Jövőre is sok pénz kerül a büdzsén kívülre

A kormánydöntés miatt ismét növekedett eggyel az államháztartási rendszeren belül elkülönített állami pénzalapok száma. A Nemzeti Kulturális Alapprogram 2006. január elsejétől ismét Nemzeti Kulturális Alap néven önállósul a kultusztárcától. A FigyelőNet cikke arra a kérdésre keresi a választ, hogy a hatékony állami gazdálkodás szempontjából kedvező folyamat-e az elkülönített állami alapok körének folyamatos bővítése.

A Kulturális Alap eredetileg önálló pénzügyi alapként jött létre, gazdasági önállóságát 1999 januárjával az Orbán-kormány szüntette meg, majd vonta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának fennhatósága alá. A költségvetési törvényben elrejtett módosításokkal a mindenkori kulturális miniszter a kulturális finanszírozás korábbinál lényegesen nagyobb hányada felett rendelkezhetett. A „visszaönállósításról” szóló döntést Batiz András kormányszóvivő azzal indokolta, hogy annak számos előnye van. Így mentesül az alap a költségvetési viták alól; „az előfinanszírozás mint lehetőség benne van a pakliban”; a kötelezettségvállalás akár három évre is kiterjeszthető, és rugalmasabb a finanszírozási rendszer is. Batiz szerint a változtatással felgyorsul és leegyszerűsödik a döntéshozatali folyamat, ami jelenleg 100-120 nap, míg az önálló alapnál ez csak 70-80 napot vesz majd igénybe.

Ami kedvező fejlemény a pályázók szempontjából, nem biztos, hogy hasonlóan üdvös hatással jár az államháztartási gazdálkodás átláthatósága és az amúgy is leszűkült terű fiskális politika szempontjából.

Békesi rendet vágott, de…

Az elkülönített állami pénzalapok szempontjából a kiinduló helyzetet az 1992. évi LXXXIII. törvény jelentette, melyet követően szinte követhetetlen mértékben felduzzadt az alapok száma. A kormányváltás után a Horn-kormány első pénzügyminisztere, Békesi László egy törvénymódosítással vágott rendet a dzsungelben. Békesi „a jövedelemcentralizációt gyakran fokozó, sokszor párhuzamos finanszírozáshoz vezető és néha pazarló állami pénzalapok” struktúráját áramvonalasítandó, első lépésként egyes agrárgazdasági alapokat vont össze a Mezőgazdasági Alapba, míg a vállalkozási célokat finanszírozó befektetésösztönzési és kereskedelemfejlesztési alapok a Gazdaságfejlesztési Alapba integrálódtak.

A források koncentrálásával a miniszter hatékonyabbá és egységesebbé kívánta tenni a támogatási rendszert. A Központi Környezetvédelmi Alapnál többek között az üzemanyag után fizetett termékdíj emelésével teremtett többletforrásokat, miközben a Területfejlesztési Alap legfontosabb feladatait a mezőgazdasági és a környezetvédelmi tárca vette át. A számos módosítás a többi alapot is érintette, köztük a jelentős részben az üzemanyagok fogyasztói árába beépülő útalap-hozzájárulásból finanszírozott Útalapot is.

…az Orbán-kormány még nagyobbat

Ennél is radikálisabban lépett fel az elkülönített alapok államháztartási alrendeszere ellen az Orbán-kormány, amely – folytatva a tb-önkormányzatok feloszlatásával megkezdett politikát – mindjárt első költségvetési törvényével megszüntette az Útalapot, a Vízügyi Alapot, a Központi Környezetvédelmi Alapot, és a már említett módon a Nemzeti Kulturális Alapot. Megtartotta ugyanakkor az 1998-ban létesített, és a Paksi Atomerőmű Rt. befizetéséből gazdálkodó Központi Nukleáris Pénzügyi Alapot, illetve a több korábbi munkaügyi alapot egyesítő Munkaerő-piaci Alapot. Az alapok száma az Orbán-kabinet idején nem is nőtt tovább.

A 2002-es országgyűlési választást követően felálló Medgyessy-, majd Gyurcsány-kormány időszaka azonban már ismét az alapok számának növekedését hozta. A Kutatási és Technológiai Innovációs Alap, a határon túli magyarságot támogató Szülőföld Alap és a Wesselényi Miklós Ár- és Belvízvédelmi Alap után az újjászülető Nemzeti Kulturális Alap immár három év alatt a negyedik új önálló pénzügyi egység az államháztartáson belül.

Mi a baj az alapokkal?

E kérdés megválaszolásához talán érdemes a legilletékesebb forráshoz, az állami működés törvényességét és hatékonyságát vizsgáló Állami Számvevőszékhez fordulni. Kovács Árpád ÁSZ-elnök még a Draskovics Tibor volt pénzügyminiszter által javasolt takarékossági intézkedések kapcsán úgy vélekedett, hogy indokolatlan az állami alapok számának a felduzzasztása. Az új alapok létrehozását nem előzték meg – vagy a számvevőkhöz legalábbis nem jutottak el – a megfelelő háttértanulmányok. Ezen intézmények létrehozása pedig önmagában is jelentős személyi és technikai kiadásokat indukált.

Az elkülönített állami pénzalapok vizsgálatánál szerzett kedvezőtlen gazdálkodási tapasztalatok alapján a korábbi években sorozatosan kérte az ÁSZ e forma célszerűségének a felülvizsgálatát. Még a 2002-re összesen megmaradt két alap működésével kapcsolatban is számos megtakarítási lehetőséget ajánlottak a kormány figyelmébe, elsősorban a Munkaerő-piaci Alap vonatkozásában. Legutóbb, a 2004-es zárszámadás kapcsán a Wesselényi-alap fenntartásának indokoltságát is megkérdőjelezték a szakértők. A számvevők szerint a költségvetési célok megvalósításának számos más, költséghatékonyabb módja is lenne. A magas működtetési költségek elkerülése érdekében az egyik járható út – a nemzetközi trendeknek megfelelően – a
programfinanszírozás kiterjesztése lehetne.