A világpiaci ár egyhuszadáért vásárol a magyar állam száz darab harckocsit Belarussziából. A kormány, ha terve megvalósul, egyszerre három törvény megsértése árán üti nyélbe a bravúros fegyverüzletet. Sérülne a költségvetési, a privatizációs és a közbeszerzési törvény. Az üzlet további sajátossága, hogy vagy nincs rá fedezet, vagy a privatizációs bevételekből rendezik a számlát.
Potom százhúsz-százharmincezer dollárért (lapunk magát megnevezni nem kívánó honvédségi forrástól kapott információja) veszi darabját a használt T-72-es tankoknak a magyar kormány Belarussziából, pontosan százas tételben. A szóban forgó harci szekerek újonnan 2,1-2,2 millió dollárba kerülnek.
A Honvédelmi Minisztérium (HM) tíz napja rövid hírben tudatta országgal-világgal, hogy a két állam képviselői hamarosan szerződést kötnek a száz tank megvásárlásáról. Az információ közzététele után nyomban összeszólalkozott egymással a törvényhozás honvédelmi bizottságának elnöke, Mécs Imre (SZDSZ) és Keleti György honvédelmi miniszter. Előbbi szerint – amint azt a Népszabadságban kiemelte – ez a vásárlás nem illeszkedik a magyar haderőfejlesztési stratégiába, s azt is tisztázni kell, hogy felmerülhetnek-e aggályok a “tender kiírásával kapcsolatban”. A miniszter szerint tudomásul kell venni a realitásokat, hiszen hasonló áron semmi esélyünk a T-72-eshez hasonló fegyverzet megszerzésére, s egy televízió-műsorban azt említette: a tankvásárlás nem tartozik a közbeszerzési törvény hatálya alá.
A tankok megvásárlása körülbelül 1,7 milliárd forint értékű dollárjába kerül az államnak. Az első feltűnő momentum, hogy az üzletkötés nem illik az idei állami költségvetés HM fejezetének kiadási tételeibe. A honvédség gépesített hadtestének dologi kiadásai egész évben 4,1881 milliárd forintot érhetnek el, s hihetetlen, hogy ebbe az előirányzatba beleférne az önmagában 1,7 milliárdos vásárlás. A HM bevételi előirányzatai között sem lelhető fel, hogy milyen forrásból teremthetné elő a tárca a szükséges pénzt.
Az eddigi minisztériumi megnyilatkozások szerint a HM kezelésében lévő ingatlanok eladásával finanszírozható az ügylet. Ez a megoldás is megbukna a törvényességi vizsgán: szintén az állami költségvetésről szóló törvény tartalmazza, hogy a központi költségvetési szervek kezelésében lévő állami ingatlanok eladásából származó bevételből először a központi költségvetéssel és a társadalombiztosítással szembeni tartozásokat kell kiegyenlíteni. Ezen a szűrőn még átjutna a HM, ugyanis köztartozása nincsen. A törvény általános szabálya szerint azonban a köztehertartozások törlesztésén kívül építésre, ingatlanvásárlásra, felújításra és rekonstrukcióra lehetne fordítani a költségvetési szervek bevételét. A használt tankvásárlást nehezen lehetne beszuszakolni ezekbe a kategóriákba.
A Figyelő kormánykörből származó értesülése szerint az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.) közreműködésével állhat rendelkezésre a szükséges 1,7 milliárd forint. A kormány tervei szerint a HM mint eladó és az ÁPV Rt. mint vevő adásvételi szerződést kötnének egyes, HM-kezelésű állami ingatlanokra. (Külön csemege: az államháztartási törvény vonatkozó szakaszai alapján nem egyértelmű, hogy az ÁPV Rt. speciális jogállású vagyonkezelőként és tulajdonosként milyen megoldással szerezhet tulajdonjogot egy vagyonkezelésre jogosult költségvetési szervtől, illetve, hogy fizethet-e a kezelői jogért vételárral felérő ellenértéket.) Az ÁPV Rt. gazdálkodásáról szóló törvényhelyek (az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény 22. és 23. szakasza) szerint az ÁPV Rt. nem köthet ilyen üzletet. Lapunk úgy tudja, hogy a HM és az ÁPV Rt. mezőtúri, ócsai, nagyatádi és nagykanizsai honvédségi ingatlanokról tárgyal előzetesen. Ezeken a helyeken a pártállami időszakban nagy területen működtek kaszárnyák, kiképző központok, gyakorló- és lőterek, raktárak. A politikai fordulat után e helyek elvesztették stratégiai jelentőségüket. A HM évek óta törekszik a hasznosításukra, s számos eredménytelen próbálkozás után a jelek szerint most az ÁPV Rt. venné át az egyébként nem túlságosan jó állagú ingatlanok gondját. Az ÁPV Rt.-től nem sikerült sem cáfoló, sem megerősítő információt kapni a készülő szerződésről.
