Valószínűleg sokaknak jön nagyon jól nyaranta a Művészetek Völgyében az a haladó gyakorlat, hogy napijegyet kaphat mindenki, aki leszállít a szervezőknek egy zsáknyi, frissen kigyomlált parlagfüvet. A paksi illetőségű Együtt a Parlagfű Ellen Alapítvány is hasonló módszerekkel él: a családi parlagfű-irtó akciójában részt vevők a növénytetemekért cserébe palántákra beváltható „virágjegyeket” kapnak.
Parlagfűírtás. Az elszigetelt akciók nem segítenek.
Magyarországon 2,5-3,0 millió ember szenved valamilyen allergiás megbetegedésben, és több mint a felüknél a közellenségnek kikiáltott parlagfű okozza az időszakos kínokat. Attól azonban, hogy néhány elszánt civil szervezet az ország különböző pontjain ádáz harcot vív a sokak életét megkeserítő kétszikű ellen, a probléma korántsem oldódik meg. Ha száz méterre a megtisztított területektől továbbra is vígan virít a gyom, a levegő pollentartalma alig-alig csökken, így a tüsszögők és a szemüket dörgölők kínjai sem enyhülnek. Az irtás mikéntje is kulcsfontosságú: ha például az ideális időnél korábban kaszálják le a parlagfű-telepeket, a növények oldalhajtásaikon ugyanúgy kivirágoznak majd, mintha mi sem történt volna. Egyes iskolák természetesen jó szándékú parlagfű-irtási akciói pedig egyenesen végzetesek lehetnek: minthogy az allergiás reakció kialakulása annál valószínűbb, minél gyakrabban és minél nagyobb koncentrációban találkozik valaki az allergén pollennel, a dúsan virágzó parlagfű-mezőkre kivezényelt kisiskolásokra egy ilyen megmozdulás súlyos következményekkel járhat. De a gyerekek „bevetése” a virágzás előtt sem jó megoldás, mert akkor meg más, szintén allergizáló növények (libatop, útifű, disznóparéj) szórják a pollenjeiket.
SZŰKÖS FORRÁSOK. A legjobb megoldás minden bizonnyal egy összehangolt és pontosan időzített, az egész országra kiterjedő irtóakció volna a lakosság aktív részvételével – erre azonban aligha nyílik mostanában lehetőség, annál is kevésbé, mert az úgynevezett parlagfű-kasszának is közel 800 millió forintos érvágást okozott a Draskovics-csomag. A néhány évvel ezelőtti (a parlagfű akkori elterjedtségére épülő, s az akkori árakon végzett) számítások szerint három-négy éven át évi mintegy 3 milliárd forint kellene ahhoz, hogy a lakossági kampánytól a kényszerkaszálásokig minden lehetséges eszközt igénybe véve, Magyarország teljes területén a megfelelő mértékben megakadályozható legyen e növények virágzása. „Az egyszeri irtás ugyanis nem elég: a fertőzött területek talaja hét évre elegendő csíraképes gyommagot tartalmaz, ezért csak hosszabb távon lehet eredményt elérni” – hívja fel a figyelmet Eke István, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium növényvédelmi és talajvédelmi főosztályának vezetője.
A kívánatossal szemben viszont a tényleges helyzet az, hogy a kormányzati források meg sem közelítik a három évvel ezelőtti becsléshez igazodó mértéket. Parlagfű-irtásra az idén 700 millió forintot lehet fordítani, ennek felhasználásáról tárcaközi bizottság dönt. Most nyílik először lehetőség arra, hogy az irtási kötelezettségüknek eleget nem tevő földtulajdonosok birtokain kényszerkaszálást tartsanak, a tulajdonosok költségére (eddig csak bírságot lehetett szedni tőlük, ami általában viszonylag kicsi volt, néhány tízezer forint összegű). Minthogy a kaszálás árának behajtása időbe telik, erre a célra most körülbelül 340 millió forintot különítettek el a kasszán belül. Valamivel több mint 200 millió forintot szánnak arra, hogy önkormányzatok és kistérségek közmunkaprogramjait finanszírozzák pályázati úton, a 700 millió maradékát pedig a tervek szerint a légszennyezettség monitorozására, a parlagfű-irtás koordinálására, és hasonló, szervezési feladatokra fordítják majd.
A Pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint ez a 700 millió forint már tartalmazza azt az 500 milliót is, amely az állampolgárok személyi jövedelemadójának 2003-ban felajánlott 1 százalékaiból képződött. A népegészségügyi program céljaira összesen 800 millió forint jött így össze, ennek több mint 60 százalékát használhatják tehát parlagfű elleni védelemre.
Egyesek szerint ez kevés, de akadnak olyanok, akik szerint még sok is. Nékám Kristóf allergológus például úgy véli, hogy az irtásra szánt pénzt akár az ablakon is kidobhatnák. Amíg csak szórványosan, a nagy és nehezen megközelíthető parlagfű-telepeket (például a vasúti sínek töltéseit, vagy a távol fekvő, művelés alól kivont mezőgazdasági területeket) elkerülve folyik a tisztogatás, addig annak nyilvánvalóan nem lehet eredménye.
A fő baj azonban az, hogy mindig csak a parlagfűről beszélünk, és hajlamosak vagyunk elhinni: ha azt kiirtjuk, egy csapásra megszűnik mindenkinek minden baja. Márpedig allergia azokban az országokban is van – sőt, a környezeti feltételek függvényében még sokkal nagyobb mértékű is, mint Magyarországon -, ahol a hírét sem ismerik a parlagfűnek. Így például Új-Zélandon a magas páratartalmú, meleg levegőn dúsan tenyésző különféle növények és gombák miatt a lakosság 40 százaléka szenved allergiás náthában. Nálunk ez az arány jelenleg 20 százalék körüli, és ezeknek a megbetegedéseknek is körülbelül az egynegyedét a parlagfűtől eltérő allergén váltja ki. Ezenkívül a magyarok körülbelül 10 százalékának van valamilyen nem légúti, hanem bőr- vagy ételallergiája.
Számos más, fontos tényező is elhanyagolt a közbeszédben, így Nékám Kristóf szerint például az, hogy a levegőben található szennyezőanyagok – például az ózon, a nitrogén-oxidok – erőteljesen fokozzák a légúti allergia kialakulásának veszélyét, már ha megvan valakiben az arra való hajlam. Ugyanígy, elsősorban a nagyvárosokban, ahol a közlekedés és a fűtés erősen szennyezi a levegőt, a pollen felszínén megtelepedő por és korom felerősíti annak allergén hatásait.
MEGELŐZÉS. Nem véletlen, hogy a WHO felmérései alapján világszerte évente 10-15 százalékkal nő az allergiások száma, és 2025-re így előreláthatólag az emberiség fele érintett lesz valamilyen változatában. Nékám Kristóf szerint a legfőbb baj az, hogy mindenért az allergént okoljuk, és nem fordítunk figyelmet arra, milyen módszerekkel lehet elkerülni a betegség kialakulását vagy fokozódását. Pedig a probléma gyökere itt volna. A gyerekkor kiemelt fontosságú a megelőzés szempontjából: a dohányos anyák gyerekeinek körében 2-4-szeresére nő az allergia rizikója. Hasonlóképpen ártalmas az anyatej idő előtti elhagyása.
Felnőttkorban valóban elsősorban az allergén elkerülése lenne a cél, de közel sem csak a növényi veszélyforrásokra kell gondolnunk. Főleg az életmód, ezen belül is a lakó- és a munkahelyi környezet minőségének kérdése, ki milyen mértékben válik kiszolgáltatottá saját immunrendszerének.
Nem szabad azonban átesni a ló túlsó oldalára sem. Minthogy az allergia az immunrendszer túlzott, tehát hibás reakciója bizonyos anyagokra, a helyes reakciók kialakítása tanulási folyamat, ami gyerekkorban történik. Márpedig ha egy gyerek környezete sterilen tisztára van csutakolva, akkor az immunrendszere nem ismer meg, így nem is tud megtanulni, felismerni és kezelni olyan anyagokat, baktériumokat, amelyek esetleg teljesen természetes részei a környezetnek. Talán nem véletlen, hogy nagyszüleink, akik kevésbé higiénikus körülmények között nőttek fel, nem szenvedtek annyit az allergiától.
