – a 2004-es kecskeméti fogathajtó csapat világbajnoka – szerint Klenáncz ösztönösen, mégis mesterien alkalmazza a személyes kapcsolatokra épülő marketingtevékenységét, „amely azonban mit sem érne, ha nem állna mögötte komoly és kikezdhetetlen minőség”.
A vállalkozó egyértelműen a természetben keresi kikapcsolódását: a lovas programok mellett szívesen vadászik, járja a környéket. Az egészséges életmódhoz tartozik, hogy a Klenáncz család kamrájában mindig van 10-12 kiló méz, amivel teljes mértékben kiváltják a cukrot. A sütőüzemben gyártott babapiskóta szintén mézzel készül, és a termékbővítésen gondolkodó tulajdonos már tervbe vette egy mézalapú üdítőital bevezetését is.