Feltéve, hogy az ÁPV Rt. közreműködik majd a tankok árának előteremtésében, aligha juthatunk más következtetésre, mint arra, hogy az 1,7 milliárd forint a privatizációs bevételből csorog ki. A százmilliárdos bevételi számok hallatán nem tűnik nagynak az összeg, azonban az mégis aggályos lenne, ha az országgyűlés és a kormány eddigi döntései ellenére észrevétlenül kicsúszhatna egy ekkora tétel is a kasszából. A hatályos parlamenti döntés szerint az 1995-ben előre meghatározott privatizációs bevételen felüli összegeket az államadósság csökkentésére kell fordítani. Az e manőverből származó kamat-megtakarítás felhasználásáról a kormány készül javaslatot tenni a honatyák asztalára. Horn Gyula miniszterelnök ígérete szerint e javaslat elkészítéséig, a javaslat elfogadásáig nem költenek a tengernyi – az utolsó kalkulációk szerint 18-23 milliárd forintnyi – pénzből.
Az elmúlt héten Kiss Péter, Medgyessy Péter és Suchman Tamás miniszterek az Érdekegyeztető Tanács munkaadói és munkavállalói képviselőivel ültek le tárgyalni a 18-23 milliárd sorsáról. A felek egy szóval sem említették, hogy e tétel minden tizenegyedik forintját tankokra költenék. Az ÁPV Rt. nem nyúlhat egyéb pénzhez ilyen célra – még közvetett szerződések alapján sem.
A HM képviseletében Janza Károly helyettes államtitkár arról tájékoztatta lapunkat, hogy a kormány felhatalmazta a tárcát a harckocsik beszerzésére. A minisztériumban a kormánydöntés végrehajtásán dolgoznak, s amint azt Keleti György a nyilatkozataiban világossá tette: a T-72-esek megvételét a közbeszerzési törvény alóli kivételnek tekintik. Azt állítják ugyanis, hogy a már rendszerbe állított fegyverzet pótlása nem tartozik a közbeszerzési törvény hatálya alá. Ilyen kategóriákkal azonban a törvény nem foglalkozik. Ez a törvény 1995. november 1-je óta hatályos, s mint központi költségvetési szervre, a HM-re is kiterjed.
A törvény nem tartalmaz kivételes klauzulát a harci eszközök beszerzésére. A szabályok szerint meghatározott eljárási rendben minden, 20 millió forintot meghaladó beszerzésre pályázatot kellene kiírni. A HM előtt zárva van a kiskapu: nem mondhatja azt sem, hogy száz külön alkalommal vesz egyenként 20 millió forintnál nem drágább tankokat. A közbeszerzési törvény világosan fogalmaz: “tilos e törvény megkerülésének céljából a közbeszerzést részekre bontani”.
Keleti György talán balszerencsének is tarthatja, hogy a Népszabadság hasábjain összeszólalkozott az ügyben Mécs Imrével. Ezzel ugyanis a minimálisra csökkent az egyébként keskeny másik egérúton történő menekülés esélye. A közbeszerzés szabályai között szerepel, hogy az országgyűlés illetékes bizottsága előzetes döntéssel kizárhatja a szóban forgó törvény alkalmazását. Itt két kifogás is felmerül. Az egyik: nyoma sincs ilyen honvédelmi bizottsági döntésnek; éppen a bizottság elnöke fejezte ki aggodalmát a vásárlás körülményei miatt. A másik: a közbeszerzési törvény azt is tartalmazza, hogy az illetékes parlamenti bizottság állam- vagy szolgálati titkot érintő vásárlás esetén hozhat ilyen döntést. Nyilvános adat, hogy száz darab T-72-es tankról van szó, ráadásul az ilyen harci eszközök engedélyezett számát nyilvános nemzetközi egyezmény szabályozza. A közbeszerzési törvény többszöri és tüzetes átolvasása után sem lelhető fel az a kitétel, amelynek alapján a HM sikerrel érvelhetne a törvény megkerülése mellett.
