
Történt egyszer, hogy 30 ezer dolláron összeveszett egy informatikai cég és egy bank. Szerződésük egy szoftver kifejlesztésére és bevezetésére vonatkozott, a megbízott ugyanakkor kiszámlázta az emberei képzésére fordított összeget is. A bank kutyaszorítóba került: nem akart fizetni, viszont a szerződés felbontása esetén csak egy félkész rendszert és jókora elsüllyedt költséget tudhatott volna magáénak. Az informatikusok a jogosnak vélt költségeiket követelték, de csak finoman, hiszen jól fizető ügyfelüket nem akarták elveszíteni. Pattanásig feszült már a légkör, amikor pár hét alatt meglepő fordulatot vettek az események, és a két érintett szervezet vezetője előrukkolt a megoldással: közös képzési központot létesítenek. Az összetűzés feloldásához olyan vitarendező eljárást vettek igénybe, amelynek segítségével bíróság bevonása nélkül megegyezhettek.
A mediáció során – merthogy erről van szó – egy harmadik, független személy, a mediátor közreműködését kérik azok, akik számára fontos, hogy konfliktusuk rendezése közben ne csússzon ki kezükből az irányítás. A fenti esetben a mediáció során az derült ki, hogy az ominózus tréning nélkülözhetetlen volt az új szoftver bevezetéséhez. Miután ilyen típusú megbízása korábban nem volt a cégnek, a költségek valóban ehhez az egy esethez kapcsolódtak. Az informatikusok képzése azonban a bank elvárásainak minél tökéletesebb teljesítését szolgálta, ezért döntöttek úgy, hogy ezentúl közös programokon okítják a két szervezet dolgozóit. Mivel tehát felismerték közös érdekeiket, együttműködésüket nemcsak fenntartották, hanem stratégiai partnerséggé erősítették. Ha perre vitték volna az ügyet, ilyen eredmény sohasem születhetett volna.
A mediáció 7 lépése
• A vitázó felek mediátort választanak az Igazságügyi Minisztérium listájáról.
• A mediátor ismerteti a szabályokat, tisztázza az aláírási jogokat (szerencsés, ha az üléseken jelen lévő személy a végső megállapodás aláírására jogosult). Megállapodnak a díjazásban is – ez órabérben több tízezer forintra rúg.
• Mindkét fél előadja az ügyet – ki-ki a saját olvasatában. A mediátor tartalmi és érzelmi alapon tisztázza a helyzetet. Megfogalmazzák a körvonalazódott témákat, amelyekben megállapodásra kell jutniuk.
• Átbeszélik az összes felmerült nézetkülönbség okait. A mediátor a panaszokat átfogalmazza úgy, hogy melyik félnek mi az érdeke, s megpróbálja feltárni a vita tárgyát képező körülményeket.
• Ötletelés (brainstorming) során végigzongorázzák a lehetséges megoldásokat.
• Írásba foglalják a megállapodást, az eljárás sikerességét (vagy sikertelenségét) bejelentik a minisztériumban.
• Az utókövetés során a mediátor néhány hét elteltével telefonon megkérdezi a feleket, hogy betartják-e a megállapodást, nincs-e szükségük segítségre.
Egyetlen német tartományban, Alsó-Szászországban az elmúlt három évben közel 2 ezer gazdasági mediációs esetet tartanak számon, ezek 78 százaléka zárult megállapodással. „Gazdasági perek esetén egyre gyakoribb, hogy a bíró javasolja mediátor bevonását, és csak akkor folytatódik az eljárás, ha a mediáció nem jár sikerrel” – tudtuk meg Renate Dendorfertől, a ravensburgi egyetem professzorától, aki gyakorló mediátor is. A szakember – aki Budapesten is tart mediációs kurzusokat – sokat vár a készülő uniós direktívától, amely megkövetelné, hogy a mediáció minden tagállamban alkalmazható legyen alternatív vitarendező eljárásként.
