A Figyelő az államfő barátja. Sólyom László az alkotmánybírósági működése során vezette be a közéletbe a láthatatlan alkotmány fogalmát. Értelmezésem szerint Sólyom azt fejezte ki ezzel, hogy az alkotmányosság modern ideája a társadalom kollektív intelligenciájában élő elvrendszer – talán fontosabb, mint maga az írott alaptörvény. A Figyelő a maga tárgykörében ennek az elvrendszernek az életben tartását szolgálja: a lehető legtöbbet kíván tenni a gazdasági alkotmányosság érvényesüléséért. A Figyelő közérdeket szolgál – a közérdek nem rétegérdek. Éljen a Köztársaság!
Mecsoda káderek! Progresszív figura-e Pongrácz Tibor az Állami Vagyonügynökség élén, vagy mit matat a Pénzügyminisztériumban? László András macherkodott-e a CoNexus-sal? Minek lépett fel az Operett színpadán a Budapest Bank bajszos főnöke, Bokros? A Mindenhatónál kisebb vagy nagyobb hatalma volt Máté Lászlónak? Békesi zsebében volt a bölcsek köve, csak elfeledte, hogy teniszezni kéne Horn Gyulával? Szabó Tamás vagy Suchmann Tamás vezette jobban az állami vagyon outletjét? A drága Hardy Ilona, legalább egyszer rábíztak volna egy minisztériumot… S Pohankovics esete az iparpolitikával? Pohankovics, ja. S Tocsik. Tücsök és bogár, amivé fajult a története.
Mecsoda storyk! A privatizáció soros és elvetélt stratégiái. A bankkonszolidáció és a postabankos mackósok. Bokros-csomag, csomagolás pártok berkeiben. A zárba törött adókulcsok. Az összeomlott orosz piac, s a Csepelen mágnest gyártó Mogiljevics Szeva. Az adósságcsapda és az abból történő szabadulás. A magyar mezőgazdaság kínjai. A textilipar szublimálása. Japánok autógyára a székesegyház városában. Kárpótlás – kártétel. A kilencvenes évek derekán gazdasági hetilapot szerkeszteni annyit jelentett, mint ötletsziporkákat minősíteni, fájdalmas döntésekkel érvényt szerezni a terjedelmi korlátoknak – s habzsolni az érdekesebbnél érdekesebb témákat. S persze keresni az optimális formai megoldásokat, fürkészni a példányszámot, az elért közönség kiterjedését.
Akkoriban nem publikáltunk évfordulós cikket. Így aztán én végképp nem törekedtem összefoglalni azt, hogy mi a fene okoz állandó feszültséget bennem, ha a lapnak a tömegkommunikációs térben elfoglalt helyéről törtem a fejem. A feszengő érzés akkor is élt, ma is él bennem. Vágyam ugyanis az, hogy a haza népének felnőtt része százezer számra olvassa már el, ami ezeken a hasábokon szerepel – mert a Figyelő a magyar alkotmányosság alapintézménye!
A cikkekben szereplő figurák és históriák hétről hétre közelképeket nyújtottak és nyújtanak valami gazdaságpolitikai, üzleti elvről, folyamatról, információról, eseményről. Ezek a fragmentumok bizonyos távolságról – hetek, hónapok rendszerezhető perspektívájából – mozaikképet alkotnak. A kép tartalma állandó, immár évtizedek óta. A Figyelő publikációi által megjelenített mozaik azokat az ismereteket jeleníti meg, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az olvasók, a magyar közönség, ennek az államnak a polgárai a lehető legtöbb információ birtokában legyenek képesek a maguk és a köz javára élni a jogaikkal, s a lehető legfegyelmezettebben teljesítsék az alkotmányos kötelezettségeiket. A Figyelő a gazdasági alkotmányosság ombudsújságja.
 |
 |
|
A tömegtájékoztatásban dolgozó emberek küldetése az, hogy a lehető legtágabb értelmezési mezőt nyissanak a közönség, az emberek számára ahhoz, hogy azok a legszabadabban éljenek a jogaikkal, s hogy felelősen – nem nyers kényszer hatására hajolva – teljesítsék a közösség iránti kötelezettségeiket. Mindenki tudjon mindent, aztán cselekedjék felelősen szabadon! A Figyelő ezen észjárás alapján működik. Közlésstratégiáját és -politikáját az alkotmányosság láthatatlan elvei határozzák meg. Az alkotmányosság nem általános közéleti, politikai kategória, tökéletesen értelmezhető a gazdaság, az üzlet viszonyai között is. Az előre közölt, egyértelmű normák rendszere, a normák betartása fölött őrködő állami intézmények, az egymással versengő jogi személyek viszonyrendszerét leíró szabályok a gazdasági alkotmányosság pillérei. Ez a lap azért hajt, hogy minden szabály transzparens és észszerű legyen, s az üzleti akciók többsége méltó legyen a szabályszerű minősítésre.
S mi remek dolog lenne, ha e küldetés eredményét, a hétről hétre megjelenő lapot minden cselekvőképes honfitársunk bújná! Ha a mainál sokkal több olvasó vallaná: szuverén módon kíván élni, szabadon akar tájékozódni és mérlegelni, mert a komoly információk iránti érdeklődés kiváló befektetés. Megóv az agyhaláltól, megkímél a fölösleges kiadásoktól, hozzásegít új bevétel megszerzéséhez, segít az üzleti, állampolgári öntudat izmosításában. A Figyelő hasznos minden öntudatos ember számára.