Az eddig megismerhető nyilatkozatokból az hámozható ki, hogy a HM kutyaszorítóban érzi magát. Jött egy kedvezőnek látszó lehetőség: száz tank, a világpiaci ár egyhuszadáért. Alkalmi vétel akkor, amikor semmi reális esély sem látszik korszerű és ütőképes fegyverzettel erősíteni az átalakulófélben lévő magyar véderőt. A belarusz fél gyors döntésre vár. Az alkalmi szituáció és a belaruszok esetleges türelmetlensége sem indokolhatja azonban, hogy a magyar kormány körültekintés nélkül járjon el.
A magyar honvédelmi szakértők és honvédségi tisztek számára csak álom, hogy az amerikai Abrams, a német Leopard 2 avagy a brit Challenger harckocsikkal korszerűsíthetnénk védelmi erőnket. Ezeknek az eszközöknek az ára darabonként 4 millió dollár körül van a világpiacon. Ezek a masinák acél-kobalt-műanyag préselésű “szendvicspáncélzatukkal”, környezetkímélő motorjukkal, kiváló optikai rendszerükkel világszínvonalúak. A magyar hadrendben a T-72-esek számítanak a csúcsmodellnek. A három évtizede kifejlesztett típusból a Magyar Honvédségben a szovjet licenc alapján készült lengyel, csehszlovák és természetesen szovjet gyártású gépeket használnak. A most emlegetett belarusz T-72-esekről honvédelmi szakértők megjegyzik, hogy azért olcsók, mert éppen a selejtezés, beolvasztás előtt kínálták fel őket. Optikai célzórendszerük nem alkalmas az éjszakai hadműveletekre, erre mindenképpen költeni kell. A T-72-esek lánctalpába még nem építettek a mostanában szokásos keménygumi-betétet, ezért szilárd burkolatú utakon járva 2 ezer kilóméterenként cserélni kell azokat – nem beszélve természetesen az utakban keletkező károkról, s az útjavításra fordítandó pénzről. Szintén honvédelmi szakértők jegyezték meg, hogy a hazai harckocsi-bázisok elavultak. Nem hivatalos értesülés szerint a Magyar Honvédségben azt fontolgatják, hogy Debrecen és Hódmezővásárhely térségébe lehetne telepíteni az esetleg megvásárlandó száz páncélost. Debrecen mellett szól, hogy a város környéki (téglási) gyakorlótér alkalmas lehet a T-72-esek gyakorlatozására, viszont sokat kellene költeni a tárolóhelyek megépítésére. Hódmezővásárhely kevésbé kézenfekvő telepítési lehetőség. Itt a teljes infrastruktúrát ki kellene építeni. További szakértői megjegyzés szól arról, hogy nincs információ a beérkező harckocsik műszaki állapotáról, az alacsony árból azonban arra lehet következtetni, hogy a tankok azonnali és költséges szervizre szorulnak. A magyar honvédség ilyen nagyságrendű karbantartásra aligha számít felkészültnek.
T-72-ES LŐGYAKORLAT KÖZBEN. A hagyományos fegyverzetek korlátozásáról szóló bécsi CFE-egyezmény szerint Magyarország az 1995 januárjában hadrendben tartott 1016 harckocsiból 1995. november 16-a után 835 darabot tarthatott meg. A honvédségi harckocsik szovjet T-55 és T-72 típusúak. A száz darabos belarusz üzlet megvalósulása esetén a Magyar Honvédségnek száz darab T-55-ös harckocsit ki kell vonnia hadrendjéből, hogy ne sértse meg a CFE-egyezményt. Minthogy azonban a T-72-esek csak háromfős személyzetet igényelnek, szemben a T-55-ösök négyfős legénységével, így a korszerűbb harckocsik hadrendbe állítása százfős megtakarítást is jelent a honvédségnek.