Magyarország 2002-ben az elsők között alkotta meg Európában a közvetítésről szóló törvényt, a gazdasági mediáció üzleti körökben ennek ellenére még kevéssé ismert. A vállalaton belüli és vállalatok közötti viták nagy száma azt mutatja, hogy szükség lenne szakszerű konfliktuskezelésre, ennek ellenére tavaly mindössze 715 – nemcsak gazdasági – mediációs eljárás zajlott le. Sokatmondó viszont, hogy ezek háromnegyede írásbeli megállapodással rendeződött is.
Az érdektelenségnek csak részben oka, hogy a módszert kevesen ismerik. Lovas Zsuzsa szerint lényegesebb akadály, hogy a gazdasági életben szinte ismeretlen fogalom a bizalom, márpedig a mediáció azon alapul, hogy a felek komolyan veszik, s magukra nézve kötelezőnek tartják a záró megállapodásban vállaltakat. A mediátornak egyébként titoktartási kötelezettsége van, a megegyezés részletei nem publikusak.
Gyorsabb, olcsóbb, hatékonyabb
Hódító útjára e módszer az angolszász területekről indult, onnan, ahol az önrendelkezés iránti igény markánsan jelen van a mindennapokban. Az országok egy részében – Japán, Nagy-Britannia, Izrael – a mediáció már a gazdasági kultúra magától értetődő része, s az Európai Unióban is mindinkább előtérbe kerül. A közvetítői segítséget választók szempontjai között az első helyen a személyes kapcsolatok fenntartása áll, ezt követi a költségcsökkentés. Felmérések szerint a perérték növekedésével a bírósági eljárás során a költségek hatványozódnak, míg a mediáció, az eljárás rövidsége okán, viszonylag olcsó. Fontos az időtakarékosság (néhány óra, esetleg hét alatt dűlőre juthatnak a felek) és az imázsveszteség elkerülése is, hiszen senki sem szeretné, ha cége „kabátlopási” ügybe keveredne.
A közvetítési eljárás hazai felbukkanását nem egyöntetűen üdvözli a jogásztársadalom. „Az ügyvédek egy része még tart tőle, mert ha a vitarendezésre igénybe vett mediátor is ügyvéd, akkor az új kapcsolat az ügyfél elcsábításához vezethet” – tudjuk meg Fazekas Évától, a Fazekas & Társai Ügyvédi Iroda vezetőjétől, aki maga is képzett mediátor. Az ügyvéd azonban közvetítői szerepben merőben más feladatot lát el, így nem jelenthet konkurenciát, ráadásul a mediációs eljárásban a felek ügyvédje is részt vehet.
SIKERÉLMÉNY. A mediáció nem dönti el, hogy kinek van igaza, hanem a valódi, akár rejtett érdekek feltárására törekszik, ezért túl tud lépni az adott eset határain, a bizalom helyreállását kínálja. A közvetítői eljárás eredményeképpen létrejövő megállapodást ezért a statisztikák tanúsága szerint az aláíró felek négyötöde betartja.
A siker egyik alapja, hogy a közvetítő nem adhat megoldási javaslatot a vitapartnereknek, csupán segít felismerni érdekeiket és terelgeti gondolataikat. A cél az, hogy maguk a partnerek leljenek rá a közös nevezőre, aminek mentén kikristályosodhat a végső megállapodás.
Gacsályi Tamás, a Törley Kft. ügyvezetője ez év tavaszán egy hazai mediációs képzés keretében ismerkedett meg a módszerrel, és a hallottak tükrében cége jó néhány korábbi problémáját ma már más fényben látja. A szervezet a privatizációt követően a szokásos forgatókönyvnek megfelelő utat járta be: összeolvadás, új koncepció, leépítések. „Egy sor rosszul menedzselt konfliktust oldani lehetett volna a mediáció segítségével” – mutat rá a vezető a módszer vállalaton belüli alkalmazhatóságára. Az elbocsátások kapcsán például szerencsés lett volna a szakszervezet és a vállalatvezetés közti feszültségeket közvetítő segítségével oldani.
